Tizenötödik rész~

Sziasztok!Bocsi hogy nem hoztam részt tegnap és tegnapelőtt,de nem volt időm megírni:\
Köszi a 2 pipát (: Elég rossz ahhoz képest hogy a 12. részhez 8 jött,de nem baj. (: Remélem tetszeni fog! :3


*1 héttel később*

-Mikor érünk már oda?-kérdeztem anyától,a kocsiban.A temetésre indulunk Londonba.Mindenki ott van eltemetve,ezért kell Londonba utaznunk.Anyához már hozzászólok,de nem vagyok olyan vele,mint régen.Holnap még Londonban leszünk,így találkozhatok majd Faithhel.Előre félek,és rossz érzésem van.Félek hogy utál,és ellenszenves lesz velem.Még nem beszéltem vele,a Nagymamám szervezte a találkozást,az egyik kávézóban.Kíváncsi leszek rá,hogy milyen,és hogy hasonlítunk-e.Még ha félek is,várom hogy találkozzunk.
-Nemsokára.-mondta,de nem vette le szemét az útról.
Dakota és Harry mellettem fészkelődött,ami már nagyon zavart.Az oké,hogy Harry nem tud nyugton ülni,de azt nem tudtam,hogy Dakota sem.
Harryvel a kapcsolatunk nem változott.Olyanok vagyunk mint a nagyon jó barátok.Sokszor mondtam el neki sírva,hogy még mindig mennyire hiányzik apa,és mindig megvigasztalt.Velem nevetett,velem sírt.És most pont ez kellett nekem.
Kinéztem az ablakon,ahol egyre több házat láttam,mindjárt Londonba érünk.Megakarok holnap sok mindent nézni,de nem lesz túl sok időm rá.
Soha nem akartam azért Londonba jönni,mert egy családtagom meghalt,de már én is beletörődtem,ahogy a környezetemben lévők,mindenki.
Már alig várom hogy találkozhassak a Grace mamámmal.Biztos,hogy szomorú lesz, bármennyire is akarom mosolygósan látni.
Megállt az autó,és Harry kipattant mellőlem.Nagyot nyújtózkodott,és nekidőlt a kocsinak.Megráztam az elzsibbadt lábaimat,és kiszálltam én is.
Sorban álltak az autók a temetőben.Mindenhol keresztes sírhelyek voltak,aztán megpillantottam a fekete ruhában összegyűlő tömeget.
Grace mama sietős léptekkel indult meg felénk,arcán láttam azt a keserűséget,amit mindenkin,aki tudja mi történt.
-Sziasztok!Örülök hogy látlak titeket!-ölelt meg mindenkit,és adott puszit az arcunkra.Dakota és Harry bemutatkozott neki.
Anya és Grace mama elment,így hárman maradtunk.
Elindultunk a sírok között,míg a fekete tömeghez nem értünk.Felismertem az unokatestvéreimet,akiket nagyon ritkán látok,a keresztanyukámat,és sok családtagot.Sok embert nem ismerek az itt lévők közül,de biztos számítottak apának,és ő is nekik.
Sokan sírtak is,vagy csak törölgették a szemüket,voltak kisgyerekek is,akik nem is igazán tudták,hogy miért vagyunk itt.
Mindenki egyként fordult balra,így én is odanéztem.A koporsót hozták, Anya,és Gracemama előtt.
Összeszorult a gyomrom,nem volt erőm lenyelni a gombócot a torkomban.Éreztem hogy kiszárad a szám,és talán levegőt sem vettem.
-Sky,jól vagy?-súgta nekem Harry.
Nem csináltam semmit,becsuktam a szemem,és mély levegőket vettem.A koporsót letették a földre,és a pap kezdte el a beszédet.Folyton a koporsót néztem,a hangok elmentek a fülem mellett.Semmit nem észleltem körülöttem,csak egy helyre összpontosítottam.Éreztem ahogy egyre több nagy könnycsepp tör utat magának,és végig szántják az arcomat.Minden emlékem előtört,ami apával kapcsolatos.Első biciklizésem,a kirándulásaink,a nyaralások.Minden.A fejem ezekkel volt tele,mintha kizártam volna minden mást.Mintha kitöröltem volna minden mást,csak ezeket az emlékeket nem.Éreztem hogy megfogja a kezem,hogy felsegítsen az árokból amibe beleestem.Hogy felsegítsen a földről,mikor elestem.Hogy felhúzzon a sötét szakadékból,amibe benne voltam idáig,hogy örökre elengedjem.Éreztem hogy minden könnycseppemet letörli,hogy többet ne sírjak miatta.Hogy minden rosszat elfelejtet velem,és csak a jó emlékeimet hagyja meg.Éreztem a szeretetét a szívemben,és hogy az a fájdalommal teli lyuk betelik vele.Éreztem a megkönnyebbülést,hogy ő már örökre velem marad,itt lesz velem ha sírok,ha nevetek, a szívemben.
