Ötödik rész~

Hello.Ötödik réész.*-* Sajnos nem jött pipa,ráadásul valamit megnyomtam,így az eddigi pipák is elvesztek,de nembaj..Remélem tetszik ez a rész.^^Most Dakota szemszögéből is olvashatjátok!:D Én ezt hallgattam közben.: http://www.youtube.com/watch?v=s-ja8b7K-_A (:
xoxo


-Biztos Paul az.Menjünk.-mondtam és elindultam az autó felé,ami nagyon nagy volt!Kiszállt belőle 2 férfi,az egyik a táskámat fogta.
-Szia Paul!-kiáltott oda Harry a hátam mögül.Paul idesétált hozzám,és odaadta a táskámat.
-Ez biztos a tiéd.-mondta és rám mosolygott.
-Igen,nagyon köszönöm!-néztem a táskámat,amiből elővettem a mobilom.Öt nem fogadott hívás.És mind Dakotától.Kitalálom hogy csak Harry-ről akart tudni,és hogy mi van velünk.Ha elmondom neki hogy majdnem egy egész nap velük voltam,megfog őrülni.Aztán azt fogja kérdezgetni milyenek a fiúk vizes ruhában.Lehet hogy nem jó ötlet neki elmondani..
Gondolkodásomból most Harry bökése zörrentett ki.Felnéztem a telefonomról az arcára,aki viszont engem nézett,így egy zöld szempárba akadt a tekintetem.Végignéztem rajta,és megint eszembe jutott a kicsi Harry,és hogy mennyit változott.Ha itt lett volna velem,akkor ennyire biztosan nem tűnne fel.De sajnos nem volt itt.Én is ennyit változtam volna?És elégedett azzal a Sky-al,aki most vagyok?Nem csalódott bennem?Lehet hogy teljesen máshogy képzelt el.Lehet.De még az ő kedvéért sem lennék más.
-Gyere Sky,menjünk be!-mondta és magával húzott egészen a házig.Bent a fiúk Paulal beszéltek valamit,ha jól hallottam a próbákat,és a koncertet.Harry elengedte a kezem és odament a srácokhoz.
-Na fiúk,10 perc múlva gyertek ki a kocsihoz,és megyünk próbálni!-mondta nekik már az ajtóból,intett nekem és anyának,majd kiment.A fiúk odaléptek anyához,és elköszöntek tőle.Aztán jöttem én.
-Hát Sky,remélem még találkozunk.Nem volt nagy bemutatkozás,de biztos lesz rá még alkalom.-mondta Louis és egyszerre öleltek meg.Milyen aranyosak.És közvetlenek.Nem felfuvalkodott szupersztárok,pedig lenne rá okuk,hisz lányok milliói őrülnek megértük.
-Én is nagyon remélem.-mosolyogtam rájuk.-Sziasztok!-köszöntem mikor ők már az ajtón mentek ki.Harry-től még utoljára kaptam egy ölelést,és ő is elment.
Gondoltam felhívom Dakotát,már biztos minden fura magyarázat az eszébe jutott,hogy miért nem veszem fel a telefont..Leültem az ágyamra,és hívtam a barátnőmet.
-Végre hogy felveszed!-mondta-szokása szerint biztos megforgatta szemeit-és folytatta.-Na mi történt?Ugye újra barátok vagytok?-kérdezte izgatottan.-Majd elmesélem,és igen.-sóhajtottam.
