Tizenkilencedik rész~

Sziiasztok!Köszönöm a 7 pipát!<3 És sajnálom hogy nem hoztam részt tegnap:c
Remélem tetszeni fog!(: Pipákhoz/komikhoz lesz szabva,mikor jön az új rész.:D

Ethan után sétáltam a forró homokban kezemben a  szörfdeszkával.Előre féltem,és láttam magam előtt,ahogyan leesek a deszkáról,vagy csak simán elzúgok a vízben.Napszemüvegem mögül néztem a tengert,miközben egyre beljebb voltunk,aztán mikor a víz a derekamig ért neki mentem Dakotának,de hamar észbe kaptam,és bocsánatot kértem tőle.
-Hasaljatok a deszkára.-mondta Ethan,és ő is azt tette amit Dakota.Várakozóan néztek rám,mire én nagy egy nagy sóhajtással eleget tettem a kérésének.Libabőrös lettem,mikor a hideg szörfdeszkához értem.Feltettem a napszemüvegemet a hajamba,és kíváncsian néztem Ethan felé,amíg a kezemmel próbáltam ott maradni az eredeti helyemen,nem sok sikerrel mivel a szél nagyon fújt.
-Kezdjetek el evezni a kezetekkel,és menjetek előre,és amikor úgy érzitek sodródtok próbáljatok meg felállni.-mondta egyszerűen,mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.Dakota nagy mosollyal kezdett el evezni a két karjával,látom neki tetszik ez a tanuljunk-meg-szörfözni dolog.Nagy levegőt vettem,és elkezdtem evezni a karommal.Láttam előttem az érkező hullámot,becsuktam a szemem és elkapott a pánik,de folyton az járt az eszemben,hogy meg tudom csinálni,így leküzdöttem.Kinyitottam a szemem,és már csak azt vettem észre,hogy élvezem.Mikor éreztem hogy siklok megpróbáltam felállni,de mikor meginogtam leültem.Megpróbáltam még egyszer,remegő lábakkal álltam fel,és mikor stabilan álltam,de valami meglökte a deszkát,én pedig elzuhantam a vízbe.Hirtelen csapott meg a hideg víz,de hamar megszoktam,és felúsztam a felszínre.Levegő után kapva néztem szét.A deszkám a hátam mögött volt.Dakota még nem állt fel,evezett karjaival.
Visszamásztam a deszkára,és Ethan felé kezdtem el sodródni.Et mosolyogva nézett,biztosan jót nevetett mikor elestem.
-Ne merj nevetni.-mutattam rá mérgesen.
-Nem.Jó voltál.-mondta.Felültem a deszkámra,pont a közepére,hogy egyensúlyban legyek,és ne forduljon fel alattam a szörfdeszka.
-Gyere.-mutatott a háta mögé.Ő is a deszkán ült.
-Ez jó ötlet?Felfogunk borulni.-mondtam neki fejrázva.Így is elég vizes vagyok már,miért ne borulhatnák fel?! gondoltam,és átmásztam a deszkájára.
Megfogtam a deszka szélét,miközben Ethan hajtotta a deszkát.Dakota jól elszórakozott,vagy ötször elesett,de próbálkozott.Sokszor kezdtem el majdnem nevetni,de visszatartottam,nem vagyok ügyesebb,akkor saját magamat is kinevethetném.
Egyre beljebb voltunk,nekem pedig az összes cápás,véres film az eszembe jutott,amibe megborzongtam.
-Meg akarod keresni Spongyabobot?Nem a közepén lesz.Menjünk vissza.-mondtam duzzogva,és már a lábaimon ültem.
-Nagyon vicces vagy.-mondta iróniával,de ahogy bement a fülén,úgy ki is jött,amit mondtam.Hátra pillantottam,ahol Dakota már kifelé vette az irányt,és a parton,ahol még a víz hullámzik lefeküdt a homokba,és orráig húzta a napszemüveget.Minél messzebbre mentünk,annál jobban szorult össze a gyomrom.
-Kérlek.Menjünk vissza.-kérleltem,mire felém fordult,és a szemembe nézett,de én elkaptam onnan,és az kék vizet néztem.Nem akartam a szemébe nézni.Féltem hogy megint valami olyat mondd,vagy tesz amit nem kéne.Én még egyszer nem akarom magam kínosan érezni a közelében.
-Menjünk.-sóhajtott,és visszafelé kezdett el evezni.Megkönnyebbültem hunytam le a szemem,hirtelen lett minden élénkebb,és ragyogóbb.Csendben,de élvezve mentünk ki a partra,ahol még mindig napozott Dakota.
-Mindig rátok kell várni.-mondta Dakota lehunyt szemmel.Nem szóltam semmit,elindultam a kölcsönző felé visszavinni a deszkákat.Tekintetemet a földre szegezve mentem előre,mikor neki mentem valakinek,és elestem.Felülve vizsgálgattam a lábamat,hogy nem ütöttem-e meg,aztán magam elé fordultam.Egy srácnak mentem neki.Barna haj,kék szem,és napbarnított test.
