61~ Mi alatt felnövünk

Sziasztok!Hát,köszönök mindent..:') Már egy ideje gondolkozok,és most eldöntöttem.Ez az utolsó igazi rész.Ezután csak epilógus.Egyre kevesebb a pipa,megjegyzésre már nem is számítok,de akkor sincs bennem semmi rossz,sőt.Tényleg hálás vagyok,mert tudom hogy volt aki végig követte az egészet.Nem tudom elégszer elmondani,és sajnálom amiért csak így lett,viszont biztos vagyok abban,hogy ti is érzitek ezt a blogot már nem úgy írom hogy jaj de nagy kedvem van hozzá.Úgy gondolom ezeknél a részeknél sokkal jobbat tudok írni,és sajnálom amiért ez a blog,ami annyira kedves volt nekem,büszke voltam rá és imádtam írni ennyire rosszá vált.Már nem szerettem ezt írni,akárhogy szerettem volna.A másik futó blogomon most szeretnék valamiféle kárpótlást nektek,így arra nagyon odafigyelek,van kedvem írni,így sokkal jobbnak gondolom,mint ezt.A történet egyáltalán nem sablon,az már biztos!Felül találjátok a "Beautiful Passing" feliratnál.Remélem benéztek :) Köszönök mindent:)

Izgatottan ültem a kanapén,lábammal doboltam a padlón,és csak azt vártam hogy bekopogjon Dakota és Ethan.Sokat beszéltem Dakotával és Harryvel,mindenki itt lesz hétvégén.Szegény Phoebe alvásra kényszerült,így biztosan azt hiszi hogy a földi pokolba került mivel csak sír.Mike nincs itthon anya meg süt,csak aludhat.
A srácok hétre,míg Dakota és Ethan hatra érkeznek.Már tegnap előtt megbeszéltük,és nagyon izgatott vagyok.Mindenki itt lesz,akit akarok,akiket szeretek.Mindegyikőjükkel van közös múltunk,kínos dolgaink,és persze elég fájdalmas,de már régi érzések.Sosem hittem volna hogy eljutok idáig és tudok úgy élni mint most,nem gyűlölettel,hanem szeretettel nézzek a szemükbe.Úgy érzem azt éltük túl amit kevesen tudtuk.Az érzéseink igazak,csak azok lehetnek,ha itt vagyunk.Minden megváltozott jó irányba,már tervezgetem felhívni a nénikémet hogy meglátogassam akármennyire is utálja anya.Nem kérdeztem többet,a temetős dolog elég volt,nem tudom miért tette,de ezt már rég elástam magamban,és nem készülök felásni a múltat.Csak mosolyogva akarok visszagondolni a múltamra,és nem azért mert szép volt.Hanem mert most itt vagyok,és nyugodtan tudok rá gondolni,és azt is tudom hogy nem sokára itt lesznek ezek az emberek,és minden jó lesz.Már most jó.
Mikor meghallom az ütemes kopogást felpattanok,az ajtóhoz szaladva kirántom a helyéről és mindkettejüket szorosan tartom.Szorosan ölelem őket,ők nevetnek,de leteszik a csomagjaikat és mosolyogva ölelnek át.
-Skyler.-dünnyögi Dakota,mire kezemet erősebben tartom rajta.
-Hiányoztál.-hallom Ethan hangját,mire elengedem őket.
-Nem tudjátok,hogy nekem mennyire hiányoztatok!-mosolygok rájuk,úgy érzem mindjárt elsírom magam,felfűt valami meleg és boldog vagyok hogy itt vannak.
-Ó,de szerencsétlen vagyok,gyertek be.-hadarom,és beemelem a csomagjaikat,de félúton elveszi tőlem Ethan.Azonnal leültetem őket a kanapéra,és már szólnék anyának,de megjelenik,és a meglepetéstől o alakot formál a szája,de mielőtt megszólalhatna Dakota feláll,és egy öleléssel köszönti.
-Semmit sem változott!-vigyorog Dakota,mire anya megcsóválja a fejét.
-Mindig tudtad hogy imádjalak meg akárhányszor látlak!-öleli meg,mire elnevetjük magunkat.
-Jó napot.-mosolyog Ethan,majd anya magához húzza.
-Biztosan éhesek vagytok,sütöttem mindent ami kell.-mosolyog anya.
