Tizenharmadik rész~

Hello.Köszii a pipákat;3 Remélem Most komiztok többen is..:\ <3 Nemsokára 1000 katt.*-*
Jó olvasáást.(;


Elbújtam Harry elől,de észrevett, úgyhogy a konyha felé kezdtem el szaladni.Harry megrántotta a kezem,és együtt estünk bele a tócsába.Együtt nevettünk -én legfőképp azért, mert Harry mindenhol tojásos volt.-
Most először éreztem jól magam apu halála után,de volt bennem egy rossz érzés is.Bűntudatom volt,amiért boldog vagyok ezek után.Kivertem a fejemből ezt a gondolatot.Apa is szeretné hogy boldog legyek.Túl kell magam tennem rajta.Nem sírhatok örökké..Az nem old meg semmit.
-Tojásos a hajad.-nevetett Harry a fejemre mutogatva.
A hajamhoz kaptam,de nem éreztem hogy az lenne.
-Hol?-kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
-Öö..itt.-mutogatott még mindig,és belekente a hajamba a kezét.Arrébb löktem,és feltápászkodtam a földről.Rányújtottam a nyelvem,és felszaladtam a szobámba.Mosolyogva ültem le az ágyamra.Az első napokban nem hittem hogy tudok majd újra mosolyogni.De eljött az ideje.Nem tudok mit tenni,hogy visszajöjjön.
Kivettem a szekrényemből egy felsőt,és egy nadrágot,és azzal indultam be a fürdőbe.
Lezuhanyoztam,és felvettem a ruhákat.

5 napja az ágyamban sírtam,azt hiszem, ha akarnák se tudnék egy könnycseppet sem kiejteni a szememen.Persze nem azért,mert nem fáj,és nem lenne kedvem sírni,amiért ez történt,de szerintem mindent elfolyattam.
Kifésültem a hajamat,ami eddig kócosan állt a fejem tetején.Mikor már elviselhetően néztem ki,vissza indultam a szobámba.Megnéztem a telefonomat,amin 4 nem fogadott hívás volt.3 Dakotától,és 1 ismeretlen számtól.Dakota már biztos tudja mi történt,ha nem tudná most 80 nem fogadott hívásom lenne..
Kíváncsivá tett az az ismeretlen szám,így hívtam.Kicsöng..Kicsöng..
-Haló?-kérdezte egy férfi hang a vonal másik végéből.
-Nem tudom,ön keresett.-ennél hülyébb mondatot életemben nem mondtam még ki.
-Oh.Mindjárt adom Miss Denert.-mondta,és hallottam hogy kavicsokon lépked.A név nem rémlik.És miért nem ő vette fel a telefont?
-Ki az?-kérdezte a női hang.
-Öö..Skyler Wic.-adtam neki választ.
-Szia!Meggondoltátok magatokat,és idejössz?-Eddig nem rémlett,de most már tiszta,kivel beszélek éppen.
-Nem.-néztem összehúzott szemöldökkel.De aztán folytattam.-Miért hívott?-kérdeztem tőle, mást nem akarok tőle.Fel sem hívtam volna,ha tudom ki az.Egyáltalán nem érdekel mit akar.
-Sajnálom ami Apáddal történt.-mondta monoton hanggal.Egy kicsi sajnálatot sem éreztem a hangjában.
-Nem kell a sajnálata.Nem is ismerte,gondolom.-mondtam szemrehányóan.
-Rosszul gondolod.Nagyon is ismertem.-mondta még mindig ugyanúgy.-Azért is hívtalak,mert egy ideig a közelben leszek,és találkozni szeretnék.-mondta,most már egy fokkal kedvesebben.De ez sem érte el nálam a minimumot.
-Minek?-kérdeztem.Mit mondana?Bocsánatot az elmúlt 17 évért biztos nem!Mást pedig nem akarok tőle.De ha ennyit mondana,nagyot nőne a szememben.Nem költöznék rögtön oda,de máshogy látnék mindent vele kapcsolatban.