-Tudod Sky..Belegondoltál már abba,hogy te is hívhattad volna?És hogy neki lehet hogy nehezebb volt,hisz ő ment el egy teljesen ismeretlen helyre,és te nem voltál ott,akibe kapaszkodhatott volna.Milyen nehéz lehetett neki,nem ismert senkit,új iskolatársak,új szomszédok.Minden új volt neki.Biztos vagyok benne hogy hiányoztál neki.De eltelt az a sok év,te sem hívtad,és ő se téged.Nem csak az ő hibája!Aztán meg jelentkezett az x-faktorba,biztos nem számított ekkora hírnévre!Nagyon hirtelen jöhetett ez neki,egyik napról a másikra vált sztárrá 4 fiú oldalán.És most ott van nálatok,és helyre akarja hozni a barátságotokat,mert fontos vagy neki.Talán te is bocsánatot kérhetnél tőle!-mondta.Eddig ez nem jutott az eszembe.És sajnos igaz.Nem csak az ő hibája.És ezt az önsajnálatom miatt nem vettem észre 9 éven át.És végig őt okoltam.Ráadásul amikor idejött,és örült hogy újra lát,én milyen bunkó voltam.
-Itt vagy Sky?-kérdezte Dakota a telefonból.Hogy vette észre ezt hamarabb,mint én?A makacsságom eltakarta a szemem elől a valóságot.Neki volt a nehezebb.
-I-igen.Itt vagyok.-mondtam és lenyeltem a gombócot a torkomban.
-Ugye igazam volt?-mondta.Ő is tudta hogy ez rosszul fog érni.Tudta hogy őt okoltam,pedig én is hibás vagyok.
-Igen.Nekem is bocsánatot kell kérnem tőle.-ismertem be.Azt hittem nehezebb lesz.Mondjuk sok mindent hittem,ami nem volt igaz..
-Azt hittem nehezebb lesz bevallani magadnak,amilyen makacs vagy.-éreztem hogy önelégülten mosolyog.Ettől nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Én is.-adtam rövid,de annál többet mondó választ.
-Na és most mesélj.Miért nem hívtál?-kérdezte,én pedig elmondtam neki a történetet az elejétől a végéig.
-Wow!És milyen volt vizes pólóban a One Direction?.-Tudtam!Ki nem hagyhatná az ilyen kérdéseket..
-Jajj Dakota!-sóhajtottam,és elmosolyodtam.Minden directioner ilyen?Ha igen,akkor nem furcsállom ha Louis tényleg építtet egy "pánikszobát".
-Jól van,bocsi!-nevetett,és közben ha jól hallottam 1D-t hallgatott.-Na én megyek Sky. Találkozok a csodálatos Ethannal.-mondta irónikusan majd beleöklendezett a telefonba,amitől kitört belőlem a nevetés.Hogy tudja ennyire utálni?Mondjuk ezt Ethantől is megkérdezhetném,ő sem mondana szépet.
-Engem nem is hívtok?-kérdeztem tettetett sértődöttséggel.Igazából nem vagyok kíváncsi a vitatkozásukra.
-Azt mondta velem akar beszélni.Nem tudom mit akarhat.-mondta-Na szia!-mondta és letette.
Ethan Dakotával akar beszélni?Remélem nyilvános helyre mennek,akkor legalább nem ordítoznak egymással.Legalábbis remélem.
Nem tudtam mit csinálni,úgyhogy bekapcsoltam a laptopomat,és felmentem twitterre.