Végleg felhúzott a gödörből,ahol a fájdalom volt,Idáig.
Kinyitottam a szememet, végig néztem az embereken,akik könnybe lábadt szemekkel hallgatták a papot.
A pap felé néztem,aki abban a pillanatban hagyta abba a beszédet.Felém nézett,én pedig odamentem a sírhoz,és beledobtam egy virágszálat.-Örökké a szívemben élsz.-suttogtam,és reméltem hogy hallja.Egy könnycsepp hullott le az arcomon,de ez nem olyan volt mint a többi.Ez egy utolsó,Apának.
Felnéztem az égre,vártam,hogy visszanézzen rám.Megakartam neki köszönni mindent,egyetlen pillantással.Sokszor éreztem azt az elmúlt napokban,hogy elbújnék,elrejtőznék minden elől.Azt hittem,összetörök örökre.Sokszor tévedtem,bocsánatot akartam tőle kérni.Ha tudtam volna hogy ez lesz,én mindenért bocsánatot kérnék.A hibáimért.Elakarom neki mondani mennyire hiányzik.De már késő.
Visszasétáltam a többiekhez a koporsótól,egy utolsó "szeretlek" szót suttogva.Felkerekedett a szél,a fák lombjai majd leszakadtak.Az emberek meghúzták magukon a kardigánjukat,és könnyeiket törölgették.
-Gyere,menjünk mi is.-suttogta Dakota a jobb oldalamról.A balon Harry állt.
-Menjetek,majd megyek utánatok.-mondtam neki,mire Dakota szólt Harrynek,és elmentek.Már csak én maradtam a sírnál.Leültem a padra,a sír előtt,és onnan néztem.
Tudtam hogy itt van velem,és figyel.
A szél egyre erősebben kezdett fújni,és a szél ugyanúgy szaggatta a lombokat.A szélben éreztem apa illatát.Összerezzentem,és körül néztem,de nem volt ott senki.A sírok,a keresztek,mintha hirtelen sivárabbak lettek volna.Az eget fekete felhők takarták.Éreztem az első esőcseppet az arcomon,aztán egyre többet,és zuhogott az eső.Fejemet az ég felé fordítottam,és hagytam hogy ellepjék az arcomat a cseppek.Minden fájdalmat lemosott rólam,minden sebet begyógyított.Úgy éreztem kész vagyok nélküle élni,hogy minden ölelése,minden szava épp elég volt.El kellett mennie.Neki innentől más útja van.
Egy fekete alakot láttam meg a sírok között,apa sírjához közelítve.Nem nézett rám,mikor a sírjához ért,halkan motyogott valamit.Rám nézett,pont a szemembe.Megijedtem,nagyot nyeltem,és vártam hogy mit csinál.Letett egy borítékot a sír mellé,és elment.
Mikor elment,és nem láttam felvettem a borítékot.Magam mellől hallottam valakit,azonnal odafordultam.Az ember állt mellettem,és valami nyelven suttogott.Hátráltam,és mikor elég messze voltam tőle futni kezdtem.Megkönnyebbülés járt át,mikor megláttam az autókat.Hátra néztem,és az embert már nem láttam.
Zihálva ültem be az autóba,ahol anya,Dakota és Harry várt.
-Mi az Sky?-kérdezte anya aggódó tekintettel.
-Egy ember.Egy ember volt ott,és hagyta ott ezt a levelet.-nyeltem nagyot,és felmutattam a sáros levelet,majd folytattam.-Talán spanyolul motyogott valamit,nagyon megijedtem.-mondtam nekik nagy levegő vételek közben.Próbáltam lenyugtatni magam.Magam előtt láttam a szemeit,amik barnán csillogtak.Nem tudtam kivenni belőle,hogy dühös volt e,vagy szomorú,semmit.
