Sziasztok!

Nem gondoltam hogy még visszajövök ide,jobban mondva írok is,de így jó sok hónappal a befejezés után is bővültünk,amit azért szeretnék megköszönni.A másik része,hogy nem nagyon "reklámoztam" a következő blogomat,ami már 22 fejezetnél tart,de ha még érdekel valakit,akkor itt megtekinthetitek: http://beautiful-passing.blogspot.hu/
Nos,ennyit szerettem volna,és későn,de azért remélem mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek!

xx P.Pandaa.

Epilógus~

Na,hát eljött ez is.Igazából nem jött pipa,és ahogy leírtam ezt az előző bejegyzésben nincs bennem semmi féle rossz érzés.Tudom,hogy az én hibám.Túl sokáig húztam ezt,azt hiszem előbb is végezhettem volna a bloggal,de valahogy bennem volt,hogy ez eléggé hozzám nőtt,és ebben a blogban úgymond fejlődtem,mivel hogy azelőtt sosem írtam ehhez hasonlót.Csak egy sima blognak indult,miután elkezdtem blogokat olvasni.Egyszerű,most már sablonnak számító blogokat olvastam,mégis nekem azok voltak a legjobbak.Soknak már vége,befejeződött,de az írók más történeteit is szívesen olvasom ha van időm.Csak úgy megcsináltam a blogot,nem tartottam nehéz feladatnak,először egy krikszkraksz mintás hátteret raktam be,és egyszerű volt,de nekem nagyon tetszett az a design.Remélem van aki emlékszik rá.Ezután felkerültek a részek,szörnyűek voltak azt hiszem,azóta szerintem sokkal jobbat tudok,sajnos ezen a blogon,a vége felé már ez nem látszik.Sok képet raktam a részekbe,próbáltam jónak csinálni.Aztán megismerkedtem Lizával aki egy szép designt csinált nekem,nagyon nagyon örültem neki,úgy éreztem olyan igazi One Direction fanfictionos lett az egész.Ez mostanáig a design,és nekem ez tökéletes.A bloghoz illő,bár most már a fejléc tükrözi a blog történetét,nekem ez az egyszerű még most is megfelel.Egyre több rész került fel,nagyon örültem egy-két pipának,hihetetlenül boldog voltam :) Nagyon későn kezdtetek el feliratkozni,sokáig csak Bou volt ott egyedül,de aztán idővel egyre többen lettetek,és még többen.Akkor is meg kellett volna tartanom hogy úgy írjak,mint mindig.De több blogot csináltam,és teljesen elment az időm.Már bánom hogy megcsináltam azokat a blogokat(amik már törölve lettek)és részben ezért is ment szét ez a blog ennyire.A történetet nem terveztem meg,egy sima kis blogot akartam Skyler egy normális lány,akinek Harry Styles volt a régi barátja.Csak ennyi volt az egész,de aztán egyre több ötlet jutott eszembe.Az apja halála,a veszekedések,az egymásra találás,imádtam ezt írni.Nagyon hamar elszaladt az idő,és fokozatosan lettünk egyre többen,sajnos most már nem vagyunk sokan,de higgyétek el én sosem felejtem el,hogy valamikor ennyien voltunk.Csak nektek írtam,és nagyon sokat segítettetek.Csak azzal az egy pipával.
Nem tudom mikor,de valamikor egyre nehezebben írtam ebbe a blogba..Nagyon sokáig mindennap írtam részt,azt hiszem ez nagyon ritka volt,és reméltem hogy várjátok.Még arra is emlékszem a blog kezdetével kapcsolatban hogy infó órán mutatom a barátnőmnek hogy már több mint háromszázan kattintottak a blogomra.(Ahogy így vissza gondolok biztos vagyok benne hogy legalább 250 én voltam)
Nem is tudom mit írhatnék még,ahogy elkezdtem írni minden kiment a fejemből,ahogy lenni szokott..
Elég legyen annyi,ami a szokásos.
Mindent köszönök!

                                                        5 évvel később

Sokszor gondolkodtam el a két év alatt az életemen.Szívesen átéltem volna mindent újra,jót rosszat egyaránt.Ha visszagondolok csak mosolygok.És hogy mi lett velem?Mi lett az One Directionnal?Mi lett a családommal?...
Minden percére emlékszek az estének,amikor megérkeztek a barátaim..Ott volt a családom..Ott volt minden amit egész életemben akartam,csak nem vettem észre.Hamar minden világossá vált számomra,hogy mit akarok,hogy mi nem kell mert már mindenem meg van.Életem legjobb napját éltem át akkor,és soha sem felejtem el.
Néhány nappal később Harry elhívott engem egy randira,amihez a titokzatos ruhám is szerepet játszott.Nagyon jól éreztem magam,és rossz volt hogy eddig nem vettem észre Harry mennyire teper.Minden úgy alakult ahogy akartuk,és ez volt a legjobb.Egyre többször ismételtük meg,de még most is azt gondolom,hogy csak egy évvel azután hogy egy pár lettünk lettem igazán az Övé. 
Mindent kibeszéltünk magunkkal kapcsolatban,a múltat mintha még egyszer átéltem volna csak Harry szemszögéből,majd ő az enyémből.Ez volt az a nap,ami még jobban megváltoztatta az életemet.Fikarcnyi kétségem sem volt arról hogy ő a tökéletes,csak abban,hogy mennyire buta voltam.Nem vettem észre azt aki most az életet jelenti nekem,nem vettem tudomásul amit minden pillantásával tudatni akart velem,de csak egy a lényeg:Hogy most minden pillantásommal én is tudatom vele:Szeretem.
Az One Direction együtt van,koncerteznek,de már lecsillapodott mindenki,és nyugodtan sétálhatnak a városban,csak néhány már nyugodt rajongó zavarja őket.Szerintem Harry ugyanolyan édes,mint öt évvel ezelőtt.A Directionerek felnőttek,bár így is vannak,és azt hiszem szinte mindenkinek sikerült az álma.Eljutottak az One Direction koncertre.

