26.~Az első nap

Hali!Megjöttem az új résszel.:) Miután kiírtam jöttek pipák..;)Mint látjátok lett egy új fejléc a bloghoz,amit nagyon köszönök Tóth Lizának.:3  Remélem tetszeni fog!/Ezt hallgassátok♥/

Nagy mosollyal az arcomon ébredtem.Éjszaka kusza gondolatok kavarogtak a fejemben.Alig tudtam aludni az izgalomtól,és az új iskolától.Igazából attól nem félek,hogy nem vesznek fel,mert nem fotózok olyan szörnyűen,és nem is tanultam sosem rosszul.Ma szét szeretnék nézni a városban,felfedezni egész Londont.
Egy nyújtózás kíséretében keltem fel az ágyamból,és sétáltam le a lépcsőn.Még szoknom kell ezt a lakást,olyan furcsa minden.Kinéztem az ablakon,ami fényt adott az egész szobának.Jó idő volt,aminek nagyon örültem,és még egy okot adott,amiért ma jókedvemben legyek.
Miután lebattyogtam a lépcsőn a hűtőben néztem szét reggeli után.Csak egy joghurtot ettem,és mentem készülődni.A tükörben is más lányt szeretnék látni idővel.Nem tudom mennyi idő kell hozzá..
A hajamat csak átfésültem,és oldalra igazítottam.Kisminkeltem magam,amit nem nagyon szoktam,de mivel Londonban olyan más minden,nem akarok senkitől különbözni.
Nézelődtem a szekrényemben,hogy mit vegyek fel,végül egy csíkos pólót,és egy fekete szoknyát vettem fel.

Tegnap mikor körülnéztem az egyik szobában nagy szekrények voltak,de üresen álltak.Látszott rakta hogy ruhás szekrények,de nem tettem oda semmit,mert még nem tudom mit akarnak vele.
A konyhába mentem,és csináltam magamnak kávét.Nem volt szükségem rá,mivel nem voltam álmos,sőt.Nagyon fel voltam villanyozva.
Forró bögrémmel a kezemben ültem le a kanapéra,és kapcsoltam be a tévét.Egy reggeli műsor lekötötte a figyelmem.Sztárokat kérdezgettek benne.Őszintén szólva alig ismertem valakit a műsorból.
Hamar meguntam a tévénézést,így kikerestem Logan számát,és felhívtam.
-Szia Logan.-mondtam neki mosolygósan.
-Szia Skyler.-mondta kedvesen.
-Van ma valami programod?-kérdeztem,és reméltem hogy lesz rám egy napja.
-Nem ma nincs.Már Londonban vagy?-kérdezte.
-Igen.Tegnap jöttem..Nem találkozunk valahol?-adtam ötletet.
-De.Persze.Hol?
-Inkább gyere át hozzám.-mondtam neki.
Beleegyezett.Lediktáltam neki a címet,és vártam hogy megjöjjön,miközben csináltam teát.Nem sokkal később kopogtak az ajtón.Az ajtóhoz siettem,és kinyitottam.Az ajtóban Logan mosolyogva állt.Szürke pólót,és piros nadrágot viselt.Olyan igazi Londonos stílusa volt.
-Szia.-öleltem meg.
-Szia Skyler.-mondta.
Arrébb álltam az ajtótól ezzel beengedve őt.Először végigvezette szemét a házon.
-Szép ház.-mondta,és rám nézett.
-Igen.-mondtam neki.
Leült a kanapéra,én pedig a konyhába mentem,és kihoztam a kész teát.
-Köszi.-mondta,mikor a kezébe adtam a csészét.
-Egyedül laksz?-kérdezte,és belekortyolt a teájába.
-Igen.-mondtam neki, és elhúztam a számat.Mit fogok én itt csinálni egyedül?!
-Gondolom még nem nézted meg Londont.-mondta mosolyogva.Megráztam a fejem.
-Akkor most megfogod.-mondta,és felhúzott a kanapéról.