-Csak beszélgetni.Mesélnék kicsit.Biztos érdekel.-mondta gúnnyal,amit már sehova sem tudtam tenni,de mégis kíváncsivá tett.Megadtam magam.
-Jó,legyen.Hol,és mikor?-kérdeztem tőle.
-Holnap,Cranageben,de majd érted küldök egy kocsit.-mondta.
-Akkor holnap.-mondtam neki,és letettem.Biztos jól vagyok,hogy ilyen könnyen belementem?
És ki ő,hogy kocsit küldd értem?Már csak valami nagyképű nagymama kell nekem.
Ledobtam az ágyamra a telefonomat,és a laptopomért nyúltam.Megnyitottam a twittert,és még többen elkezdtek követni,mióta nem voltam fent.Nem foglalt le,pedig most az kell hogy lefoglaljon valami.Nem akarok apára gondolni.
Elindultam Harry szobája felé,és miután kopogtam benyitottam.Mikor észrevett nagy mosoly ült ki az arcára,mi engem is megmosolyogtatott.Ezek után tudom hogy mellettem áll,és a bajban is velem van.Nem lépett amióta elmondtam neki hogy én is érzek úgy ahogyan ő.Bár nem hibáztatom,nem voltam túl jól ahhoz,hogy ilyenek foglalkoztassanak.
Felült az ágyán,helyet hagyva nekem.Leültem az ágyára.
-Hogy vagy?-mosolygott.
-Jobban,köszi.Csak is neked köszönhetem.-háláltam meg neki,miért tartotta bennem a lelket.
-Nem!Dehogy Sky!Ezt csak magadnak köszönheted.Én csak annyit tettem,amennyit kellett,hogy rájöjj,nem sírhatsz örökké.-nézett a szemembe.
Jobbat Harrynél nem is kívánhatnék.
-Hívott a nagymamám.-mondtam neki sóhajtva.
-És mit mondott?-nézett kíváncsian.Őt is érdekelte,hogy mit akar,ahogy engem is,amikor még nem tudtam.
-Találkozni akart.-mondtam neki,de a legfontosabb részt kihagytam.-Találkozni fogunk.-javítottam ki magam.
Harry még feldolgozta a hallottakat,aztán rám nézett.
-Hmm..Hogy hogy igent mondtál?
-Mesélni valója van.És én hallani akarom.-mondtam neki szilárdan.Biztos vagyok benne,hogy hallani akarom.
-Remélem ez az "információ" nem okoz csalódást.-mutogatott idézőjeleket az ujjaival.
-Én is.-nyeltem nagyot,igazából fogalmam sincs,mit akar mondani.Vagy hogy mi félét.De ezt holnap megtudom.
-Te tudod mikor lesz a temetés?-a földet pásztáztam,miközben kérdeztem.Elfogott a komorság.Mindig ez lesz?Akárhányszor rá gondolok szomorú leszek?Én boldog akarok lenni,mikor eszembe jut.És visszaemlékezni minden jóra,a vele eltöltött időre.
-1 hét múlva.-mondta.Éreztem hogy néz,és szomorúan is mondta.A jókedv biztosan nem ennyire ragadós.
-Értem.-néztem fel rá.Eleresztettem egy mosolyt,nem azért jöttem be hozzá,hogy elrontsam a kedvét.Örülnék,ha az én kedvemet el lehetne rontani,de a kedvem a nulla szintjét üti meg.
-Megyek,felhívom Dakotát.-mondtam,és kisétáltam a szobából.

-Jajj Sky!Annyira sajnálom!-kezdte egyből Dakota.
-Szia.Köszi.-mondtam neki.
-Miújság?-tereltem el a szót,csak erről az egy témáról nem akarok beszélni.
-Egész héten miattad aggódok!-mondta még mindig szomorúan.Biztos nem vette a célzást a témaváltásról.
-1 hét múlva lesz a temetés.Remélem te is eljössz.-mondtam neki reménykedve.Nem hagyhat magamra azzal a sok emberrel,akik minden percben kinyilvánítják a részvétüket.Nem veszik észre,hogy csak nehezebbé tesznek vele mindent.
-Persze hogy ott leszek.De le kell tennem,sajnálom!-mondta,és letette.
Lefeküdtem az ágyamra,és betettem egy filmet,a Pí életét.
Teljesen lekötött,csak akkor nem néztem mikor elmentem inni.Mikor vége lett betettem egy újabb filmet,amihez Harry is csatlakozott.
-Ez nagyon unalmas.-sóhajtott,mire én csak lepisszegtem.Engem lefoglalt.Megfogtam Harry kezét,és köröket rajzoltam bele.Sokat forgolódtam,sehogy sem volt kényelmes.Végül megtaláltam a helyem,Harrynek dőlve.
Sikerült egy unalmas,2 órás filmet kiválasztani.
Mikor vége lett keltem volna fel,de Harry megragadta a karom,és visszahúzott.
-Maradj.-mondta az orra alatt.Úgy tűnik elaludt.Sóhajtottam egyet,és visszaültem mellé.
-Nézzem a kikapcsolt tévét?-kérdeztem tőle.Mit csináljak itt,amíg ő alszik?
-Nézz engem.-vonta meg a vállát.
-Nem is olyan rossz ötlet!-mondtam irónikusan.
-Nélküled nem tudok aludni.-dünnyögte.
-Ez jobb lesz.-szálltam ki mellőle,és magam helyett egy óriási Minnie egeret tettem.
Nem mondott semmit,aludt tovább.Lementem a nappaliba,ahol anya nézte a filmet.Leültem mellé,és én is a tévét kezdtem el nézni.
-Anya..Jól vagy?-kérdeztem tőle.Nem tudtam semmit,hogy hogy érez.Hogy már elengedte-e.
-Persze kicsim.Én már beletörődtem.-sóhajtott,és egy könnycsepp futott végig az arcán.
Nem szóltam semmit,nem akartam felzaklatni.
Tovább néztem a filmet,ami szomorú volt,de gy cseppet sem unalmas.
-Kicsim fél tíz van,nem mész lefeküdni?-kérdezte anya felém fordulva.
-De,már álmos vagyok.Jó éjt.-keltem fel a helyemről,és felbattyogtam a lépcsőn.A szobámban Harry alvó arca várt.
Óvatosan odamentem hozzá,és elkezdtem keltegetni.
-Harry.Kelj fel.-mondtam neki suttogva,de még meg sem rezzent.
-Harry.-mondtam hangosabban.
-Harry.-mondtam teljes hangerővel,mire már kinyitotta szemeit.
-Miaz?-kérdezte álmosan.-Eddig nem zavart,ha itt aludtam.-mondta nyugodtan,és újra lehunyta a szemét.
-Ahjj.-forgattam meg a szememet.
A fürdőben átöltöztem,és visszamentem a szobámba.Befeküdtem Harry mellé,és hamar el aludtam.

Éreztem az ablakból beáradó napfényt,kinyitottam a szememet,Harry már nem volt mellettem.Kikeltem az ágyamból,és átöltöztem.Ma találkozok a nagymamámmal.Bármikor jöhet a kocsi,és anyának nem szabad megtudnia hova is megyek.Nem tudná hova tenni.
A fürdőben megfésülködtem,kisminkeltem magam,és felöltöztem.

Leszaladtam a konyhába,ahol anya ült.
-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle,miközben elővettem a tejet,és a müzlit.
-A meghívókat a temetésre rendezem.-mondta felnézve rám.
-Hova készülsz?-kérdezte végignézve rajtam.Miért olyan feltűnő ha megyek valahova?
-Dakotához.-böktem ki, a hihető hazugságomat.
-Ők ma elmentek.-mondta anya összeszűkített szemekkel.
-Hova?Azt hittem otthon van.-húztam el a szám.
-Akkor egyedül megyek a plázába.-mondtam neki szomorúan.Ahogy elnéztem az arcát elhitte.
Megettem a reggelimet a tévé előtt,és kinéztem az ablakon.Nem láttam egy autót sem,úgyhogy vissza ültem.
Hallottam hogy nyikordul a lépcső,Harry totyogott le a szemét dörzsölve.
-Jó reggelt.-mondtam neki.
Végig nézett rajtam,és elmosolyodott.
-Már is jobb.-röhögött.
Odamentem hozzá,és megöleltem,de ez csak azért kellett hogy ne tűnjön fel a sugdolózásom.
-Én ma a plázába megyek egyedül.oké?-mondtam a fülébe halkan.
-Oké.-mondta,én meg elengedtem.Kinéztem az ablakon,ott állt egy nagy fekete autó.
-Na én megyek.Majd jövök!Sziasztok!-köszöntem,és kisiettem az ajtón.
Kint jó idő volt,örültem hogy nyár van.Nem szeretem a rossz időt,az mindig ki hat a kedvemre.
Beültem az autóba,ahol rajtam kívül ketten is ültek.
-Jónapot!-mondtam kedvesen a két negyven körüli férfinek.Az egyik már őszült,a másiknak barna haja volt.
-Szia.-köszöntek egyszerre.
Az út lassan,és csendesen telt.Senki nem szólt semmit,csak néha a két ember pusmogott egymás fülébe,amitől kicsit kellemetlenül éreztem magam.
-Megjöttünk.-mondta a sofőr,és kinyitotta nekem az ajtót.Ki a nagymamám?Ez most már nagyon érdekel!
Kiszálltam,és egy nagy szállodát láttam magam előtt.Azt hittem kávézóba megyünk,vagy valami ilyen helyre,de ez egy méregdrága szálloda volt.Követtem a két férfit,felmentünk a lifttel az ötödik emeletre,és a 18-as szobába kopogtak be.Egy másik férfi nyitott ajtót, aki nem volt több 30 évnél.Kinyitotta nekem az ajtót,és beengedett.Besétáltam a szobába,minden nagyon elegáns volt.A nappaliba vezetett,ahol egy teával a kezében ült egy nő.Barna vállig érő haja volt,nagyon fiatalos.Nem nézném a nagymamámnak.
-Szia!-köszönt nekem,mikor észrevett.
-Jó napot.-nem tudtam hogy köszönjek,nem is ismerem.
A bent lévő emberekre nézett,akik azonnal elhagyták a nappalit.
-Még egyszer sajnálom ami az apáddal történt kicsikém.-mondta keserves tekintettel.Élőben nem is olyan ellenszenves.Sőt.De azért "kicsikém"?Ez elég érdekes.
-Köszönöm.De elmondaná milyen mesélni valója van?-kérdeztem sürgetve.
-Persze.De remélem nem fog annyira rosszul érni,mint gondolom.-kezdett bele.
-Mint tudod nem vagyok túl jó viszonyban a szüleiddel.Vagyis most már csak anyáddal.Ez nem mindig volt így.Nagyon fiatalok voltak,amikor anyukád terhes lett,és én elvállaltam a kisbabát.-mondta sóhajtva.Döbbentem néztem rá,most biztos hogy nem rólam van szó..És nem is ő nevelt fel.Van egy testvérem?!
-4 éves volt,mikor megszülettél.Odaakartam adni nekik Faithet,de ők nem akarták felnevelni,állításuk szerint nem tudtak volna mindkettőtökre vigyázni.Ebbe bele törődtem,de még csak látni sem akarták.Azt mondtam nekik,hogy ha nem akarják őt felnevelni,minden kapcsolatot megszakítok velük.És így is lett.-Mondta a szemembe.Van egy testvérem,és ezt 17 éven át titkoltál előttem?Még csak rá sem néztek.Hagyták hogy ő nevelje fel egyedül.-Ha lehet egyedülinek nevezni egy gazdag embert,akit mindenhova kisérgetnek.-.Döbbenten néztem rá,nem akartam hinni a fülemnek.Eldobták a gyereküket,és 17 évig felé se néztek.