                                                Visszaemlékezés
-Boldog szülinapot!-vigyorgott Harry,mire meglepődve kaptam a számhoz a kezem.Egy dobozt tartott maga előtt,amiben valami nagyon nyöszörgött.
-Ne mondd,hogy meg vetted!-pislogtam rá,mire elmosolyodott.-Imádlak!-vigyorodtam el,majd felnyitottam a doboz tetejét,amiben egy chi va va pislogott fel rám.
-Remélem tudod,hogy egy életen át megbánom hogy megvettem neked,de a lényeg hogy örülj neki.-nevetett fel.Mióta Howie elment közülünk nem volt kutyám,de mikor egy hete a városban sétálgattunk megláttunk egy állatboltban őt.Ezt a chi va vat aki annyira megtetszett.Nem akartam kutyát,szörnyű volt mikor meghalt Howie,annyira a szívemhez nőtt..És mikor eszembe jutott,hogy tulajdonképpen azért volt nekem,hogy ne legyek egyedül,de már ő nincs..Fájt,hogy elment.
-Köszönöm Harry.-néztem rá,mire leült mellém,és könnyedén átkarolta a derekamat.Kezében lévő dobozt a lábamra tette,mire kivettem a kutyust a dobozból.Nagyon pici volt,de túl aranyos hogy ne kérjem őt szülinapomra.
-Most nézd meg!-emeltem fel a kutyát.-Hogy nem lehet őt szeretni?Hidd el hogy nem bánod meg.Imádni való.-mosolyogtam,mire megforgatta a szemét.Harry felé fordultam,és elmosolyodtam.Jó volt vele lenni,abban a házban ami csak a miénk.Két évvel ezelőtt vett egy házat,akárhogy mondtam hogy ne,ő vett egyet és a megkérdezésem nélkül költöztetett be.Úgy éreztem mintha elrabolt volna,ráadásul nem tartottam jó ötletnek hogy vegyen egy házat úgy,hogy semmit sem tudok neki benne segíteni.De túl elvolt ragadtatta magától,hát persze..Harry Styles maga is tud venni egy házat..Nagyon bosszantó tud lenni.
-Szeretlek.-mosolyog,mire óvatosan megcsókolom.
-Én is.-sóhajtok mosolyogva,majd ledűlök,és a kutyát az ölembe teszem.

                                                             Jelen

Az álom amiben élek mára az életem,még mindig tele van pörgéssel,utazással,és nem felejtem el Harryt szeretni sem.Phoebe is imádja Harryt,Logan Ausztráliában modellkedik elég sok ideig,így anyáék egyedül vannak Phoebevel.A londoni lakásunk nincs közel anyáékhoz mégis mindig tudunk időt szakítani hogy meglátogassuk.Minden tökéletes.
Nem hittem volna,de Harry,a fiúk,rengeteg új barát..Az utazások,és minden..
Ez az egész az életemmé vált.És nemsokára lesz egy harmadik életem is,amit már alig várok.
A vihar után kisüt a nap,nem de?Sokat hibáztam,mégis helyre hoztam őket,és itt vagyok.
Minden más,mégis attól lett tökéletes az életem,amitől a legjobban féltem.A változásoktól.
                                                   

                                                                      VÉGE

                              LIVE WHILE WE'RE YOUNG

61~ Mi alatt felnövünk

Sziasztok!Hát,köszönök mindent..:') Már egy ideje gondolkozok,és most eldöntöttem.Ez az utolsó igazi rész.Ezután csak epilógus.Egyre kevesebb a pipa,megjegyzésre már nem is számítok,de akkor sincs bennem semmi rossz,sőt.Tényleg hálás vagyok,mert tudom hogy volt aki végig követte az egészet.Nem tudom elégszer elmondani,és sajnálom amiért csak így lett,viszont biztos vagyok abban,hogy ti is érzitek ezt a blogot már nem úgy írom hogy jaj de nagy kedvem van hozzá.Úgy gondolom ezeknél a részeknél sokkal jobbat tudok írni,és sajnálom amiért ez a blog,ami annyira kedves volt nekem,büszke voltam rá és imádtam írni ennyire rosszá vált.Már nem szerettem ezt írni,akárhogy szerettem volna.A másik futó blogomon most szeretnék valamiféle kárpótlást nektek,így arra nagyon odafigyelek,van kedvem írni,így sokkal jobbnak gondolom,mint ezt.A történet egyáltalán nem sablon,az már biztos!Felül találjátok a "Beautiful Passing" feliratnál.Remélem benéztek :) Köszönök mindent:)

