42.~Elmondtam

Hello.:) Itt az új rész,mást nem igen szeretnék ide írni.Még annyit hogy bocsi amiért ennyit kések,de nem nagyon megy most az írás.:\ Nem tudom miért,de nem baj,a lényeg hogy itt az új.Örülnék komiknak,de persze a pipáknak is nagyon :))

Percekig néztem az előttem heverő laptopot,szinte lesokkolva.Ez vagy csak egy nagyon rossz vicc,vagy egy nagyon rossz üzenet.Inkább az utóbbi.Mégis mit rontana el a barátságunk?Hagy ne válaszoljak a kérdésre,mert ha az amire gondolok rögtön fejbe vágom magam valamivel.Az nem lehet,hogy "félti" tőlem Harryt!Nem tudom milyen barátnői voltak eddig,de ha ezt hiszi a "barátnőjéről" nem lehetett sok,jó biztos nem.Gondolkodásomból Logan zökkentett ki egy bökéssel.Ráemeltem a tekintetem,éreztem hogy arcomon látszik,hogy baj van.
-Mi az?-kérdezte,és hunyorítva nézte a laptop monitorját,majd miután elolvasta a sorokat felvont szemöldökkel nézett a padlóra,majd rám.Én csak egy nagy sóhajtással adtam tudtára,hogy ez bizony nem jó.Hátradőltem a kanapé háttámlájára,és kifújtam a levegőt.Beletúrtam a barna hajamba,aztán elegyengettem.
-Elmondod,vagy jobb ha nem kérdezek semmit?-kérdezte Logan,mire már az összes fiú körülöttem állt,és engem bámultak,mikor szólalok már meg végre.Mivel úgy érzem ők elég közel állnak hozzám nem ártana ha elmondanám nekik.Szinte már a testvéreimként tekinthetnék rájuk,annyira aggódnak értem,vagy csak egyszerűen nevettetnek.Velük tényleg jól érezhetem magam,semmi aggódás nélkül tudok velük nevetni.
-Röviden elmondom ezt a történetet,jó?
Mindannyian bólintottak,ezért krákogtam egyet,és elkezdtem a nagy mondanivalómat,ami lehet hogy untatni fogja őket,vagy érdekelni nem tudom,attól függ érdeklem-e őket.Ha nem lenne áram,és nem lenne tévé ami elvonja a figyelmüket biztosan hallanak majd belőle valamit..De mivel van áram nem biztos.
-Volt egy barátom,régen,aki elment.Sok évig nem láttam,nem hallottam felőle,de akkor megjelent a tévében,és egy hirtelen jött hírnév után már mindenhol a képébe ütköztem.Ez nem zavart,amíg egyszer csak be nem toppant a kis életembe ezzel felkavarva mindent.-itt egy nagy levegőt vettem,próbáltam elfojtani az érzést,azt a szorongató érzést ami akkor jön elő,ha kimondom a következő mondatot.Még kimondani is fájdalmas,ennyi idő után is.Talán sosem fogok tudni rá úgy gondolni,ahogy eddig.De ezt nem is kérte senki,csak az én belső hangom tartja ezt nem normálisnak.Az meg sokszor hazudik,a sok Harry szeret téged duma is elég volt,hogy többet sose hallgassak a szívemre..-Ezután halt meg az apám.Ő mellettem volt,segített nekem.Elég fura kapcsolat volt köztünk,nem történt semmi,mégis mindketten tudtuk hogy szeretjük egymást.Tényleg mindig ott volt mellettem,vigasztalt,mindent megtett hogyha csak egy percre is,de boldogabbá tegyen.Ez sikerült is.Utána már teljesen jól voltam,beleszerettem.De ez sem tartott örökké,mivel miután visszajött ide Londonba többé nem keresett.Kidobott az életéből.De..Most újra itt van.És Madison barátja.És..Nekem pedig fogalmam sincs mit csináljak.Ahányszor meglátom rám törnek az emlékek,a fájdalom,és..és a szerelem.-sóhajtottam,a végére.Az egészet egy szuszra mondtam el,hadarva,de mégis láttam rajtuk hogy értették.Még próbálták feldolgozni ezt a sok információt,amibe beleavattam őket.Valakinek ki kellett öntenem a szívemet,négy fiúnak sikerült.Szinte mindent kiadtam magamból,de ez csak a tömör verzió volt.Regényeket írhatnék,ha még több érzést írnék le.Az érzéseim kuszák,megmagyarázhatatlanok,de igazak.Mintha külön életet élnének,és nem tudom őket irányítani.Már az eszem is feladta,csak egy naiv kislány vagyok,amiért még mindig szeretem,úgy is,hogy tudom ez sosem lehet kölcsönös.De igazából nem is akarom hogy az legyen.Az megnehezítene mindent.Talán ennek így kell történnie,ahhoz,hogy találjak egy fiút aki magamért szeret,aki megért és velem van mindig,meg persze támogat is."Szőke herceg fehér lovon",az én szőke hercegemről gőzöm sincs,de talán már úton van..
-Sajnálom ami apáddal történt.-mondta Matt,mire csak megráztam a fejem.
-Semmi gond,már valamennyire túl tettem magam rajta.
-Madison nem igazi barátnő,ha ezt csinálja.-mondta Logan,és megsimogatta a hátamat.
-Istenem,olyan aranyosak vagytok,hogy így megértetek.Imádlak titeket.-mondtam,és egy óriási ölelés következett.
-Ez a legkevesebb.Amúgy igaza van Logannak.-mondta Matt.-Ja,és kiről beszéltél?Híres?-folytatta.
Pici ideig gondolkoztam,hogy ezt is megosszam velük,de ha már ennyi mindent tudnak,akkor ezt is elmondom.
-Jó,de ne csodálkozzatok,vagy vágjatok fejeket.-kötöttem ki az első "szabályt".Bólintottak,és csendben várták hogy elmondjam ki volt az a hülye aki ezt csinálta..
-Harry Styles.-mondtam ki a nevét,mire mindenki felvonta a szemöldökét,és olyan nekem-ez-sok nézéssel dőltek hátra.
-Szóval most Madison Harry Stylesszal jár?-kérdezett Emmett.
-Igen.-válaszoltam kérdésére,amit maga is tudott.Belegondolva nekem is fura ez,főleg hogy lányok milliói lennének a helyemben,hogy egyáltalán csak rám néz Harry.
Sokáig beszélgettünk még,ők tényleg megértettek ezért egyre nyíltabb lettem velük,és megosztottam velük az apró kis részleteket.Például hogy milyen volt mikor először láttam újra,meg ilyenek.Meg mikor mesélt Madison a titkos pasijáról..szóval mindent.
Nagyon sokáig beszéltünk,és csak úgy repült az idő.Elköszöntem tőlük,és elindultam hazafelé.Howiet is magammal vittem persze,mellettem sétált az úton.Még mindig sokan jártak az utcákon,amit beborított a lámpák fénye.Néhány szórakozóhelyről kiszűrődött a hangos zene.Más irányba jöttem,mint eddig,ezért új környékkel ismerkedtem meg.Márkás boltok,és megtaláltam a szórakozóhelyet,ahol múltkor volt az afterparty.Egy fekete limuzin állt előtte,ami azt jelentette valami híresség is van ott.Tátott szájjal néztem végig,ahogy imbolyogva lépnek ki a helyről a "rég nem látott ismerőseim".