-Sajnálom.-mondtam és felpattantam.A deszkát vettem volna fel,de a fiú gyorsabb volt,és felvette előlem.Kíváncsian néztem rá.
-Segítek.-mondta,és elindult a kölcsönző felé,ami csak pár méterre volt.Azt a pár métert igazán kibírhattam volna esések nélkül is.
A srác után siettem,és felé fordultam.Szemeivel ő is engem nézett miközben hunyorított,mert elvakította a napfény.
-Köszönöm.-mondtam neki,és -már magam elé nézve- indultam el Ethanék felé.Szemeik rajtam,és a srác között cikáztak,mire én megforgattam a szemem.Miért kell nekem ennyi kombinálós barát?Arra ott vannak az újságírók.
Leültem hozzájuk a homokba,és vártam hogy mondjanak valami értelmeset,vagy csak mozduljanak,de semmi,így csettintettem,mire mindketten feleszméltek.
-Nem megyünk vissza?Ott is ki kell próbálnunk a jakuzzit.-mosolyogtam rájuk.
-Jó,de én azt hiszem kihagyom.Elfáradtam.-mondta Ethan,és elhúzta a száját.
Dakotára néztem,már csak ő maradt.Egyedül pedig nem megyek.
Elhúzta a szája szélét,és megrázta a fejét.Az ötletem kudarcot vallott.Hát jó.Ők akarták,hogy punnyadjunk a szobában..
Táskáinkkal a kezünkben indultunk el a szálloda felé.Talpamat égette a forró beton,hajam néhány tincse kócosan állt homlokomon.Egy móló volt előttünk,ahol nagy tömeg volt,az egészet betöltöttek a turisták,azt hiszem nem most fogom megnézni.A másik oldalról hangos zene törte meg a turisták zaját az egyik szórakozóhelyről.Dakota és Ethan pusmogtam egymás között,és elindultak felé.Szétnéztem,hogy hova is megyünk,de mivel más nem volt ott,csak egy nyilvános vécé,és mellette az a bizonyos szórakozóhely,biztos hogy odamegyünk.
Bent megcsapott a koktélok illata,nem erre számítottam.Inkább valami piaszagú koszos helyhez.Leültünk a bárpulthoz,és elkezdtem nézegetni az italokat,aztán végig néztem az asztalokon,alig volt pár üres.Lábammal ütöttem a ritmust a zenére,hangulatos volt az egész hely.
Ethan vigyorogva elém rakott,egy ananásszal díszített koktélt,mire én ránéztem.
-Mi ez?-kérdeztem tőle,miközben bele ittam,de elfintorodtam,és megpróbáltam leerőltetni az italt,ami marta a torkomat.
Ethan és Dakota nevetve szürcsölgették az italukat.
-Valami vodkás izé.-válaszolt huncut mosolygással Dakota.Fúj!Odaszóltam a pultosnak.
-Kaphatnék bele valami ananász levet,vagy mindegy csak ne legyen benne vodka.-mondtam neki,mire ő elővett egy fehér palackot,és beleöntött belőle egy kicsit.Megköszöntem,és elkezdtem szürcsölgetni,a már ihatóbb italt.Nem is volt olyan rossz.Tovább szürcsölgettem,és szememmel körbe körbe néztem a helyen.Megakadt a szemem egy kisebb színpadon.
-Még két ilyet,és egy ilyet.-hallottam Ethantől,és odafordultam.
-Nem lesz ez kicsit sok?-kérdeztem tőlük,de megrázták a fejüket.Sóhajtottam,és néztem ahogy elkészíti a koktélt,majd elém rak,egy színes,eperrel díszített koktélt.Óvatosan kóstoltam bele.Olyan íze volt mint a vattacukornak,és egyáltalán nem volt erős.Boldogan iszogattam a koktélomat,amit hamar megittam,azután csak a szívószált rágcsáltam,és vártam hogy megigyák az övéket is.
-Kérsz még?-kérdezte Ethan édes mosollyal az arcán.
-Nem.De ti se igyátok magatokat le,kérlek.-néztem rá nagy szemekkel,és bíztam benne hogy nem akar az első nap lerészegedni.
-Csak minimálisan.-kacsintott rám,és rendelt Dakotának és magának egy koktélt.Mi lesz ebből-gondoltam,és éppen akkor világították ki a színpadot,és lépett elő egy fiú,aki nagyon ismerős volt.Háttal állt nekem,de még így is deja vu érzésem volt mikor rá néztem.Aztán idefordult.A partról volt olyan ismerős.Ő az a srác akinek nekimentem.Láthatóan ő is észrevett,mert nézett,de aztán bekonferált egy lányt.Egy hosszú szőke hajú lány lépett a színpadra kezében a gitárjával.Ekezdett játszani,aztán énekelni.Nagyon szép hangja volt.Mikor elénekelte mindenki tapsolt,amit mosolyogva fogadott.Több embert is felkonferáltak,akik ugyan így énekeltek,vagy csak gitároztak.