-Először a big bent nézzük meg.-mondta miközben London járdáin sétáltunk.Én csak néztem a sok márkás boltot.
Szorosan követtem Logant.Nagyon sokan köszöntek neki,egykorúak,ő pedig mosolyogva visszaköszönt.Nem tudtam honnan ismerik ennyien,de most nem is foglalkoztatott,inkább csak az előttünk álló big ben.Ámuldozva néztem.Körülöttem ugyanígy nézték az emberek fényképezőgéppel a kezükben.
-Gyere.Most jön a London Eye.-mondta,és magával húzott.Én még mindig oldalról figyeltem a big bent,de miután a hátam mögé került előre néztem.Logan sietve lépkedett,biztos mindent megakart mutatni.
Hamar odaértünk,és ugyanúgy néztem,mint a big bent.
-Felakarsz ülni?-kérdezte felém fordulva nagy mosollyal az arcán.
-Majd máskor.-mondtam neki,és egy pillanatig felé fordultam,ám hamar visszakaptam tekintetem az előttem álló London eye-ra.
Ezentúl még nagyon sok mindent megnéztünk.Sokat nevettünk,és jobban megismertük egymást.Boltokban is jártunk,ültünk piros emeletes buszon,és beültünk egy starbucksba is.
Hevesen rezgett a telefonom a zsebemben,így gyorsan elővettem,és megnyomtam a zöld gombot.
-Szia Skyler.-hallottam a vonal túlsóvégéről nagymamám hangját.
-Szia.-mondtam.
-Egy óra múlva bent kell lennünk az iskolában.-mondta nyugodtan.
-Rendben,készen leszek.-mondtam neki.
-Most mennem kell,addig is szia.-mondta,és megszakadt a vonal.
Visszacsúsztattam a zsebembe,és a kíváncsian fürkésző Loganra néztem.
-A nagymamám volt.Be kell iratkozni az iskolába.-mondtam neki.
-Nem is mondtad még,hogy melyik suliba fogsz járni.
-Mert még azt sem tudom.Nem mondta senki,én pedig nem kérdeztem.-mondtam neki,és elindultam mellette.
-Remélem jól megleszel az iskolában.-mondta,és biztatóan mosolygott.
-Azt én is.-mondtam halkan.
Sok mindenről beszéltünk még,hétköznapi dolgokról,és Logan adott néhány tanácsot a Londoni sulikhoz.
Nagyon hamar eltelt az idő,nekem pedig mennem kellett az iskolába.
-Nekem mennem kell.-csúsztattam vissza telefonomat a zsebembe,miután megnéztem rajta az időt.
-Rendben.Remélem még találkozunk.-mondta,és megölelt.
-Biztos hogy fogunk.-mondtam még az ölelése közben.Elhúzódtam tőle.
-Szia Logan.-mondtam neki,és még utoljára rámosolyogtam.
A nap sütött,így felhívtam a nagymamámat,és megkérdeztem melyik iskolába menjek,majd egy nőt kértem meg,hogy útba igazítson.Nyugodtan sétáltam el az iskoláig.Mikor megláttam magam előtt az óriási épületet elállt a lélegzetem.Óriási volt,és nagyon szép.Felmentem a nagy lépcsőn,és bementem az iskolába.Hamar megláttam Faithet a nagymamám mellett.Odasiettem hozzájuk ,és köszöntem nekik.
-Jöjjenek.-nyitódott ki az ajtó,és egy női hang szólalt meg.
Sorban bementünk,és leültünk a székre.
-Üdvözlöm önöket.-mondta a negyvenes éveiben járó férfi,gondolom az iskola igazgatója.
-Jó napot.-mondtuk,és vártuk hogy mit mondd.
-Skyler Wic?-mutatott rám.
-Igen.-mondtam.
-Elhozta amit kértünk?-kérdezte,és felállt a székéből,ami felpattant.
-Persze.-mondtam,és kiszedtem a táskából a papírokat,és néhány fotót.
Odaadtam,Mr.Johnson-nak,-a névtámlájára ez volt írva-,aki olvasgatni kezdte a sorokat.Miután végzett vele a fotóimat vizsgálgatta,minden kis részét megnézte.A végére elmosolyodott,amit jó jelnek vettem,úgyhogy magamban megkönnyebbültem sóhajtottam.
-Ezzel minden rendben van.Majd érkezik a papír,hogy felvettük-e,vagy sem.-mondta mély hangján.
-Rendben.-mondtam,és felálltam a székből.
-Viszlát.-mondtam,és elindultam az ajtón kifelé.Faithék is elköszöntek,és kijöttek.
-Biztos hogy felvesznek.-mondta Faith,és megölelt.Olyan jól esik,hogy nem rég ismertük meg egymást,de ő máris a testvérének tekint.
-Remélem.-mondtam,és elindultunk kifelé.A Nagymamám szokatlanul csendes volt,ahogy ismertem ez nem rá vall.Nem kérdeztem rá,nem akartam valami rosszba belecsapni.
Hazavitt egy autó,és elköszöntem tőlük.Nyugodtan dobtam le a kulcsaimat a lakásban,és egy salátával dőltem le a kanapéra filmet nézni.