30.~Ellentétek

Sziasztok!:3 Egyszer már megvolt a nyolc pipa,de most csak hét van.Mivel megvolt,ezért hoztam is (:
Köszönöm a 2.feliratkozóót.<3Köszi (: Köszönöm a 2.600+ oldalmegjelenítést!! Remélem tetszeni fog ez a rész is.:D

Miután megbeszéltem Christinnel hogy Madisonékhoz megyek elindultunk hozzájuk.Örültem az ötletének így legalább jobban megismerem őt.Nagyon aranyos lánynak tűnik,remélem hogy barátnők leszünk,aminek eddig semmi akadálya.Az azért furcsa,hogy Madison teljesen az ellentétek,de az a mondás is igaznak bizonyult,hogy az ellentétek vonzzák egymást.Madison szereti a feltűnést,ha ő ragyog a reflektorfényben,állandóan csak beszél,és minden pletyka érdekli,de még sem az a pletykás öreg néni stílusú,legalábbis eddig ennyit tudok róla.Na,és most jövök én.Szívem szerint nem is gondolnék magamra,főleg nem az iskolára,és az érzésre ami bennem van,na meg a sok kérdésre.Az érzés,az a amikor végig mész a folyosón,és érzed hogy te nem idevaló vagy,a kérdések pedig ugyanezzel kapcsolatosak.Hogy kerülök én ide?Na igen.Én.Utálom a feltűnést,legszívesebben egy fekete lyukban élnék ahol nem láthat senki.Egyedül ezért szeretem az érzéseimet.Azokat magamban tarthatom,nem látja senki.Nem látja senki,ha erős vagy,és nem mutatod ki.Ha gyenge,akkor minden meglátszik rajtad,és többé majd le sem tudod vakarni az arcodról a gyötrő évek nyomait.Nem szeretek beszélni,de szerencsémre Madison helyettem is csacsog valami parfümről,körömlakkról,vagy az új filmekről.Meg azért is jó Madison,mert eltereli a gondolataimat.Eddig nem tűnt fel,-mert az idei nyár előtt még fogalmam sem volt,hogy milyen mikor tényleg fáj-,de miután saját magam is érzem,gyakran döfésként érnek ezek a gondolatok,hirtelen,és nyomban elvérzek.Persze nem vérzek,helyette a könnyeimmel itatom az egereket.
Sorban haladtunk el a szebbnél szebb tipikus londoni házak előtt,aztán megálltunk egy téglaháznál,piros ajtóval,és zöld kerttel.
-Itt vagyunk.-mondta,és elindult be.Követtem,közben pedig a kertet néztem,ami nagyon szép volt.Madison benyitott,és köszönt.Nem válaszolt senki,ezért azt hittem nincs itthon senki,de miután elhangzott fejemben a gondolat megjelent előttem egy szőke hajú nő.Ez lesz Madison anyukája.Nagyon hasonlít rá!
-Szia,Lou vagyok.-mondta,és nyújtotta a kezét.Egy ideig haboztam,hogy tegezzem-e.
-Csókolom,Skyler vagyok.-mondtam neki,és vártam valami rosszindulatú megjegyzést,mint például "Olyan öregnek látszom?" és ehhez valami fanyar grimasz.De nem volt semmi ilyen.
-Nyugodtan tegezz csak.-mondta mosolyogva.
-Rendben.Akkor szia.-mondtam neki mosolyogva,és köszöntem újra.Levettem a szemem Louról és körbenéztem a házban.Otthonos volt,belül is téglafalak voltak,és piros kanapé,egy nagy plazmatévé,felette a polcon filmek,és felfelé egy lépcső.
-Jajj Lux.Hogy kented így össze magad?-kérdezte nevetve Lou a csokis szájú Luxra nézve.