-Én most megyek.-nyeltem le a gombócot a torkomban.-Majd hívom.-mondtam neki.Nem tudtam rá haragudni.Őt hibáztattam amikor anyáék miatt nem látogatott.És még őt neveztem rossz szülőnek.Vele kapcsolatban az egész 17 év hazugság.
Kiszaladtam az ajtón,hevesen nyomkodtam a földszint gombot.Mikor leért kiszaladtam a szálloda elé,és fogtam egy taxit.
-Elvisz Holmes Chapel-be?-kérdeztem tőle,mire bólintott.
Beültem a taxiba,és vártam hogy ott legyünk.Ezen az egészen gondolkoztam.Van egy testvérem.Aki 21 éves.És anyáék nem mondtak nekem róla semmit.És szegény nem is ismerte a szüleit.Biztos elmondták neki,hogy meghalt az apja,de nem tudom mit érezhetett.Lehet hogy gyűlöletet.Én azt éreznék.Eldobtak maguktól,és még csak meg sem látogatták.
-Hol kanyarodjak?-kérdezte az egyik kereszteződésnél a sofőr.
-Balra.-mondtam neki,és elmondtam az utca számot is.
-Itt vagyunk.-mondta.
Kifizettem,és megköszöntem a taxit,majd bementem a házba.Nem tudtam mit gondoljak anyáról.Becsaptam magam mögött az ajtót,és lehúztam a cipőmet.
-Anya.Tudtad hogy van egy testvérem?-kérdeztem tőle dühösen a nappaliban.Nagyot nyelt,és rémülten nézett rám.Mellette Harry nem értett semmit.
-Kicsim.Elmagyarázom.-mondta anya,és megfogta a karomat,és lelöktem magamról.
-Nem kell semmit elmagyarázni!Van egy testvérem,fel bírom fogni.És még a mamámat neveztem rossz szülőnek!Titeket kellett volna!-mondtam neki hangosan,de egyáltalán nem érdekelt.
Felszaladtam a szobámba,meg sem akarom hallgatni mit mondd.Nem tud mást mondani,csak hogy sajnálom.
Lefeküdtem a szobámba,és próbáltam lenyugodni.Nem tudtam másra gondolni,csak hogy egy életen át hazudoztak nekem.Mit nem mondtak még el?Akármennyire rossz ez az érzés,nem akarok elmenni Londonba.
Kopogtak az ajtómon,de nem válaszoltam.Harry dugta be a fejét,aztán bejött.Leült mellém,és az arcomat nézte.
-Nem értek semmit.-mondtam neki,a semmit bámulva.
-Akkor szerinted én mit értek?Van egy tesód?-kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Igen.Faith.Úristen Harry!Ennyi ideig nem mondták el,és ha rajtuk múlik halálom napjáig nem tudom meg.És a legrosszabb,hogy most már mindent másképp látok.-sóhajtottam.
-Ez tényleg durva.Elmondhatták volna.És árvaházban van?-kérdezte.
-Nem.Még jó hogy nem.A nagymamám nevelte.-mondtam neki,most már nyugodtan.
-Emlékszel,hogy amikor kicsik voltunk,mindig szerettél volna egy nővért,és örültél,amikor Gemma úgy viselkedett veled,mintha a testvére lennél?-kérdezte Harry mosolyogva.Tényleg mindig szerettem volna egy nővért.És volt is.Csak nem ismertem..
.Igen.-húztam el a szám.Most már annyira nem szeretnék.Teljesen felborította az egész életemet.És nem csak ez,minden.Apa halála,Faith.Ez túl sok.