Tizennyolcadik rész~

Halii.:) Meghoztam az új részt.:) Köszi az 1 pipát._. Nem tudom,hova tűntetek,vagy csak a blogom lett rosszabb,remélem azért ehhez több pipa érkezik.:)


*Bip-Bip*szólt az órám,én pedig fitten ültem fel az ágyamon,és elhallgattattam az idegesítő hangot.Felvettem az előkészített ruháimat,és bementem a fürdőbe elkészülődni.Kifésültem a hajamat.Nem tudtam hogy begöndörítsem-e,vagy csak hagyjam így,ezért néhány tincset fürtökké varázsoltam.Letrappoltam  a lépcsőn,örültem hogy nem esek el a cipőmben.A levegőben éreztem hogy anya reggelit csinál.Odaszaladtam hozzá.
-Szia.-köszöntem neki izgatottan,nagyon várom L.A.-t!
-Szia.Felkelt már Harry?Nem sokára jön érte valami autó.-kérdezte anya,mire megvontam a vállam,és felmentem megnézni.Kopogás nélkül nyitottam be.Harry az ágyán ült,haja kócosan állt,de már fel volt öltözve. Kezében a telefonjával babrált,de mikor észrevett mosoly ült ki az arcára.
-Gyere menjünk reggelizni.-mondtam neki,és már indultam is volna ki,de hallottam hogy felém siet,ezért visszafordultam.
-Sky.Én tényleg szeretlek.És nagyon hiányozni fogsz.-mondta szomorúan.De a szemében sajnálatot is láttam.
-Én is.De úgy is fogunk találkozni.Meg majd hívlak.-mondtam neki,és éreztem hogy elpirultam.
Nem válaszolt semmit,ezért lenéztem a földre.Nem tudom miért,de érzem hogy távolságtartó.De közben azt mondja hogy szeret.Még sosem éreztem senki iránt így,és félek ettől az érzéstől.De,bízok benne hogy csak fél,mert ez a "szeretlek" szó túl nagy.
-Menjünk.-mondta,és elindultunk a konyhába.
Szótlanul ültem le,és kezdtem enni a tojást.Csak kavargatni tudtam,és gondolkozni.Mi van ha nem is gondolja komolyan?Csak egy véletlen volt,és nem akar megbántani?Én meg csak hülye vagyok,és azt hiszem?
Kétségbe estem,de ezeket a gondolatokat kihesegettem a fejemből.Csak nem vagyok annyira hülye,hogy elhitetem magammal..

Harry szemszöge

-Én is.De úgy is fogunk találkozni.Meg majd hívlak.-mondta Sky.Nem szóltam semmit.Olyan más lesz nélküle minden.Megszerettem,pedig sosem hittem volna,nem azért jöttem ide.Félek hogy majd csalódni fog bennem is,ahogy tegnap mondta.Nem léptem azóta,mióta megcsókoltam,nem akartam elhitetni vele hogy ez mindig így lesz.Féltem az érzéstől,és féltettem Skyt is,csak ártanának neki,ha tudnák hogy vele vagyok.
Lementünk megreggelizni,de kínos csönd volt,senki sem szólt semmit.Nem volt étvágyam,csak piszkáltam a tányéron lévő ételt.Láttam hogy Sky gondolkozik,és egész végig szomorú volt az arca.Neki sem volt étvágya,úgy mint nekem sem.
Kintről dudáltak,mindenki egyszerre szegezte az ajtó felé a tekintetét.
-Ez biztosan érted jött.-mondta mosolyogva Katherin,én pedig felmentem a bőröndömért.Lassan szedtem a lépcsőfokokat,minden nagyon hiányozni fog.Minden itt eltöltött perc.Sky.Ha rá gondolok,és hogy nem fogom látni összeszorul a gyomrom.
A bőröndömmel sétáltam lefelé,mikor megláttam Skyt a lépcső előtt.Szomorúan nézett rám,mire én lefutottam és megöleltem.
-Nagyon hiányozni fogsz.-mondta.
-Te is nekem.-mondtam,és kibújt a karjaim közül.Bíztató mosolyt küldtem felé,mire ő is elmosolyodott.
Elmentem az ajtóig,és felvettem a cipőmet.Nem akartam búcsúzni,bíztam benne hogy Skyyal fogunk beszélni.Elköszöntem Katherintől,és Skyt is megöleltem még egyszer.
Beszálltam a kocsiba,ami rögtön elindult.Szomorúan néztem ki az ablakon,és gondolkoztam.Nem csak Skyról,mindenről.Az egész életemről.Amiket Sky mondott,az nagyon igaz.Csak én még nem éreztem azt amit ő,nekem minden tökéletes.Nem halt meg az apám,és nem csalódtam még senkiben.Nincs egy eltitkolt testvérem,akit eddig nem ismertem.És már most félek az érzéstől.

Sky szemszöge

-Beültünk anya kocsijába a bőröndömmel,és a repülőtér felé vettük az irányt.
-Annyira jó lesz!Napozni a tengerparton!Luxus szálloda.-mondtam neki izgatottan.
-Remélem jól fogod érezni magad.De nagyon vigyázz magadra!-mondta anya mosolyogva.
-Jó jó.-mondtam,és kinéztem az ablakon.A repülőtér parkolójában voltunk.
-Kicsim.Ez itt a tied.Az útra.De ne költsd el az összeset.-mondta anya,és odaadott egy bankkártyát.Csodálkoztam,és elmosolyodtam.
-Köszii anyuu!-mondtam neki,és megöleltem.
-A kódot betettem a bőröndöd első zsebébe.-ordított anya,mikor én már szaladtam a reptérre Ethanhoz és Dakotához.Egy ideig kerestem a szememmel a szőkeséget,de hamar megtaláltam,és futottam oda hozzájuk.Egyből megöleltem,ő pedig csak visítozni tudott.
-Ne ilyen hangosan.-nevettem.
-Odafordultam Ethanhoz,aki csak a fejét vakargatta,nagyon látszott rajta hogy szégyelli magát,de engem nem érdekelt.Megöleltem,ő pedig visszaölelt.
-Hiányoztál.-mondtam neki mosolyogva,de mielőtt Ethan megszólalhatott volna Dakota kezdett el beszélni.
-Bocsi,de annyira jó lesz!Tengerparti bulik,meg minden.-mondta izgatottan.
-Bulik csak mértékkel.Nem akarlak egy kukánál hánytatni.-mondtam neki undorodva,mire elröhögte magát.
Egy hang mondta be,hogy a gépünk 10 perc múlva indul,mire Dakota odaadta a jegyemet,és elindultunk az ajtó felé,ahol szedik a jegyet.
-Jónapot!-mondtuk egyszerre,és odaadtuk a jegyeket.A nő mosolyogva adta vissza,és engedte hogy bemenjünk.
Felszaladtunk a gépre,és a helyeket nézegettük.
-Nektek hova szól?-kérdeztem tőlük.Megkerestem a helyemet,egy öreg néni mellett kell ülnöm,de legalább az ablaknál.
-Nekem az öreg néni mellé.-mondta Ethan.
-De jó nekem is!-mondtam mosolyogva,és kíváncsian Dakotára néztem.
-A dagadt pasi mellé.-nézett undorodva a helyére.
Megveregettem a hátát,és elindultam Ethannal a helyünk felé.A néni közöttünk ült,így annyira nem tudtunk beszélgetni,ami engem nem zavart.A kis ablakon néztem a felhőket.Csodálatos volt.
A néni hamar elaludt,és egyből elkezdtünk beszélgetni.
-Végre.Nem cserélünk kicsit helyet?-kérdezte Ethan bociszemekkel.
-Legyen.De majd visszaülök.-mondtam,és helyet cseréltem vele.Láttam Dakotát,ahogy undorodva nézi a dagadt pasit,aztán az üléssel kezd el szórakozni.Visszafordultam Ethan felé,aki úgy mint én csodálva bámult ki az ablakból.
-Ültél már repülőn?-kérdeztem tőle.
-Igen.Sokszor.-mondta és hozzám fordult mosolyogva.
-Egyébként..Miért csináltad?-böktem ki a kérdésem,amit azonnal megbántam.
-Mit?-kérdezte,de már nem engem nézett,hanem a felhőket.
-Semmit.Hagyjuk.-mondtam neki.Szerencsém volt,hogy nem tudta mire gondolok.