Madison és én nevettünk.Nagyon aranyos volt Lux,így teljesen csokisan is.
Lux nagy szemekkel átnézett anyukája háta mögött,pont rám.
-Szia Lux.-köszöntem neki mosolyogva.Nem szólt semmit,csak nagy mosolyra húzta a száját.
-Úgy látom kedvel téged.-mondta Madison,és mellém állt.
-Nagyon aranyos.-mondtam neki mosolyogva.
-Na mi most elmegyünk mosakodni.-mondta Lou,és elvitte Luxot.Madison felé fordultam,tétlenül álltam ott,várva hogy mondja mit csináljunk.
-Gyere,megmutatom a szobámat.-mondta,és felhúzott a lépcsőn.A lépcső sötétbarna volt,mikor felértünk fehér ajtók álltak.Három felé nyíltak a szobák.
Madison a baloldaliba ment be,úgyhogy én is követtem.Bent ámuldozva néztem a türkizkék,és fehér falú szobát.Egy fehér csillár volt a fejünk fölött,és egy fehér ágy mellettünk.Fehér színű bútorok álltak ezen kívül a szobában.
-Wow.-mondtam neki,és leültem mellé az ágyra.
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva.Amióta megismertem,ami még csak ma volt,nem láttam mosolygás nélkül.
-Nagyon szép.-mondtam neki.
-Hétvégén mit csinálsz?-kérdezte kíváncsian.Hétfő van,de ő már a hétvégét tervezgeti,és hogy mit fogunk csinálni.
-Moziba megyek Loganékkel.-húztam el a szám.Sajnáltam,hogy nem lehetek vele.
-A pasid?-kérdezte,és ledőlt az ágyára.
-Mi?Nem.-mondtam felhúzott szemöldökkel.-A mostohatesóm.-mondtam neki.
-Azt hittem.És amúgy van?-kérdezősködött,ahogy eddig.
-Nincs.-mondtam.
-Nekem sincs.Vagyis..Lehet hogy idővel az lesz.-mondta huncut nevetéssel.
-Ezt hogy érted?
-Hát,még nem járunk,vagyis járnánk,de titkoljuk,hogy lenne valami köztünk.Nem lenne senkinek sem jó,ha megtudná.Csak neked mondtam el,hogy van valaki.-mondta,és már komoly arccal nézett a szemembe.
-Nem mondom el senkinek.És gondolom nem fog senki felőled érdeklődni tőlem.-mondtam mosolyogva.
-Szerintem se,de tényleg rossz lenne ha megtudnák.Persze ez is rossz,mivel csak titkolózunk.De annyira cuki.És már azt is mondta hogy szeret.De a munkája miatt nem lehet.-mondta szomorúan,de utána rögtön felvette a mosolyát.
-Ez tényleg nem jó.-mondtam neki.
-Na de most jó dolgokról beszéljünk.-mondta,és izgatottam megdörzsölgette a kezét.
Felült,és elővette a laptopját.Bepötyögött valamit,majd felém fordította.A twitter kezdőlapjával találtam szembe magam.
-Mi a neved?-kérdezte mosolyogva,és kivette az arcomból a gépet.
-Skyler.-mondtam neki,a twitter nevemet.
Újra gépelni kezdett,és meg is talált.
-Kik követnek?-kérdezte,de nem válaszoltam,ha megnézi megtudja.
Nézegettem a szobát,aztán Madisonra néztem.Fura arckifejezése volt.
-Téged követ Harry Styles?-kérdezte.
-Öö..I..Követ?-dadogtam.Harryről nem fogok beszélni,az az egész Harrys elvan bújva a fejem egy kis zugában.De sajnos a nagy egója miatt folyton a középpontban akar lenni..Sajnos sikerül is neki.
-Igen!-mondta mosolyogva.
-Engem is követ.-pirult el.
-Miért vagy piros?-kérdeztem tőle összehúzott szemöldökkel.
-Nem vagyok az.-mondta nevetve,és eltakarta az arcát.
Ezután megnéztünk egy filmet,és nekem haza kellett mennem.Elköszöntem Luxtól,Madisontól és Loutól,aztán hazafelé vettem az irányt.
Haza érve fáradtan dőltem le aludni,hogy holnap feltudjak kelni,és egy újabb sulis napot hagyhassak a hátam mögött.