-Nem vagyunk éhesek,de köszönjük.-mosolyog Ethan,de ahogy meglátja anya arcát megmagyarázza.
-A repülőn teleettük magunkat garnélával.
-De hiányoztatok.-biggyesztem le az ajkam,majd újra megölelem őket.
-Phoebe?-kérdezem anyát,meg akarom mutatni nekik a kishúgomat.
-Alszik,de amint felébred az első útja hozzátok vezet.-kacsint anya,majd a konyha felé mutat és elmegy.Lábdobogás hallatszik,majd megjelenik előttünk a fáradtan mosolygós Logannel.
-Sziasztok!-pislog rájuk.
-Szia!-köszönnek egyszerre.-Nekem sajnos készülnöm kell,de nemsokára csatlakozok hozzátok,oké?-kérdezi felvont szemöldökkel,mire aprót bólintanak.
-Persze,a szobámban leszünk.-mondom,majd felszaladok a lépcsőn nyomomban a barátaimmal,és az ágyra vetem magam,és szerencsétlenül rajtam landolnak a többiek is.
Sokáig beszélgetünk,elmondják mit csináltak,mit csinálnak és mit terveznek csinálni.Meséltek nekem,nemsokára tovább akarnak tanulni,de még nem tudják hol.Mondtam nekik hogy Harryék is jönnek mire meglepődtek,de nem láttam hogy lett volna ellenvetésük.Persze mikor mondtam hogy jön Kaylee felcsillant a szemük,ők is találtak benne egy jó barátot Los Angelesben,ahogy én is.Mondtam nekik hogy vele nagyon jól kijövünk,és szegény Ethannak hallgatnia kellett ahogy Dakotával Harryől beszélünk.Elmondtam neki a dolgokat,hogy ő többet akar,én meg félek,de nem tudott sok ötletet adni.
Jó volt látni Dakotát és Ethant együtt,teljesen olyan mintha egy kicsit sem változtak volna meg,ugyanúgy szeretik egymást.Azért még mindig csodálkozok hogy a gyűlölet hogy váltott szerelemmé.Viszont nagyon örülök nekik.
Hallom a csengőt,majd Phoebe bömbölését,aztán meghallom Harry hangját,Loganét és a srácokét,majd Kayleet.
-Menjünk le,megjöttek!-mondom,majd lesietek a lépcsőn.Rögtön rám néznek ahogy beszaladok a nappaliba vigyorogva.
-Sziasztok!-vigyorgok,majd kihasználom az alkalmat míg egy kupacban állnak,és óriási öleléssel lepem meg őket,amit viszonoznak.Anya hirtelen megjelenik Phoebevel,mire mindenkinek ellágyul az arca.Phoebe szájából egy cumi lóg ki,anya kezében már teljes biztonságban érzi magát.
-Milyen volt az út?-kérdezem a kanapén ülve,mire elnevetik magukat.
-Inkább ne is válaszoljatok.-motyogom.Szemem balra kapom,így Harryvel találkozik szemünk,a másodperceket hosszú perceknek érzem,aztán elkapom róla a szemem.Ezután úgy döntöttünk hogy nézünk egy filmet,Phoebe is csatlakozott,de anya fáradt volt,és kicsit elvonult,persze nagyon örült amikor a srácok felajánlották,hogy vigyáznak Phoebere.A húgom nem is tudja milyen szerencsés,hogy az One Direction tagok tartják az ölében..
Én a fotelben ülök míg mindenki más a kanapén.Ahogy végignézek rajtuk mintha egy hullám törne végig rajtam,feltöltődök melegséggel,és úgy érzem biztonságban vagyok.Mindenki mosolyog,néha nevetnek,és imádok itt lenni.Sokáig nézem őket,és csak ekkor fogom fel mit is kaptam valójában.Lehetőségeket.
Megismertem mindent,amivel bajom lehetne.Nem tudtam mibe vágok,mikor egyre jobban nőttem.Hogy mennyi dolgot kellett volna tanulnom még.Sok mindenre jöttem rá..Sok mindent tapasztaltam..Felálltam,majd visszaestem..De egy dolgot sosem felejtek el.Hogy akármennyi hibát is követhettem el,ők most mégis itt vannak.
Erre kell rájönnünk,Mi alatt felnövünk.