-Nyugodj meg Sky.Már nincs itt.-ölelt át félkarral Harry.Odabújtam hozzá,és onnan néztem ahogy Anya bontogatja a levelet.Kikerekedett a szeme,miközben nézte a levelet.
-Tényleg spanyol volt.Spanyolul van ráírva valami,és..és pénz.-mondta anya furcsán nézve.
Pénz?Miért hagyott itt pénzt nekünk?És az az ember aki halálra ijesztett.
-Valami köszönet nyilvánításról ír.De a többit nem tudom.-mondta anya.
-Tedd le.Kérlek.Majd otthon.-mondtam neki,ő pedig letette,és elindult az autóval Grace mama házához.
Én csak bámultam ki az ablakon,és az emlékeimbe vésődő szempárt láttam magam előtt.Kiráztam a fejemből a képét,és London utait néztem.Beértünk Mama utcájába,és kibújtam Harry karjaiból kinyújtóztatni a végtagjaimat.
Kiszálltam az autóból,és egyből megláttam az unokahúgomat,a 9 éves Lottit. Odasiettem hozzá,és szorosan megöleltem.
-Szia.De rég láttalak.Hiányoztál.-suttogta nekem,és ő is szorosan ölelt.
-Te is nekem.-mondtam neki,és leguggoltam elé.
-Az ott Harry Styles?-kérdezte nagy szemekkel,látom ő is Directioner.
-Igen.Bemutassalak neki?-kérdeztem tőle,és mindketten Harryre néztünk.
-I-igen.-mondta,és még mindig nem tudta levenni róla a szemét.
-El sem fogják hinni a suliban,hogy találkoztam Harry Stylessal.-folytatta.
-Na akkor gyere.-fogtam kézen,és Harryhez sétáltunk.
-Ő itt Lotti.-mondtam Harrynek,aki leguggolt elé,és kezet fogott vele.
-Harry.-mondta neki mosolyogva.
Elengedtem Lotti kezét,és odamentem Dakotához.
 Harry és Lotti kézen fogva mentek be a házba,ahol már mindenki bent ült.Lotti súgott valamit Harry fülébe,és az anyukája ölébe ült.Már senki sem volt olyan szomorú mint a temetés előtt,mindenki egy pohárral a kezében beszélgetett a másikkal.Miközben inni mentem sok helyen hallottam hogy apáról beszélgetnek,ami nem különös,hisz miatta vagyunk itt.
Töltöttem magamnak,és leültem az egyik fotelbe.Sokan odajöttek hozzám részvétet nyilvánítani.Az egész este ezzel telt,mindenki beszélgetett,Harry Dakota és én is.Mi nem apáról beszélgettünk,de róla is beszélhettünk volna,teljesen elfogadtam a történteket.Újra kezdem az életemet nélküle.
Lassan elérkezett a tíz óra,és mindenki haza ment.Harryé Lotti csináltak egy képet is,és Harry megígérte,hogy felteszi egy közösségi oldalra.
Felmentem a szobámba,amit mama azért csinált,mert kiskoromban sokat voltam itt nyáron.Dakota és Harry is ebben a szobában fog aludni,matracon.Mondtam nekik hogy valamelyikük aludhat az ágyamon,de tiltakoztak,úgyhogy én alszok az ágyon.
Bebújtunk az ágyba/matracba,és elaludtunk.

-Auuu.-nyögtem fel,és a könyökömet masszíroztam.Leestem az ágyról,amilyen ügyetlen vagyok.Pont Harryre estem,aki álmosan nyitotta ki a szemeit.
-Te mit csinálsz rajtam?-kérdezte engem nézve.
-Leestem az ágyról.-keltem fel róla,és kimentem az ajtón.A konyhában anyu és Gracemama kávéztak és beszélgettek.
-Jóreggelt.Mennyi az idő?-kérdeztem,és leültem hozzájuk.Arcuk nekik sem volt olyan megviselt mint tegnap.
-Fél tizenkettő.-mondta mama mosolyogva,és felállt.Elővette a tejet és a kakaót,és csinált nekem egy bögrében.Csendben vártam hogy odaadja,ami meg is történt.Szürcsölgettem a kakaómat,és hallgattam a beszélgetésüket.1-kor találkozok Faithhel egy kávézóban.Valami Caffe World.-ben.Bár nem számít,mivel értem jön egy autó.
Mikor megittam a kakót betettem a mosogatóba,és bementem a szobába.Harry vette fel a ruháit,én meg gyorsan beugrottam az ágyamba,és eltakartam a szememet.Harry csak nevetett.