Megszólalt a női hang,Los Angelesben vagyunk.A néni is felkelt már,és hagytuk hogy előre menjen.Miután elment kivettük a csomagjainkat amik az utastérben voltak,és leszálltunk a gépről.Megcsapott a fülledt levegő,amitől csak jobb kedvem lett.Behunytam a szemem,és az egész arcomat elárasztotta a meleg napsugár.
Együtt mentünk be a reptérre,ahol kivettük a bőröndjeinket.Dakota 2 bőröndöt hozott,én és Ethan egyet.
Kimentünk a reptér elé,ahol egyfolytában dudáltak a sárga taxik.Az egész utat ellepték.Beültünk az egyikbe,és megkértük hogy vigyen el minket a szállodába.
Mikor kiszálltunk eszméletlen szálloda tárult elénk.Hatalmas!Óriási betűkkel volt rá írva a hely neve,de alig hogy megtudtam nézni Dakota és Ethan két kézzel megragadott,és futva behúztak a szállodába.A portások rossz szemmel néztek minket,míg a pulthoz nem értünk.
-Sziasztok!A mosdót keresitek?Csak az itt lakók használhatják.-mondta lenézően a nő.Aranybarna haja volt,az arca tele volt sminkelve.Az összhatás undorító volt.
A többiekre néztem,és megakadt Dakotán a szemem.Láttam rajta,hogy veszekedni készül,ezért hamarabb megszólaltam.
-Szobát szeretnénk bérelni.-hadartam el egy szuszra.A nő felhúzott szemöldökkel nézett,aztán elkezdte a fejét csóválni,de elővett egy lapot, ahogy láttam ki kell tölteni.
-Már elő van rendelve.-mondta Dakota összeszűkített szemekkel.
-Dan Will névre.-mondta,és rákönyökölt az asztalra,mindenhogy bosszantani akarta.A nő,a névjegy kártyáján Susan  leseperte a kezét onnan,és rátette a lapot.
-Ohh..Látom.Adom a kulcsokat.B16-os szoba,3. emelet.-mondta,és elment a kulcsokért.Kinyitotta a szekrényt,és kivette belőle.Mire megfordult eltűnt az az undorítóan lenéző nő,helyette mosolyogva adta oda a kulcsokat.
-Jó napot.-mondta egy mély férfi hang a hátunk mögül.Hátranéztem, már világos volt miért változott meg az arckifejezése.Mert a főnöke sétált el mögöttünk..
-Nem viszlát.-nézett a nőre Dakota, és a lift felé kezdett el sétálni.Ethannal követtük a liftbe,aminek minden oldala tükör volt, csak a plafonon voltak kis kör alakú lámpák.
Mikor kinyílt a lift ajtó Dakota körülnézett,és visítva futott el az ajtóig,amit utána gyorsan kinyitott,és beszaladt.
Ethannal egymásra néztük,olyan ebbe-meg-mi-ütött fejjel.Utána szaladtunk,és beérve a házba Dakota az ágyon ugrált.
-Dakota.Elég.Olyan vagy mint egy őrült.-mondtam neki komolyan,de nem bírtam tartani magam,elnevettem magam.Dakota rám nyújtotta a nyelvét,és tovább ugrált.Lemondóan sóhajtottam,és leültem Ethanhez a kanapéra.
-Mi lenne ha kimennénk a partra?-kérdezte Et,mire én bólintottam.Ez jó ötlet.És pont van egy nagyon csinos fürdőruhám is,amit imádok.Na meg nem árt napozni,nem vagyok túl barna.
-Okééééé.-ordított Dakota,és lehuppant az ágyra.-Na!Öltözzetek!-mondta,és kizárt minket a szobából.
-Bemegyek a fürdőbe.-mondtam neki.Előtte megnéztem a szobámat,ami nagyon szép volt.Hófehér takaró,és párna,az asztalon egy türkiz lámpával,mellette egy ruhásszekrény.
Letettem a szekrény elé a bőröndöt,és kivettem belőle a bikinimet.Elkészülve mentem ki a Ethanékhez,akik elkészülve vártak.

Ethan felsőjén elmosolyodtam,ezt pár hét múlva nem hordhatja..
-Mehetünk?-kérdezte Ethan végig nézve rajtam,ami egy kicsit kínos volt,bár nem sokat láthatott,rávettem egy átlátszó ruhát is.Mindketten bólintottunk,és elindultunk ki.
Lassan mentünk le,senki sem állított meg minket.Kifelé megkértünk egy taxit,hogy vigyen el minket a legközelebbi tengerpartra,és az így is tett.Kifizettük,kiszálltunk,és előttünk volt egy óriási,napsütéses tengerpart.Sok lebarnult lány,és fiú szaladgált,nagyon sokan voltak a vízben.Ethan és Dakota futni kezdtek a víz felé,de én nem akartam,úgyhogy inkább lassan sétáltam utánuk.A forró homokot néztem,ahogy eltakarja a türkizkék festéket a lábamon,mire éreztem hogy valaki felkap,hirtelen felnéztem,és Ethan vitt a víz felé.
-Ethan tegyél le!Még rajtam van ez a ruha!-utasítottam,de nem csinált semmit,úgyhogy kapálózni kezdtem,de még mindig nem tett le.Már a vízben futott,én pedig befogtam az orrom,és úgy vártam hogy csobbanjunk.Hirtelen engedett el,én pedig elmerültem a vízben.Felbuktam,hajamat kiszedtem az arcomból,és mérgesen Ethanra néztem.
-Bocsi.-mosolygott,és kifelé kezdett el sétálni,mire én ráugrottam a hátára,hogy vigyen.
-Nincs lábad?-kérdezte,mikor már egy ideje vitt.
-Megütöttem.Látod??-emeltem fel a lábam,és a térdemre mutattam-ahol nem volt semmi-.
-Mikroszkóppal látni lehet?-kérdezte,és visszatette maga mellé a lábamat.
-Nem hiszem.-vontam meg a vállam.
A parton kerestem Dakotát,és meg is találtam.Éppen napozott a fülhallgatójával a fülében.Mikor kiértünk a partra,vagyis mikor kivittek,leültem Dakota mellé a homokba,és levettem magamról az átlátszó anyagot.Kivettem a táskámból a napszemüvegem,és magamra tettem.
-Kiúsztátok magatokat?-kérdezte Dakota a napszemüvege mögül.
-Jah.-mondta sóhajtva Ethan,én pedig csak elmosolyodtam.
Dakota levette és hajára húzta a napszemüveget,és körül nézett a parton.
-Fagyi.-mutatott a fagyisra,és elindult felé.Megforgattam a szememet,és utána mentem.

-Vaníliás-epreset kérek.-mondta Dakota,mikor a fagyishoz értünk.
-Én is.-mondtam.
-Én csokisat.-mondta Et,és megvártuk amíg odaadja.Megköszöntünk,és visszaültünk a homokba,ott nyaltuk el a fagyikat.

Csináltam róla egy képet is,és felraktam twitterre,L.A címmel.
Lefeküdtem a puha homokba,és napozni kezdtem Dakotával,de nem tartott sokáig a "pihenésünk".
-Szörfözzüüünk!-mondta Ethan nagy mosollyal az arcán.Megvontam a vállam,végül is miért is ne?!
-Oké.De soha sem szörföztem még.-mondta Dakota,és elindultunk a szörfkölcsönzőhöz.
Kivettünk három szörfdeszkát,és elindultunk a víz felé.
-Ha megakarsz minket tanítani elég nehéz dolgod lesz.-világosítottam fel.Az ilyen sportokban nem vagyok jó.Na jó..egyikben sem.