-NE MENJ EL!-kiáltottam Dakota után,aki becsípve sétálgatott.Nem tudtam utána menni,Ethanre vigyáztam,aki durvább dolgokat csinált volna.Megmondtam hogy nem kéne ennyit inniuk.Persze az én szavam egyik fülön be másikon ki.
Fogtam egy taxit,és beletuszkoltam őket.Úgy láttam rajtuk,hogy minden kis forma,mintha a világ csodája lett volna.Mint a kisgyerekek,akik megtalálják az édességes polcot.
Ki is tuszkoltam őket,és egy cseles mozdulattal odaadtam a pénzt a taxisnak.Felmentünk az emeletünkre,ahol elszabadult a pokol.

-Ne!-mondtam Ethannak,aki ránk zárta az ajtót.
-Engedj ki.-mondtam neki.Szívem szerint ordibáltam volna vele,mivel Dakota kint van,és akármit csinálhat.Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek?És én szívom meg.Itt van két hülye,akik előbb egymás szájába akarták nyomni a hajlakkot.Hosszú nap lesz!
Ethan felém sétált,én pedig feladva ültem le az ágyra.Nem tudok mit csinálni,ha lehetne benyugtatóznám őket,hogy aludják ki ezt.Ethan megfogta a karom,és felrántott.
-Eressz el.-mondtam a szemébe nézve,ami biztosan nem látott már tisztán.
-Soha nem foglak el ereszteni.-mondta lesütve a szemét.Mintha egy percre kijózanodott volna,tisztán nézett a szemembe.
-Egyszer el kell hogy eressz.-mondtam neki suttogva,és kivettem a zsebéből a kulcsot,és kinyitottam az ajtót.
-Maradj itt.Kérlek.-mondtam neki visszafordulva.Biztos voltam benne,hogy ez az "eleresztés" nem erre vonatkozott.És ez nagyon rossz.Én nem tekintek rá,csak barátra.
Kint Dakotát nyomta el az álom-vagy a pia-,és a kanapén aludt.Picit felkeltettem,de csak amíg bevánszorgott a szobájába.Ethan nem jött ki a szobájából,és én sem mentem be.Ezt az egészet minél hamarabb meg kell beszélnem vele.De arra eddig nem is gondoltam,hogy holtrészeg,biztosan csak hülyeségből mondta.Nem is értem miért rágódom ezen.
Bezártam Dakota ajtaját,és az enyémbe mentem.Kipakoltam a ruháimat a szekrénybe,és fáradtam hullottam be az ágyba.Összeszorítottam a szemem,minden erőmet előszedtem,és fáradtam indultam a fürdő felé.Kopogás nélkül nyitottam be,nem kellett volna.Ethan volt a fürdőben,így gyorsan becsaptam az ajtót magam előtt.
-Bocsi.-ordítottam be kínosan,mire egy "semmi" volt a válasz.Visszamentem a szobámba,és az egyik pólómon akadt a tekintetem.Hope.Nincs miért reménykednem.Találnom kéne valamit,amiben van.Annyiszor próbáltam már.De akármiben keresem,mintha mindegyik azt mondaná ez nem fontos.Neked másban kell.Neked más kell.és..hogy ez nem elég.Nem mintha nagyok lennének az elvárásaim.Másokhoz nem nagyok.Magamhoz?Óriásiak.És nem tudom mikor fogok ezeknek megfelelni.Talán soha.
-Mehetsz.-kukucskált,be az ajtón Ethan,aztán bejött,és leült mellém.
-Én..-csuklott el a hangja.-Sajnálom.-mondta már kijózanodva,és bűnbánóan nézett rám.
-Nem.Én sajnálom.Miattam van az egész.Biztos félreérthető voltam.Én nem akartam.-néztem a földre.
Sóhajtott,és kiment a szobából.Néztem a távolodó alakját.
Kerestem egy fehérneműt,és a pizsamámat is elővettem,és bebattyogtam a fürdőbe.A tusolóból most langyos vizet engedtem,túl meleg volt a forró vízhez.Gyorsan tusoltam le,és fésültem ki a vizes hajamat,ami hullámokkal pihent a vállamon.
Elkészülve az alváshoz sétáltam be a szobámba,és feküdtem be a puha ágyba.Leoltottam a lámpát,és magam előtt láttam az összekuszálódott érzéseimet.És nem mintha többet gondolnék az Ethannal való kapcsolatomba,nem csak róla van szó.Mindenkiről.Akiben csalódtam,akit már néha fáj szeretni,akit féltek,és akiben tudom hogy sosem hagyna el.
De bennem van a tudat,hogy most még így látom őket.Nem látom azt a pálcikát amin állnak,ami egy rossz lépésnél összetörik.Ahogy a szívem törne össze, ha ők egy rossz lépésnél elhagynának.

1 komi és jön az új rész!:3 Na meg pipáljatok!(: