Epilógus~

Na,hát eljött ez is.Igazából nem jött pipa,és ahogy leírtam ezt az előző bejegyzésben nincs bennem semmi féle rossz érzés.Tudom,hogy az én hibám.Túl sokáig húztam ezt,azt hiszem előbb is végezhettem volna a bloggal,de valahogy bennem volt,hogy ez eléggé hozzám nőtt,és ebben a blogban úgymond fejlődtem,mivel hogy azelőtt sosem írtam ehhez hasonlót.Csak egy sima blognak indult,miután elkezdtem blogokat olvasni.Egyszerű,most már sablonnak számító blogokat olvastam,mégis nekem azok voltak a legjobbak.Soknak már vége,befejeződött,de az írók más történeteit is szívesen olvasom ha van időm.Csak úgy megcsináltam a blogot,nem tartottam nehéz feladatnak,először egy krikszkraksz mintás hátteret raktam be,és egyszerű volt,de nekem nagyon tetszett az a design.Remélem van aki emlékszik rá.Ezután felkerültek a részek,szörnyűek voltak azt hiszem,azóta szerintem sokkal jobbat tudok,sajnos ezen a blogon,a vége felé már ez nem látszik.Sok képet raktam a részekbe,próbáltam jónak csinálni.Aztán megismerkedtem Lizával aki egy szép designt csinált nekem,nagyon nagyon örültem neki,úgy éreztem olyan igazi One Direction fanfictionos lett az egész.Ez mostanáig a design,és nekem ez tökéletes.A bloghoz illő,bár most már a fejléc tükrözi a blog történetét,nekem ez az egyszerű még most is megfelel.Egyre több rész került fel,nagyon örültem egy-két pipának,hihetetlenül boldog voltam :) Nagyon későn kezdtetek el feliratkozni,sokáig csak Bou volt ott egyedül,de aztán idővel egyre többen lettetek,és még többen.Akkor is meg kellett volna tartanom hogy úgy írjak,mint mindig.De több blogot csináltam,és teljesen elment az időm.Már bánom hogy megcsináltam azokat a blogokat(amik már törölve lettek)és részben ezért is ment szét ez a blog ennyire.A történetet nem terveztem meg,egy sima kis blogot akartam Skyler egy normális lány,akinek Harry Styles volt a régi barátja.Csak ennyi volt az egész,de aztán egyre több ötlet jutott eszembe.Az apja halála,a veszekedések,az egymásra találás,imádtam ezt írni.Nagyon hamar elszaladt az idő,és fokozatosan lettünk egyre többen,sajnos most már nem vagyunk sokan,de higgyétek el én sosem felejtem el,hogy valamikor ennyien voltunk.Csak nektek írtam,és nagyon sokat segítettetek.Csak azzal az egy pipával.
Nem tudom mikor,de valamikor egyre nehezebben írtam ebbe a blogba..Nagyon sokáig mindennap írtam részt,azt hiszem ez nagyon ritka volt,és reméltem hogy várjátok.Még arra is emlékszem a blog kezdetével kapcsolatban hogy infó órán mutatom a barátnőmnek hogy már több mint háromszázan kattintottak a blogomra.(Ahogy így vissza gondolok biztos vagyok benne hogy legalább 250 én voltam)
Nem is tudom mit írhatnék még,ahogy elkezdtem írni minden kiment a fejemből,ahogy lenni szokott..
Elég legyen annyi,ami a szokásos.
Mindent köszönök!

                                                        5 évvel később

Sokszor gondolkodtam el a két év alatt az életemen.Szívesen átéltem volna mindent újra,jót rosszat egyaránt.Ha visszagondolok csak mosolygok.És hogy mi lett velem?Mi lett az One Directionnal?Mi lett a családommal?...
Minden percére emlékszek az estének,amikor megérkeztek a barátaim..Ott volt a családom..Ott volt minden amit egész életemben akartam,csak nem vettem észre.Hamar minden világossá vált számomra,hogy mit akarok,hogy mi nem kell mert már mindenem meg van.Életem legjobb napját éltem át akkor,és soha sem felejtem el.
Néhány nappal később Harry elhívott engem egy randira,amihez a titokzatos ruhám is szerepet játszott.Nagyon jól éreztem magam,és rossz volt hogy eddig nem vettem észre Harry mennyire teper.Minden úgy alakult ahogy akartuk,és ez volt a legjobb.Egyre többször ismételtük meg,de még most is azt gondolom,hogy csak egy évvel azután hogy egy pár lettünk lettem igazán az Övé. 
Mindent kibeszéltünk magunkkal kapcsolatban,a múltat mintha még egyszer átéltem volna csak Harry szemszögéből,majd ő az enyémből.Ez volt az a nap,ami még jobban megváltoztatta az életemet.Fikarcnyi kétségem sem volt arról hogy ő a tökéletes,csak abban,hogy mennyire buta voltam.Nem vettem észre azt aki most az életet jelenti nekem,nem vettem tudomásul amit minden pillantásával tudatni akart velem,de csak egy a lényeg:Hogy most minden pillantásommal én is tudatom vele:Szeretem.
Az One Direction együtt van,koncerteznek,de már lecsillapodott mindenki,és nyugodtan sétálhatnak a városban,csak néhány már nyugodt rajongó zavarja őket.Szerintem Harry ugyanolyan édes,mint öt évvel ezelőtt.A Directionerek felnőttek,bár így is vannak,és azt hiszem szinte mindenkinek sikerült az álma.Eljutottak az One Direction koncertre.

                                                Visszaemlékezés
-Boldog szülinapot!-vigyorgott Harry,mire meglepődve kaptam a számhoz a kezem.Egy dobozt tartott maga előtt,amiben valami nagyon nyöszörgött.
-Ne mondd,hogy meg vetted!-pislogtam rá,mire elmosolyodott.-Imádlak!-vigyorodtam el,majd felnyitottam a doboz tetejét,amiben egy chi va va pislogott fel rám.
-Remélem tudod,hogy egy életen át megbánom hogy megvettem neked,de a lényeg hogy örülj neki.-nevetett fel.Mióta Howie elment közülünk nem volt kutyám,de mikor egy hete a városban sétálgattunk megláttunk egy állatboltban őt.Ezt a chi va vat aki annyira megtetszett.Nem akartam kutyát,szörnyű volt mikor meghalt Howie,annyira a szívemhez nőtt..És mikor eszembe jutott,hogy tulajdonképpen azért volt nekem,hogy ne legyek egyedül,de már ő nincs..Fájt,hogy elment.
-Köszönöm Harry.-néztem rá,mire leült mellém,és könnyedén átkarolta a derekamat.Kezében lévő dobozt a lábamra tette,mire kivettem a kutyust a dobozból.Nagyon pici volt,de túl aranyos hogy ne kérjem őt szülinapomra.
-Most nézd meg!-emeltem fel a kutyát.-Hogy nem lehet őt szeretni?Hidd el hogy nem bánod meg.Imádni való.-mosolyogtam,mire megforgatta a szemét.Harry felé fordultam,és elmosolyodtam.Jó volt vele lenni,abban a házban ami csak a miénk.Két évvel ezelőtt vett egy házat,akárhogy mondtam hogy ne,ő vett egyet és a megkérdezésem nélkül költöztetett be.Úgy éreztem mintha elrabolt volna,ráadásul nem tartottam jó ötletnek hogy vegyen egy házat úgy,hogy semmit sem tudok neki benne segíteni.De túl elvolt ragadtatta magától,hát persze..Harry Styles maga is tud venni egy házat..Nagyon bosszantó tud lenni.
-Szeretlek.-mosolyog,mire óvatosan megcsókolom.
-Én is.-sóhajtok mosolyogva,majd ledűlök,és a kutyát az ölembe teszem.

                                                             Jelen

Az álom amiben élek mára az életem,még mindig tele van pörgéssel,utazással,és nem felejtem el Harryt szeretni sem.Phoebe is imádja Harryt,Logan Ausztráliában modellkedik elég sok ideig,így anyáék egyedül vannak Phoebevel.A londoni lakásunk nincs közel anyáékhoz mégis mindig tudunk időt szakítani hogy meglátogassuk.Minden tökéletes.
Nem hittem volna,de Harry,a fiúk,rengeteg új barát..Az utazások,és minden..
Ez az egész az életemmé vált.És nemsokára lesz egy harmadik életem is,amit már alig várok.
A vihar után kisüt a nap,nem de?Sokat hibáztam,mégis helyre hoztam őket,és itt vagyok.
Minden más,mégis attól lett tökéletes az életem,amitől a legjobban féltem.A változásoktól.
                                                   

                                                                      VÉGE

                              LIVE WHILE WE'RE YOUNG