Dakota szemszöge.

Miután letettem a telefonomat,kifestettem a körmöm,és egy angol zászlót festettem rá-a koncert miatt is,ami 5 nap múlva lesz-.Bementem a fürdőbe,kisminkeltem magam,és felvettem a ruháimat,amit kikészítettem.

Megigazítottam a hajam,és mentem is ki az utcára.Meglepően jó idő volt,aminek nagyon örültem.Telefonom rezgett a zsebemben,üzenetem érkezett.Kivettem és megnéztem ki az.

Hol vagy már?
        Ethan

Nem írtam vissza neki,úgyis mindjárt odaérek a házukig.Nem értem miért kell sürgetnie.Megszokhatta már hogy idő amíg elkészülök.Nehéz normális külsőt csinálnom magamnak,neki sem ártana.Az a haj úgy néz ki mintha megrázta volna a 220.De ő tudja..
Átmentem a kertjükön az ajtóig,majd bekopogtam.Hallottam hogy az a bizonyos valaki aki Ethan lefut a lépcsőn.Kinyitotta nekem az ajtót,és pedig rá sem nézve bementem.
-Mi volt ennyire sürgős?!-kérdeztem tőle flegmán,mikor már a szobája felé tartottunk.Bementem előtte és leültem az ágyára.A szobája szürke volt,és kicsi.Az egyik szekrényen egy Bruno Mars poszter volt.Az takarója pedig fekete.
-Tudom hogy utálsz,és én is téged,de most a segítséged kellene.-mondta és leült velem szembe.
-Miféle segítség?-kérdeztem felvont szemöldökkel,de nem néztem rá,mintás körmömet csodáltam arca helyett.
-Skyról van szó.-vakargatta meg tarkóját,és cipőjét kezdte el bámulni.Rosszat sejtek.
-Kifejtenéd?-forgattam meg a szemeimet.Nem látok a fejébe,hogy tudjam mit akar.
-Tudod,már régen elakartam hívni valahova,egyszer már meg is tettem de nem ért rá.-nézett fel rám,de azonnal elpillantott.Neeee!Tetszik neki Dakota!És elhívta már valahova?És ezt én miért nem tudom?Ethan és Sky?Nem!
-Ne-neked tetszik Skyler?-kérdeztem összevont szemöldökkel,mire felnézett rám fülig pirulva,és bólintott.Már csak ez kellett.De nem aggódom,mivel biztosan nem kölcsönös.
-Sajnálom Ethan,de ez biztosan nem kölcsönös.-veregettem meg a vállát.
-Egy ilyen fiú mint te.-néztem végig rajta fintorogva-Biztosan nem tetszik neki.-De ez egyáltalán nem volt igaz!Ethan nagyon is jól nézett ki,bármilyen nehéz is beismerni.Nekem nem tetszik,de a lányok a suliban ezt nem így gondolják.A két kezemen nem tudnám megszámolni hány lánnyal járt már Ethan.És hányan csalódtak mikor dobta őket csak úgy.De eddig nem féltettem Sky-t,nem tudtam hogy Ethan tudja őt "lányként" is nézni,nem csak egy barátként.
-Akkor szerinted ne hívjam el sehova?-keserűséggel mondta ki ezeket a szavakat.Megsajnáltam.Azt hittem ha egy lány nem ugrik rögtön a karjába akkor hisztizik.De nem.Magában fogta fel a csalódást.És miattam.Hisz én mondtam neki hogy nem tetszik Sky-nak.Pedig nem tudom.Lehet hogy Skynak tetszik.De már mindegy.
-Sajnálom Ethan.De nem.Sok lány van aki szívesen elmenne veled még a világ végére is.De talán Sky nem tartozik közéjük.-próbáltam elfeledtetni magammal hogy Ethan egy tapló akit utálok,de nem akartam bunkó lenni vele.Tudtam milyen érzés mikor az érzés,amit most érez.Az elutasítás.
-Most megyek Ethan.Ne legyél szomorú!-mondtam,és elindultam az ajtó felé.Mikor kiértem csapásként ért a lelkiismeret.Mi van ha Skynak Ethan az "Ő" ?Lehet hogy csak azért nem beszélt velem erről,mert tudta hogy nem mondanék pozitívat.
Kivettem a zsebemből a telefonomat,és megnéztem rajta az időt.15:25.Rámentem a twitteremre,és megláttam hogy Sky tweetelt.

Az önsajnálatom miatt nem láttam a valóságot.#sajnálom

Én nem tudtam hogy Sky-t ez ilyen rosszul érinti.Nem tudom hányszor láttam őt szomorúnak,mióta ismerem.Mindig olyan erős,és soha nem érdekelte mit mondanak róla mások.Tényleg nagyon sokat jelenthetett neki Harry.És soha nem beszélt nekem róla.
Mikor hazaértem egyből felmentem a szobámba,és leültem zenét hallgatni.Egyfolytában csak Ethan járt a fejemben..

Skyler szemszöge.

-Skyler!Elmentem a vacsorára!Szia!-nyitott be a szobámba anyu,és már ment is.Valami munkatársaihoz megy vacsorázni.Állítólag mindenki ott lesz,és ha kihagyja soha nem léptetik elő.
Ajtócsukódást hallottam,anyu elment.Most senki sincs itt,aki elfeledtetné velem a gondolatomat Harryről.
Inkább bekapcsoltam a tévét.Mivel nem ment semmi,úgy döntöttem meghallgatom a fiúk számait.Nagyon jók voltak.Először az OWOA--t hallgattam meg,aztán az LWWY-t,és majdnem minden számukat.Az idő csak telt.Mindjárt 7 óra,és Harry még nem jött meg.
Hogy teljen az idő lementem a konyhába enni valamit.Csináltam egy szendvicset és leültem a nappaliban lévő kanapéra,és magamra húztam a csíkos takarómat.Be kapcsoltam a tévét,kerestem egy csatornát.Találtam valami filmet,azt néztem,amíg nem kopogtak.
Szaladtam kinyitni az ajtót,de belegabalyodtam a takaróba,és egy nagyot estem.
-Ahjj.-mondtam az orrom alatt,és lehúztam a lábamról a takarót,majd sietem az ajtóhoz,és kinyitottam.
-Szia!-állt az ajtóban Harry,aztán bejött,és leült a kanapéra.Én is visszaültem a kanapéra mellé.
-Anyukád?-kérdezte és egyenesen rám szegezte a tekintetét.
-Elment valami vacsorára.-mondtam még mindig smaragdzöld szemeit nézve.
-Nézzünk valami filmet?-vetette fel ötletét.
-Oké.Mit nézzünk?-kérdeztem még mindig mosolyogva.Harry még mindig engem nézett,de valahogy máshogy.És ezek a kacsintgatások.Libabőrös leszek tőle.A régi legjobb barátom miért váltja ki ezeket belőlem?Ezt azonnal el kell felejtenem!
-50 első randi?-kérdezte megzavarva a gondolkodásomat,aminek most kivételesen örülök.
-Rendben.-mondtam és felálltam hogy csináljak popcornt.A kezemben két tállal mentem be Harryhez a nappaliba,odaadtam neki az egyiket,és betakaróztam.Harry bekapcsolta a filmet,és mindketten a képernyőre szegeztük a tekintetünket.Néha-néha ránéztem,de ő csak a filmet bámulta,és tömte magába a kukoricát.
Közelebb csúszott hozzám,és magát is betakarta a takaróval.
-Harry.-suttogtam oda neki,nem akartam megzavarni a filmnézésben.
-Hmm.?-dörmögte,és rám nézett.Bocsánatot akartam kérni,de ahelyett mást kérdeztem.
-Mit akartál mondani kint a kertben?-kíváncsian néztem rá,ő viszont a kezét nézte.
-Hát..csak hogy..-kezdett bele,de ebből nem értettem semmit.De aztán folytatta.-Már nem tudom.-válaszolt,de biztos vagyok benne,hogy tudta.De rá hagytam.Majd elmondja ha akarja.
Az ablakon kopogtak az esőcseppek,majd villámlott,ami megvilágította a nappalit az ablakon át.Közelebb húzódtam Harry-hez,ő pedig átkarolt.Így néztük tovább a filmet.
Mikor vége lett Harry rám nézett.
-Én felmegyek aludni.-mondtam neki,és felkeltem a helyemről.
-Ja..én is.-mondta,és követett felfelé.
Bementem a szobámba,átöltöztem,és bebújtam az ágyamba.Felmentem twitterre,és megnéztem Harryt.Az egyik képen,egy tetkója van lefényképezve,ami egy pillangó a hasán.Ezt nem sokkal az ideérkezése előtt csinálhatta.Vajon az érzésre gondolt?És még jobb kérdés,hogy kire?Azt tudom,hogy az x-faktor óta nagyon sok lánnyal kavart már.Ezen gondolkoztam még egy ideig,aztán letettem a laptopomat,és elaludtam..

*Bip.Bip*-keltett fel az órám idegesítő hangja.Kivánszorogtam az ágyból,és lábaim a fürdőbe vittek.Megtusoltam,megcsináltam a hajam,és felvettem egy Heart Breaker feliratú felsőt,és egy barna rövidnadrágot.

Megszólalt a telefonom,még a tegnapi nadrágom zsebéből,reméltem hogy nem rakja le,mire kiveszem.Ethan hívott.Mindennap felszokott hívni,de már két napja nem hívott.Megnyomtam a zöld gombot ,és beleszóltam.
-Szia Ethan!-köszöntem neki mosolyogva.
-Szia!Átmehetek hozzátok?-kérdezte reggeli fáradt hangján.
-Persze,gyere!Várlak!-mondtam és letettem.
Lebattyogtam a lépcsőn,a ház nagyon csendes volt,anyu és Harry még aludt.A konyhába mentem.levettem a polcról a müzlit,kivettem a hűtőből a tejet,és odaültem az asztalhoz enni.
Épp mentem elmosni a tányéromat,mikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót,és beengedtem Ethant.
-Szia!Gyere ülj le.-nem szólt semmit,csak leült,én pedig követtem.Szembe fordult velem,és a szemembe nézett.Arca egyre közeledett,és megcsókolt.
-Khmm..-jött a lépcsőről a hang.Mindketten odakaptuk a fejünket.Harry állt ott,minket nézett.
Lassan jött le a lépcsőn,és halkan megjegyezte:
-Valami barát féle..