Izgatottan ültem a kanapén,lábammal doboltam a padlón,és csak azt vártam hogy bekopogjon Dakota és Ethan.Sokat beszéltem Dakotával és Harryvel,mindenki itt lesz hétvégén.Szegény Phoebe alvásra kényszerült,így biztosan azt hiszi hogy a földi pokolba került mivel csak sír.Mike nincs itthon anya meg süt,csak aludhat.
A srácok hétre,míg Dakota és Ethan hatra érkeznek.Már tegnap előtt megbeszéltük,és nagyon izgatott vagyok.Mindenki itt lesz,akit akarok,akiket szeretek.Mindegyikőjükkel van közös múltunk,kínos dolgaink,és persze elég fájdalmas,de már régi érzések.Sosem hittem volna hogy eljutok idáig és tudok úgy élni mint most,nem gyűlölettel,hanem szeretettel nézzek a szemükbe.Úgy érzem azt éltük túl amit kevesen tudtuk.Az érzéseink igazak,csak azok lehetnek,ha itt vagyunk.Minden megváltozott jó irányba,már tervezgetem felhívni a nénikémet hogy meglátogassam akármennyire is utálja anya.Nem kérdeztem többet,a temetős dolog elég volt,nem tudom miért tette,de ezt már rég elástam magamban,és nem készülök felásni a múltat.Csak mosolyogva akarok visszagondolni a múltamra,és nem azért mert szép volt.Hanem mert most itt vagyok,és nyugodtan tudok rá gondolni,és azt is tudom hogy nem sokára itt lesznek ezek az emberek,és minden jó lesz.Már most jó.
Mikor meghallom az ütemes kopogást felpattanok,az ajtóhoz szaladva kirántom a helyéről és mindkettejüket szorosan tartom.Szorosan ölelem őket,ők nevetnek,de leteszik a csomagjaikat és mosolyogva ölelnek át.
-Skyler.-dünnyögi Dakota,mire kezemet erősebben tartom rajta.
-Hiányoztál.-hallom Ethan hangját,mire elengedem őket.
-Nem tudjátok,hogy nekem mennyire hiányoztatok!-mosolygok rájuk,úgy érzem mindjárt elsírom magam,felfűt valami meleg és boldog vagyok hogy itt vannak.
-Ó,de szerencsétlen vagyok,gyertek be.-hadarom,és beemelem a csomagjaikat,de félúton elveszi tőlem Ethan.Azonnal leültetem őket a kanapéra,és már szólnék anyának,de megjelenik,és a meglepetéstől o alakot formál a szája,de mielőtt megszólalhatna Dakota feláll,és egy öleléssel köszönti.
-Semmit sem változott!-vigyorog Dakota,mire anya megcsóválja a fejét.
-Mindig tudtad hogy imádjalak meg akárhányszor látlak!-öleli meg,mire elnevetjük magunkat.
-Jó napot.-mosolyog Ethan,majd anya magához húzza.
-Biztosan éhesek vagytok,sütöttem mindent ami kell.-mosolyog anya.
-Nem vagyunk éhesek,de köszönjük.-mosolyog Ethan,de ahogy meglátja anya arcát megmagyarázza.
-A repülőn teleettük magunkat garnélával.
-De hiányoztatok.-biggyesztem le az ajkam,majd újra megölelem őket.
-Phoebe?-kérdezem anyát,meg akarom mutatni nekik a kishúgomat.
-Alszik,de amint felébred az első útja hozzátok vezet.-kacsint anya,majd a konyha felé mutat és elmegy.Lábdobogás hallatszik,majd megjelenik előttünk a fáradtan mosolygós Logannel.
-Sziasztok!-pislog rájuk.
-Szia!-köszönnek egyszerre.-Nekem sajnos készülnöm kell,de nemsokára csatlakozok hozzátok,oké?-kérdezi felvont szemöldökkel,mire aprót bólintanak.
-Persze,a szobámban leszünk.-mondom,majd felszaladok a lépcsőn nyomomban a barátaimmal,és az ágyra vetem magam,és szerencsétlenül rajtam landolnak a többiek is.
Sokáig beszélgetünk,elmondják mit csináltak,mit csinálnak és mit terveznek csinálni.Meséltek nekem,nemsokára tovább akarnak tanulni,de még nem tudják hol.Mondtam nekik hogy Harryék is jönnek mire meglepődtek,de nem láttam hogy lett volna ellenvetésük.Persze mikor mondtam hogy jön Kaylee felcsillant a szemük,ők is találtak benne egy jó barátot Los Angelesben,ahogy én is.Mondtam nekik hogy vele nagyon jól kijövünk,és szegény Ethannak hallgatnia kellett ahogy Dakotával Harryől beszélünk.Elmondtam neki a dolgokat,hogy ő többet akar,én meg félek,de nem tudott sok ötletet adni.
Jó volt látni Dakotát és Ethant együtt,teljesen olyan mintha egy kicsit sem változtak volna meg,ugyanúgy szeretik egymást.Azért még mindig csodálkozok hogy a gyűlölet hogy váltott szerelemmé.Viszont nagyon örülök nekik.
Hallom a csengőt,majd Phoebe bömbölését,aztán meghallom Harry hangját,Loganét és a srácokét,majd Kayleet.
-Menjünk le,megjöttek!-mondom,majd lesietek a lépcsőn.Rögtön rám néznek ahogy beszaladok a nappaliba vigyorogva.
-Sziasztok!-vigyorgok,majd kihasználom az alkalmat míg egy kupacban állnak,és óriási öleléssel lepem meg őket,amit viszonoznak.Anya hirtelen megjelenik Phoebevel,mire mindenkinek ellágyul az arca.Phoebe szájából egy cumi lóg ki,anya kezében már teljes biztonságban érzi magát.
-Milyen volt az út?-kérdezem a kanapén ülve,mire elnevetik magukat.
-Inkább ne is válaszoljatok.-motyogom.Szemem balra kapom,így Harryvel találkozik szemünk,a másodperceket hosszú perceknek érzem,aztán elkapom róla a szemem.Ezután úgy döntöttünk hogy nézünk egy filmet,Phoebe is csatlakozott,de anya fáradt volt,és kicsit elvonult,persze nagyon örült amikor a srácok felajánlották,hogy vigyáznak Phoebere.A húgom nem is tudja milyen szerencsés,hogy az One Direction tagok tartják az ölében..
Én a fotelben ülök míg mindenki más a kanapén.Ahogy végignézek rajtuk mintha egy hullám törne végig rajtam,feltöltődök melegséggel,és úgy érzem biztonságban vagyok.Mindenki mosolyog,néha nevetnek,és imádok itt lenni.Sokáig nézem őket,és csak ekkor fogom fel mit is kaptam valójában.Lehetőségeket.
Megismertem mindent,amivel bajom lehetne.Nem tudtam mibe vágok,mikor egyre jobban nőttem.Hogy mennyi dolgot kellett volna tanulnom még.Sok mindenre jöttem rá..Sok mindent tapasztaltam..Felálltam,majd visszaestem..De egy dolgot sosem felejtek el.Hogy akármennyi hibát is követhettem el,ők most mégis itt vannak.
Erre kell rájönnünk,Mi alatt felnövünk.

Novella - Ellopva

Sziasztok!Hát most nagyon belelendültem a novella írásba,nem vagyok benne biztos,de remélem tetszik :) Kérlek mondjátok el a véleményeteket!:)

                                                              "Érzések nélkül nem vagyunk egészek,
                                                               És ha nem vagyunk egészek nincs életünk."