-Kész vagyok.-mondta még nevetve.Elvettem a kezem a szemem elől,és pont Dakota jött ki a fürdőből már átöltözve.
-Én is megyek átöltözni.-mondtam és kivettem a táskámból a ruháimat.Bementem a fürdőbe,és elkészültem.

-Gyertek reggelizni.-biccentettem a fejemmel az ajtó felé,és követtek a konyhába.Gracemama már megcsinálta a reggelit,palacsintát.
Mindenkinek szedett,és leültünk az asztalhoz enni.
-Ez nagyon finom Grace néni.-mondta Dakota,miközben tömte magába a palacsintát.
Harry bólogatott,miközben ő is betömte.
Mikor megettük bementünk a szobába és laptopoztunk.Harry tweetelt is.Csinált hármónkról egy képet,amit felakart rakni,de mondtam neki hogy ne,ránk nem kíváncsiak a directionerek.Na meg nem akarok holnap fenyegetéseket kapni..
-Uhh.Nekem mennem kell.Bocsi.Addig csináljatok valamit.-mondtam miközben kifutottam az ajtón,de visszafutottam,mert bent hagytam a táskám.Épp húztam a cipőmet mikor hallottam a dudát.Jött értem a kocsi.
-Sziasztok!-ordítottam a házba,és kisiettem.
Beültem a kocsiba,és köszöntem a sofőrnek.Az út alig volt 10 perces,de így is sokat láttam London utcáiból.
-Megérkeztünk.Viszlát Mrs.Wic.-mondta nekem a sofőr.Mrs Wic? Még sohasem mondták így a nevemet.Már tudatosult,hogy a mamám nagyon gazdag,de ez akkor is fura.
Besétáltam a Caffe World felirat alatt,és szétnéztem.Nem is tudom hogy néz ki,honnan tudjam hogy melyik lány az?
-Skyler?-kérdezte egy lány hang mögöttem.
-Igen.-fordultam hátra,és egy göndör hajú,gyönyörű szép lányt láttam magam előtt.Nem sokban hasonlítottunk,de a vonásaink nem sokban tértek el egymástól.Rám mosolygott,és szorosan megölelt.Minden félelmem elszállt,visszaöleltem.
-De örülök hogy látlak!-mondta miközben elém állt.-Gyere üljünk le.-mosolygott,és egy asztalhoz vezetett.
-Én is.-mondtam neki mosolyogva.
-Annyira kíváncsi voltam már rád.Kiskoromban sem értettem,miért nem láthattalak.-mondta szomorúan.Ő mindig is tudta hogy én vagyok neki?És nem értette miért nem láthat.
-És,mit csinálsz?Mit dolgozol?-kérdezte tőlem nagy mosollyal.
-Tanulok még.-mondtam neki.
-Jajj tényleg te 17 vagy.-jutott eszébe.
-És te?Te mit dolgozol?-kérdeztem,miközben figyeltem ahogy a pincér leteszi a kávét az asztalra.
-Modellkedem.-mondta mosolyogva.Nem csodálom hogy modell,gyönyörű.
-És most hol laksz?-kérdeztem miközben belekortyoltam a kávéba,ami marta a torkom ,olyan erős volt.
-A nagymamánál.-mondta.
Sokat beszélgettünk még,szóba került apa,és elmesélte mit gondol róluk.Azok után hogy nem akarták őt,szereti őket.Nagyon jólelkű,és aranyos lány.Örülök hogy van egy ilyen testvérem.Harryt is elmeséltem neki,azt mondta szereti a számaikat,és már volt koncerten.A modellkedésről is beszélt még.
-Nagyon szeretném,ha itt kezdenéd az évet.-mondta két puszi között,miközben kimentünk a kávézóból.
-Hát,így hogy megismertelek nagyon nehéz döntés.-mondtam neki mosolyogva.
Ránézett az órájára,aztán rám.
-Nekem most mennem kell,majd hívlak!Szia!-mondta és elment.Beszálltam egy taxiba,és mamához mentem.
Benyitottam az ajtón,de nem volt senki a nappaliban.Bementem mama szobájába,és ott megtaláltam őket.Régi felvételeket nézegettek.Mama megpaskolta maga mellett a helyet,én pedig odaültem.
-Na,milyen volt?-kérdezte mama mosolyogva.