A kopaszodó fák levelei suhogtak az őszi szélben,Clara fagyos arccal sétált az avarban,kezével fogta fel a faágak ütését,volt célja,tudta,hova akar menni.Tekintete elidőzött a fákon,vágyott az érzésekre,amik melegséggel töltik fel a hideg napokon,amik okot adnak neki az életre,amivel úgy érezheti ő is egy a sok közül.Csak ez az egy kívánsága volt,és most egy kegyetlen döntése,amit megakar tenni.Lába alatt ropogott az avar és a száradó levelek,lassan ment üresen,gondolatok nélkül,arcán fagyos arckifejezés ült,amitől minél hamarabb megakart szabadulni.Hollófekete haja egykori színéért sóvárgott,arca rózsás színéért,ami most sápadt fehér,piros szájáért,ami gondolataiban feketén csillog a napfényben.Arcát árnyékba száműzte a sötét anyag,de felnézett,látva a sötétszürke felhőket a feje fölött nyelt egyet,gondolataiban az eső járt,ami közeleg.Egy öreg,romos házhoz sietett,aminek növényei mégis egészségesen virágoznak,így kitűnik az erdő fagyos összképéből.Arcán nem szűnik meg az arckifejezése,már régóta ilyen,érzéseket lehetetlen felfedezni benne,szempillái néha-néha megrebegnek,de fekete ajka már régóta nem húzódott őszinte mosolyra.Mikor a mocsár zöld avarban megpillantott egy fehér virágot,ami kitűnt a többi közül tudta hogy közel van.Egyre több fehér virág mutatott utat,de ezek nélkül is pontosan tudta hova kell mennie.Fejébe forrt a kép a faházról,aminek korhadó deszkáit folyónövények díszítik,ablakait színes virágbimbók,még udvarát szépen sorakozó tulipánok.Semleges érzésekkel gondolt vissza rá,szívesen elfelejtette volna,de lehetetlen volt.Minden álmában újraélte az estét,mikor megpecsételődött az élete.De mostanáig gyáva volt,hogy változtasson.
Lábát gyorsabban szedte,minden lépésnél összetaposta bakancsával a fehér növényeket,de azok ugyanolyan magasan terpeszkedtek,mint azelőtt.Benedvesítette éj fekete ajkait,ahogy megpillantotta a távolban álló öreg kis házat tele virágokkal.Még több lett,mióta utoljára látta.Szorosabban markolta a kést,tenyerét elöntötte valami hideg,nem kellett hátranéznie,hogy tudja fekete vére szivárog a vágásból.Lazábbra vette szorítását,lába ugyanolyan sebességgel haladt a gyér bokrok között mint az égig érő fák alatt.Pár méter választotta el őt a háztól,lassabban kezdett menni,de erőt vett magán,és sietősen sétált.Feltrappolt a lépcsőn vastag bakancsával,maga után véres cseppeket hagyva.Bal kezét emelte kopogtatásra,de még mielőtt hozzáért volna az ajtó kitárult,és a küszöb mögött egy magas,csinos nő állt.Szőke haja lágy hullámokban omlott vállára,rózsaszín ajkai mosolyra húzódtak,majd arrébb állt az ajtóból.
-Gyere be Clara.-mondta nyájasan,ám Clara észrevette a kinézet mögött bujkáló igazi énjét.Jobb kezét észrevétlenül zsebébe csúsztatta,majd beljebb sétált tartva a szemkontaktust,Dorothea szemei kéken csillogtak,míg az övéi sötétbe burkolózva tapogatóztak kiutat keresve.Egészen tovább sétált,a szerény házban még több növény volt,üvegcsékben megbújó magvak,vízzel teli vázák mibe színes virágokat tettek.
Dorothea követte őt,Clara egy fonott székben ült,tekintete ide-oda cikázott a házban,aminek óriási ablakai voltak,a fapadlót állatbőrök fedték,de csak két fonott szék állt az egészben.Semmi más.
-Esik az eső!-kiált fel Dorothea vidámsággal teli hangon,szőke haját hátracsapva sétál az ablakhoz,majd teszi ki kezeit,és jól esően sóhajt.Clara feláll,halkan mellé sétál,Dorotheát nézi,varázslattal a szemében nézi az esőcseppek kopogását egy vödrön.
-Menjünk ki!-mosolyog Dorothea,majd megfordulva kisiet nyitva hagyva az ajtót,így az eső a fapadlót is éri.Nyel egyet,elbizonytalanodik,Dorothea kedves,mosolygós arca megzavarja,önbizalma meginog ahogy maga előtt látja képét,de aztán eszébe jut saját maga is.A kívánsága,a remény,ami sosem halt meg.Tudta,hogy ehhez nem hit kell,sem remény,csak bátorság.És most jött el az ideje,hogy megtegye amit meg kellett volna.Követte a nő példáját,elindult ki.A tornácon megállva nézte Őt, eső áztatta haja nem érdekelte,tárt karokkal várta az esőcseppek érkezését.Clara egy pillanatra az égre nézett,magát látta fent.Nem azt,aki most áll itt.
Nesztelenül indult le a lépcsőn,akarata lehetővé tette hogy még az avar ropogását se lehessen hallani,eltompítsa a sok ezer esőcsepp.Nagyokat nyelt,érezte ahogy lángnyelvek nyaldossák torkát még kínzóbbá téve mindenét.Dorothea háttal állva élvezte az esőt,míg Clara egyenletes léptekkel haladva került egyre közelebb a céljához.Két lépéssel mögötte megállt,zsebéből előcsúsztatta véres kezét,amiben egy kést szorongatott,ahogy kivette a tiszta esőcseppek felvették a fekete színt.Nagyot nyelt,mielőtt hátába szúrta az éles kést.Dorothea halk nyögést hallatott,majd nehézkesen megfordult,és belekapaszkodott Clara vállába.Arca eltorzult,selymes bőrét ráncok kezdték szaggatni,szőke haja megőszült,kék szemeit lehunyta,de mikor kinyitotta feketén néztek rá,minden élet kihunyni készült belőle.Ráncos kezei lecsúsztak Clara válláról,aki lehúzta a fekete anyagot fejéről.Körülnézett,de nem azt látta,amit eddig.Egy romos ház állt mögötte,száradt virágok tarkították a korhadt fákat,az avarban egy fehér virág sem tűnt ki.Nagyot szippantott a föld,és eső illatú levegőből,majd fejét az ég felé emelte.Lehunyta fáradt szemeit,gerincén felfutott egy bizsergető érzés,hirtelen megtelt élettel,haja dörzsölte derekát,ami szőkén csillogott,ajkain is átfutott egy kellemes érzés,gondolataiban látta rózsaszín színben száját,arca sápadtból üdévé vált.De egy valami hiányzott.Az érzései.
Akárhogy szeretett volna mosolyogni,örülni,semmilyen érzése nem volt.Kinyitotta szemeit,arca fájt,hisz ajkát mosolyra húzta volna,de izmai túl erősek voltak,és ridegek.Végigsimított haján,kezébe fogta,majd vizsgálni kezdett egy világosszőke tincset.Ujjával arcát simította meg,rugalmas bőre vizes volt ahogy érték az esőcseppek,amit most ő is ugyanúgy élvezett,mint előbb Dorothea..Lenézett az előtte fekvő idős hölgyre,ráncos arcát eltakarták ősz tincsei,mellette vértócsát mosott a víz,mire Clara felemelte jobb kezét.Vörös volt a vérétől,ami egyre jobban mosolygásra késztette.Leguggolt a nedves földre,és a kést felemelve elvette azt,ami az övé.A szívét.

60~A meglepetések pofonokkal járnak

Sziasztok!Meghoztam az új részt,sajnálom hogy nem tudtam eddig,de alig van szabadidőm,és ha van is általában nem a gépnél töltöm,ráadásul most írok egy novellát amit nem sokára elolvashattok:) Sajnálom,hogy ennyire rövid,nem is értem,ha máshova írok ennyi idő alatt az hosszú,de ide öt óráig ülhetnék hogy hozzak egy hosszú részt.Bocsánat!:c Jó olvasást!(:

A napok gyorsan teltek,elszaladt az idő,minden időmet anyáékkal töltöttem.Közben nem egyszer eszembe jutott az iskola,amit el kéne kezdenem,igazából még semmit nem tettem le,és nem akarom,hogy ez így maradjon.Most hogy minden rendben semmi nem volt,ami miatt aggódnom kellene,ha gondolok is Harryre próbálom pozitívan csinálni a dolgaimat,az új stratégiám szerint csak "sodródj az árral" persze ezt nem mindenben vetem be,de a Harrys ügyben csak ezt találtam megfelelő megoldásnak.Eleinte féltem,de most már nem félek a "randinktól",igazából nem tudom minek hívjam,bizonytalan vagyok,fogalmam sincs,hogy azzal hogy elutasítom megadom,vagy elveszem magamtól a boldogságos.Ebben ködös minden,de sajnos nem beszélhetek a rózsaszín ködről,hiszen most óvatosnak kell lennem a magam módján.Megpróbálok mindent,de nem adok sokat.Harry ismer,tudja,hogy nem lesz könnyű.Még akkor is,ha változtunk,ő is,én is,és már nem vagyunk gyerekek.Sok időnek tűnik visszagondolni,de pofon egyszerű,csak rá kellett jönni mi a probléma.Minden tiszta lett,a jövő továbbra is ködös,csak annyit tudok hogy a meglepetések pofonokkal járnak.
Telefonom hangos csörgése késztetett,hogy felkeljek az ágyból.Összevont szemöldökkel nyitogattam a szemem,hamar észbe kapok,hogy már négy óra van,és ez csak egy kis délutáni alvás volt.Nem szaladt el még egy nap.Szememet dörzsölgetve nyúltam a telefonomért,elhúzom a zöld ikont és a fülemhez emelem.
-Haló?-kérdeztem ásítások közepette.
-Szia,Dakota vagyok!-hallom hangját,mire hirtelen átváltok éberbe,és mosolyt veszek az arcomra.
-Szia!De rég hallottalak!-mondtam.
-Igen,tudod én és Ethan arra gondoltunk,hogy eljöhetnél meglátogatni minket.Itt is aludhatnál,ameddig csak akarsz.-mondta,mire felvonom a szemöldököm.
-Szerintem sokkal jobb lenne,ha ti jönnétek!Hisz még nem is láttátok Phoebet,és Logannal is alig találkoztok.És mióta nem láttad anyát?!-mosolyogtam,mire egy hümmögést hallottam.
-Rendben,akkor még megbeszéljük.Majd hívlak,most mennem kell.Szia!-köszönt,majd letette a telefont.Mosolyogva indultam le,ahol süti illat terjengett a levegőben.Fogalmam sincs hogy anyának hogy van ennyi ideje babázni,és sütit sütni is.A konyhába mentem,ahol nem találtam senkit a sütiken kívül.Egyet a kezembe vettem,forró volt így dobálgattam,így nem égette annyira a kezem.A nappaliban volt anya a kisbabával,aki éppen aludt,így halkra vettem a járásomat.
-Miújság?-ülök le a kanapéra anya mellé,aki ringatja Phot.
-Mike még dolgozik,Logan iskolában.-mondja anya,mire összevonom a szemöldököm.-Nem kettőig van bent?
-Van valami projekt,amiben részt vesz.Ötig marad egész héten.-mondja,mire bólintok.
-És te?Átvegyem,míg alszik nem lesz semmi baj,addig te lepihensz.-ajánlom fel,mire felvont szemöldökkel néz rám.
-Igazán?Őszintén szólva jól jönne egy kis pihenés.-gondolkozik el,mire elmosolyodok,és kezemmel feltessékelem a helyéről.
-Minden rendben lesz.-mosolygok,majd közelebb csúszok húgomhoz.Anya egy fáradt mosollyal ajándékoz meg,majd elindul hálószobája felé.Behajtja az ajtót,ami fájdalmas nyikorgással válaszol.Sóhajtva nézek húgomra,aki hang nélkül alszik,csak pici ujjai rezzennek meg néha,mint ahogy a szempillái.Nincs sok haja,de épp elég.Barna haja talán olyan lesz mint az enyém,de lehet hogy olyan lesz mint Logané,arany barna tincsekkel is biztosan hódítana.Nem tudom elképzelni őt pár év múlva,annyira békés és kicsi,de ha rám ütött nagyon rossz lesz,állítólag Logan hisztis volt,-amit nem tudok elképzelni- és ha ez párosult mindenkit kifog készíteni,és még azt sem mondhatom neki hogy nem játszhat a ruháimmal anélkül,hogy ne vágná le a hisztit.Még fel kell készülnöm,ahogy anyáéknak is.Mi nemsokára "kirepülünk" ők itt maradnak,de hálás leszek Phoebenek,hogy nem maradnak egyedül,itt lesz nekik ő,akit dédelgethetnek,ha szeretet hiányuk van.Így sem lennének magányosak,de azért mégis más egy gyerekkel élni,és ha még néha megunják is mindig tudni fogják,hogy ő egészíti ki az életüket.Ahogy egykor mi tettük.
Egy órával később már mindenki itthon volt,én még mindig a nappaliban ültem,de már a tévét nézve,Phoebe felkelt,Mike járkál vele a házban,amit imád.Logan mellettem ül egy könyv felé görnyedve,és bevallom hiányzik már ez.A tanulás,a barátok,és Logan barátai is hiányoznak.Hiányzik a régi életem.
Logan magában tanult valamit,amihez motyognia is kellett,így idegesített tévé nézés közben,de nembaj,tudtam hogy fontos neki,hisz most fog végezni.
Gondolataimmal nem maradtam egyedül,Logan mellettem volt,Mike és Phoebe pedig tíz percenként szelték át a nappalit,ami húgunknak láthatólag nagyon tetszett,főleg ha Logan édi mosollyal az arcán integetett neki.
-Miért van,hogy téged jobban szeret,mint engem?-vágtam értetlen fejet,mire kuncogni kezdett.
-Szereti a jó srácokat.-villogtatta meg fehér fogait,mire grimaszolni kezdtem.
-A bátyja vagy,nem jó srác.-nézek rá,mire elneveti magát.
-Jó-jó.-mondja,majd beletemeti magát a könyvbe.Sóhajtva nézem tovább a filmet,amit hamar megunok.Egész nap nem csinálok semmit,ami lehangol,de nem zavar sokáig.Felszaladok a szobámba,és azonnal előkapom telefonomat.Néhány sóhajtás után hívni kezdem Harryt.
-Szia!




Megkérhetlek hogy hagyj pár szót a fejezet alá?Előre is köszönöm!:)

59.~Félsz,vagy próbálkozol?

Sziasztok!Meghoztam az új részt,aminek remélem örültök,én nagyon örülök,mivel pipáztok :3 Köszönöm a 6 pipát,most tényleg örülök,nem hittem,hogy még olvassátok ennyien.Másrészt azért is örülök,mert nyitottam egy új blogot,amiben már "érdeklődnek".:DNagyon rövid lett,amit sajnálok!:c

Párszor kicsengett a telefon,az arcomon levakarhatatlan volt a mosoly,de mégis úgy gondoltam hogy ezt nem kellett volna.Mikor beleszólt csak nagyobb lett a mosolyom.
-Szia Harry.-köszöntem neki,tudtam hogy tudja kivel beszél.
-Megkaptad,ugye?-kérdezte a vonal másik végéből.-Igen,megkaptam.De miért?Nagyon tetszik,egyszerűen gyönyörű,de nem kellett volna.
-Maradjon titok,hogy miért,de lehetőleg ne dobd ki,ne koszold össze,és a legfontosabb hogy csak akkor vedd fel ha szólok.-mondta,valószínűleg mosolyogva.Nem értettem mi értelme ezeknek a "szabályoknak",de inkább szó nélkül beleegyeztem.
-Rendben.Amúgy hogy vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Jobban,azt hitem már sose hívsz fel.-nevet.
-Tudod nem számítottam,hogy ruhát fogsz küldeni.-nézegettem a ruhát,és megigazítottam,hogy ne gyűrődjön össze.Azt is mondhatta volna,hogy amíg nem szól zárjam el magamtól.Túl kíváncsi leszek,hogy áll rajtam.Mi van,ha rosszul,vagy rossz a méret,akkor nem mehetek el sehova benne..
-Sajnálom Skyler,de sietnem kell.Majd hívlak,szia.-tette le a telefont.Összevont szemöldökkel emeltem el a fülemtől a telefont,és raktam le az ágyra.Hova kéne sietnie?
Nem sokáig érdekelt,egy fogasra akasztva a ruhát tettem be a szekrényembe jó távol a többitől.Lebattyogtam a lépcsőn egészen a konyháig,ahova bementem.Ahogy átléptem a küszöbön valami neki csapódott a lábamnak,így rögtön odakaptam a tekintetem.
-Howie!Egész nap nem láttalak.-emeltem fel a földről,így a karjaimban simogattam.Megpusziltam a fejét,és elindultam vele vissza a nappaliba,mivel a konyhában senki nem volt.A nappaliban volt mindenki Logant kivéve,biztosan megunta a babázást.Anya és Mike babáztak most,aminek Phoebe nagyon örült,édesen mosolygott rájuk.Leültem a kanapéra,onnan néztem tovább őket.Mikor elengedtem a kutyát azonnal anyához szaladt,aki felkapta Phoebet a földről.
-Skyler,kérlek vidd innen a kutyádat.-nézett rám mérgesen,mire elindultam Howie után.Felkaptam az ölembe,és Logan szobájához indultam.Kettőt kopogtattam az ajtón,nem akartam csak úgy berontani.Egy hangos "Gyere" után benyitottam,és beengedtem Howiet.
-Sziaa.-köszöntem neki mosolyogva,és leültem az ágyára.Az ágyán feküdt,kezében egy könyvet tartott.
-Nem baj,ha itt marad Howie?-kérdezem bizakodóan,mire sóhajt,de megrázza a fejét.
-Köszi.-mosolygok.-Amúgy hogy vannak a haverjaid?Matt,meg a többiek?Nagyon régen nem láttam őket.-kérdeztem,mire rám emeli tekintetét.
-Ők is érdeklődtek felőled múltkor,ha vége van a szünetnek megmondom nekik hogy üdvözlöd őket.-mosolyog,mire felvonom a szemöldököm.
-Nem mondtam,hogy üdvözlöm őket.
-Miért ne üdvözölnéd őket?-vonja fel ő is a szemöldökét,mire elnevetem magam.Ez a beszélgetés elég érdekes.
-Mindegy,mondd meg nekik.-mondom.Egyszerre kapjuk a fejünket Logan asztalához,amit Howie szagolgat.
-Miért nem viszed a te szobádba?-kérdezi,de csak megvonom a vállam.
-Nem akarok egyedül lenni.-sóhajtok.Nem tudom miért,de most semmihez sincs kedvem,valahogy üresnek érzem magam.
-Baj van?-vonja össze a szemöldökét,mire megvonom a vállam.-Nincs.-erőltetek halvány mosolyt az arcomra.
-Nézzünk filmet?-mosolygott,mire aprót bólintottam.
Kiválasztott egy filmet,amit berakott a lejátszóba,míg én kimentem és csináltam pattogatott kukoricát.Aztán bementem,betakaróztam,és a kezembe vettem Howiet,aki mocorgott,de aztán lepihent az ölemben.A film unalmas volt,így,hogy most semmihez nincs kedvem.Annyira furcsán érzem magam,letörtnek,üresnek,de nem tudom mi kéne nekem.Minden olyan fura,semmi sincs ami meggátolna valamiben,mindent lerendeztem mégis hiányzik valami.És attól tartok tudom mi kell nekem,de túl gyáva vagyok bevallani.Egyszerűen nem megy,és ha rá gondolok magam előtt látom az összetört életemet,ami romjai a mostaninak.Egyszerűen félek hogy tönkreteszem újra az egészet,amit felépítettem.Úgy érzem szükségem van rá,de túl nagyok a gátak,hogy közel engedjem magamhoz.Újra.

58.~ Ajándék

Sziasztok!A gépet amin írtam meg kell javítani,és még mindig nincs meg,a másik géphez meg csak néha tudok oda jutni.De most itt vagyok,és megírom az újabb részt :) Látom,elfogytatok a végére,de nem baj,még azért reménykedek,hogy olvassátok :) (Az a kapucsínó elég fura,de így a helyes..:') )

Csendesen ültem Kaylee házában,várva,hogy elkészüljön.Elhívott engem,és a többi barátját kicsit lazítani,mivel neki is nehéz fenntartani az egész stúdiót,az szülei Los Angelesben vannak,és rá van bízva az egész.Azt hiszem,egyszer övé lesz az egész.Unottan lóbáltam a lábam,fentről hallottam hangokat,kutatott valahol,aztán lépkedett,újra kutatott.A buli nem tartott sokáig,nem tudtam mit mondani,Harry mosolygott,és nem tudta elrejteni,hogy örül.A fiúk persze rögtön felhívták,de őszintén megmondtam,hogy egyenlőre ez nem változtat semmin.Tovább kell lépnem,nem akarok vissza esni.Annyira jó az összes fiúval a kapcsolatom,talán még sosem éreztem magam ilyen jól.Az vihar után kisüt a nap,nem?
Kaylee hangosan lesietett a lépcsőn,közben magára húzott egy szürke pulcsit,és motyogott valamit.Mosolyogva felálltam,magamra kaptam a táskámat,és vártam,hogy elinduljunk.Rezegni kezdett a telefonja,a kijelzőn "Kaci" felirat villogott.
-Oh,ő a barátnőd?Már majdnem elhittem,hogy nem,mikor azt mondtad.-nyújtottam felé rezegő telefonját,de csak egy grimaszt vágott,aztán vigyorogva rám nézett.
-Nem a barátnőm,néha összejövünk.-válaszolt.
-Nyilván.-vigyorogtam,és vártam,hogy felvegye,de kinyomta és telefonját a zsebébe csúsztatta.-Ez meg mi volt?-vontam össze a szemöldököm.Kisétáltunk a lakásból,egy percre megálltam,míg Kaylee bezárta az ajtót,aztán csendben kocogott le a lépcsőkön.Futva kellett utolérnem,mikor láttam,hogy nem akar megvárni.
-Hé!Kaylee!-szóltam neki.
-Nem akarok barátnőt,Skyler.-sóhajtott.
-Jól van,értem én.Sajnálom.-néztem fel rá,mire elmosolyodott,és szorosan megölelt.
-Jó vagy te nekem.-dünnyögött.
-Én helyettesítem őket,a puszta jelenlétemmel?-dünnyögtem vissza,mire hümmögött egyet.Nevetni kezdtem ezeket a hangokon,mire elengedett,és maga után húzott.Kaylee mindig olyan volt velem,mintha évek óta ismerne.Bár,Los Angelesben biztosan többet akart barátságnál,mostanra teljesen beérjük barátsággal,hisz én eleve nem nézek rá úgy,és szerintem már ő se rám.Talán arra gondolt,hogy barátok,és barátnők helyett is van kit kikészíteni.
Sietve szeltük át London néhány utcáját,míg egy csendes kis kávézóhoz nem értünk.Az üveg ablakon keresztül láttuk Harryéket,Kacit,de a többi ember ismeretlen volt számomra.Hevesen integettek,mire nevetve visszaintegettünk.Benyitottunk a kávézóba,a pultnál sütik sorakoztak,fent a kávé kínálat volt leírva.Az asztalhoz érve mosolyogva köszöntem,míg Kaylee bemutatott a barátainak.Matt egy szőke srác volt,mellette Hayley,a barátnője,a másik oldalon Rose,és Lily.Én is köszöntem nekik,majd leültem Niall mellé.
-Azt hittük nem értek ide soha.-motyogott nekem Niall,mire vállat vontam.-Tudod milyen Kaylee,mikor odaértem egy gatyában nézte a tévét.-forgattam meg a szemeimet.Erre nevetni kezdtek,mire Kaylee szúrósan nézett rám.
-Tudod,hogy így volt.-mosolyogtam rá,de csak megforgatta a szemét.Kacire pillantottam,aki látszólag kényelmetlenül érezte magát,valószínűleg nem nagyon ismert senkit.
-Hogy vagy Kaci?-mosolyogtam rá a lányra,aki teljesen máshogy nézett ki,és viselkedett mint első találkozásunkkor.Oldalról Kayleera pillantottam,aki látszólag ideges volt miattam.De hát mégsem bánhat szegénnyel így,reggel kinyomta,most meg hozzá sem szól.Még köszönni sem tudott neki rendesen.
Rám emelte szemeit,villantott egy halvány mosolyt majd megszólalt.-Köszi,jól.-mosolygott.
-Tényleg,Sky.Hogy van Phoebe?-nézett rám Liam,igen,biztosan ő az egyetlen akinek még eszébe volt,emiatt szeretem.Mindig olyan rendezett,mégis jó fej.
-Ne is mondd.Ha az ölembe teszik elkezd sírni,valami nincs jól vele.-nevettem.
-És Logan?-kérdezte mosolyogva Niall.Ők elég jól összebarátkoztak,aminek örülök.
-Őt persze szereti.-nevettem.Ezután szóba hozták Harryt,vagyis inkább egy új újságot,amiben róla írnak.Elég szótlan volt,és elgondolkoztam.Sajnálom Kacit,pedig ugyanezt teszem Harryvel.Hisz alig szóltam hozzá.Jézusom.Észre sem vettem,hogy mennyire kedvetlen.Kaylee mesélését a hétvégéjéről egy pincérnő szakította félbe,aki felvette a rendelést.És egy minyont kértem,hozzá egy mogyorós kapucsínóval.Csendben iszogattam,és eszegettem a sütit,néha elnevettem magam egy-egy hülye poénon.Szinte az összes Kayleet figurázta ki,de ő is jót nevetett ezeken.
Nem sokáig tartott az egész,Kaci,és Lily és Rose is indulni készült,így úgy gondoltuk,hogy most vége.Mivel én Holmes Chapelbe megyek vissza,busszal indulok.Elég fárasztó lesz.
Kiérve elköszöntem a többiektől,de Zayn és Lou azonnal felajánlották,hogy elvisznek.Ehez persze társult az a bizonyos most-faggatás-lesz nézés,de igent mondtam.Beszállva a kocsiba a fiúk direkt Harry mellett hagytak helyet,ami nem zavart,nem vagyok olyan óvodás.Legalábbis titkon azt reméltem meg tudok velük mindent normálisan beszélni.
-Alig akartuk ezt elhinni!Skyler!Te szereted Harryt!-ámuldozott Louis.
-Mintha eddig nem lett volna egyértelmű.-vonta fel a szemöldökét Liam.
-Végig ez lesz a téma?Ez nem változtat még semmin.-mondtam,mire elkomorultak.
-Szóval nem ér semmit?-nézett le rám Harry.
-Nem ezt mondtam.-néztem fel rá.-De ezt jelenti.Akármit mondatnék neked,az nem jó.
-Ne csináld ezt.Olyan jól megvoltunk eddig anélkül is,hogy firtattuk volna ezt az egészet.Nem akarok kiutat keresni,de ez még túl furcsa nekem.Sosem voltunk még úgy együtt,hogy ebben mindkettőnk biztos lett volna.-sóhajtottam.
-Skyler.-nézett rám komoran Niall.
-Nem!Miért nem elég,ha tudjátok,hogy szeretem?-néztem fel Harryre.-Nem tudok többet adni.-suttogtam,mire nagyot nyelt.Lefelé kezdtem nézni,szememmel cipőmet bámultam,aztán már nem összpontosítottam semmire.Túl gyors ez nekem,mindig tudtam,mit érez,de nem beszéltünk erről ennyit.Most meg rögtön ez van.Nem tudok neki mást adni,miért nem elég ez?Miért kéne ezt bizonyítani azzal,hogy járni kezdünk?
Az út csendben telt,csak a rádióból szólt a zene.Megkönnyebbültem,mikor megpillantottam a házunkat.A kocsi leállt,kipattantam,és mosolyt csalva az arcomra néztem rájuk.
-Nagyon köszönöm,hogy elhoztatok.-mosolyogtam.
-Semmiség,Skyler.-mosolygott Niall.Talán ő érti meg legjobban a helyzetemet,mindig elnéző.Harry viszont annyira heves,gyors,hamar felkapja a vizet,néha pedig aranyos.Nem tudok kiigazodni rajta,Lehetetlen.
-Sziasztok!-öleltem meg mindannyiukat.Harryhez érve szorosan magamhoz öleltem.Néha hiányzik,néha a pokolba kívánnám.
-Sajnálom,tényleg.Csak most elégedj meg ennyivel,Harry.Szeretlek.-suttogtam,hogy csak ő hallja.Utolsó szavamnál szorosabban ölelt.Beszívtam illatát,majdnem könnyezni kezdtem,és nem értettem magam.Nem tudom mit akarok,csak hogy túl gyors.Legszívesebben behívnám,vele lennék folyton,de meg kell értenie,nem vagyok olyan naiv,mint régen.Nem akarom magam olyan gyorsan a padlón látni,mint utoljára.Elég volt ezekből,én akarom irányítani a dolgaimat.
Lassan elengedtem,utoljára rámosolyogtam,és elindultam befelé.Hallottam az autó zúgását,mikor visszafordultam csak a távolodó alakját láttam.Benyitottam az ajtónkon,elkapott a süti illat.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam,Phoebe nem alszik ilyenkor.
-Szia kicsim.-jött hozzám Anyu,kezével Phoval.
-Anyu.-mosolyogtam,majd megöleltem.Megfogtam húgom aprócska kezeit,majd belepusziltam.Óriási barna szemeivel nézett rám,majd a hátam mögé nézett,mire én is hátrafordultam.Logan állt ott.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hello.-köszönt ő is.-Milyen volt?-kérdezte.
-Jó.Ott volt Kaylee barátnője is.Mármint szerinte nem a barátnője,de akkor is az.Jól megbánthatta,hozzá sem szólt,reggel meg kinyomta a hívását.-sóhajtottam.
-Lemaradtam.Kayleenak van barátnője?-vonta össze a szemöldökét.
-Ja.-mosolyogtam.
-Mike?-kérdeztem.
-Vásárol.-sóhajtott.
-Éhes vagyok.Megyek keresek valamit.-motyogtam,majd elindultam a konyha felé.Útközben levettem a pulcsimat,mióta meg van Phoebe meg lehet sülni ebben a házban.A hűtőben kutakodtam valamiért,végül leves mellett döntöttem.Alig volt már,de Mike úgy is nemsokára jön.Gyorsan megettem,aztán felsiettem a szobámba.Logan és Anya úgy is babáznak,amíg nem bír engem nem zaklatom.Bekapcsoltam a laptopom,ami egyre rosszabb lesz.Megnézem egy rakás közösségi oldalt,aztán halottam Mike hangját,így leszaladtam.Kezében egy nagy doboz volt,mellette három szatyor.
-Oh,szia Skyler.Nézd,ezt neked küldték.-mosolygott,és a kezembe adta a nagy dobozt.
-Komolyan?-vontam fel a szemöldököm,és megnéztem a címkét.A feladó láttán elmosolyodtam.
-Hát ez hülye.-suttogtam magamnak,majd felfutottam a szobámba.Ledobtam a dobozt az ágyra,és bontogatni kezdtem.
-Jézusom.-kaptam a szám elé a kezem a ruha láttán.A türkizkék ruha alja tépett volt,és gyönyörű,mégis egyszerű.Nem tudtam abbahagyni a mosolygást.Előkaptam a telefonom,és tárcsáztam Harryt.