31.~Miért,te tudod?

Hello.Alig jött pipa,viszont 4 feliratkozóm van,és 2.800+ oldalmegjelenítés,ezért hoztam újat.Meg persze a díj miatt is,annak is nagyon örülök.:3 Jó olvasást.xx

Csörgő órám keltett fel álmomból,amit felkelésem után rögtön elfelejtettem.Álmosan keltem ki az ágyból,lábaimat a fürdő felé szedtem.Hunyorítva néztem bele a tükörbe,a lámpa fénye még irritálta a szememet.Megmostam az arcom,és már rendesen néztem magam a tükörbe.Magamban azt hajtogattam "Majd csak megbékélünk egymással".Számban a fogkefémmel fésültem a hajamat.Miután megmostam tincsenként begöndörítettem a hajam.Feltettem az alapozómból egy kicsit,majd kihúztam a szemem.Szempillaspirálomat is használtam,aztán egy utolsó haj igazítás után kimentem a fürdőből.Bementem a szobámba,és a szekrényben kezdtem el ruha után turkálni.Rövid időn belül meg is találtam a megfelelőt.

Lelépkedtem a lépcsőn egyenesen a konyhába.A hűtőben néztem szét,végül egy joghurttal a kezemben ültem le a tévé elé egy reggeli műsort nézni.Persze,hogy fél óra múlva az one directionról fognak beszélni,és hogy..Neeeee!Visszajönnek a turnéjukról Londonba.Vége a turnénak,nekem meg vele kell majd egy városban élnem.Ha legalább addig lenne távol,amíg teljesen elfelejtem,és nem fog érdekelni.De félek,hogyha meglátnám azt érezném szükségem van rá.Márpedig az nem lehetséges.Nem leszek naiv kislány aki mindig csak más után megy.Még jó,hogy fél óra múlva én már az suliban leszek,és barátkozok az új környezettel,na meg a sugdolózó lányokkal,akik gondolom egész nap azt találgatták ki lehetek én.
Az üres joghurtos poharat kidobtam,és felmentem.Betettem a táskámba a cuccaim,és a könyveimet,amit még ki kell pakolnom a szekrényembe.Készen indultam el lefelé.Kivettem zsebemből a kulcsokat,és bezártam az ajtót.Kint megcsapott az a meleg,párás levegő.Minden percben azt vártam mikor kezd el zuhogni,hogy jól megázzak,de nem zuhogott.A felhők az égen ugyanúgy ott sorakoztak,mint eddig szinte mindennap,de nem zuhogott.Büszkén mentem fel az iskola lépcsőin,mivel nem áztam el.Az iskola előtt rengetegen álltak,csoportokban beszélgettek,néhányan a padokon ülve,mások a fűben élvezték a nem sokáig tartó napsütést.Hamar megtaláltam az "én csoportomat" mivel Madison hevesen integetett nekem.Odaintettem,és elindultam feléjük.
-Hello.-mondtam nekik mosolyogva,és leültem közéjük a zöld fűbe.
-Szia Skyler.-köszönt mosolyogva Austin.Austin nagyon közvetlen,ezért nagyon bírom,na meg neki sem áll be a szája.Madisonhoz illő.Tedet is bírom,őt azért mert hasonlítunk,nem beszél folyton,meg van egyedül,Madisont meg Austint meg azért mert nem hasonlítunk.
-Szia.Várod már a mai fotózást?-kérdezte Mad.
-Ma is lesz?-sóhajtottam,és magam mellé löktem a barna táskámat.
-Igen.De hát ennek örülni keeell.-ujjongott Madison.Én csak rezzenéstelenül,érzésmentesen néztem.Nem akarom,hogy lássák hogy nem rajongok ezért,de azt se hogy jujj dejó,nagyon imádom.
Ted és Austin valamit sugdolóztak,aztán mindkettőjükből kitört a nevetés.
Annyira nem érdekelt,hogy rákérdezzek,ezért az udvarban néztem szét.Nagyon sokan járnak ebbe a suliba.Mindegyik diák más és más,de csak csoportokban.Például ha szétnézel meglátod azt a csoportot a fa alatt,akik talpig rózsaszínben járnak,hidrogén szőke hajukat lobogtatják.Vagy az okosokat,akiknek nagy része kreolbőrű szépség.Aztán stílus szerint.Akárhogy is,nem látok ellentétet a csoportok szerint.Mindegy hogy hol vagy,az udvar legvégéből is rád mosolyoghat valaki.És az az egyik legjobb érzés,mikor rád mosolyog egy idegen.Nem ismer,nem ítél el,csak rád mosolyog.Még beszélni-e se kell hozzá,hogy tudd hogy milyen ember.Jó.
-Skyler.És te honnan jöttél?-jött a kérdés Tedtől.
-Holmes Chapelből.-mosolyogtam rájuk.
-Juuujj.Ott volt az One Direction koncerten.Te elmentél?-kérdezte izgatottan Madison.Megint egy directionerrel van dolgom.
-Igen voltam,de csak a barátnőm miatt.Soha nem mennék el.Mit lehet bennük szeretni.Harry meg az egója.Jobban jártok ha nem tudjátok milyen is.-hadartam el,és megforgattam a szemem.De csak ezután fogtam fel mit is mondtam.
-Miért,te tudod?-kérdezte nagy szemekkel Madison.
-Ö..Nem!De biztos vagyok benne,hogy bunkó.-próbáltam menteni a menthetőt..
-Értem.-mondta furcsa arckifejezéssel Madison.
Zavaromban csak rámosolyogtam,és másfelé fordítottam elpirult arcomat.Szinte éreztem,ahogyan ég.
A zöld fűszálakat fürkésztem végigvezettem szálukon a tekintetemet,mikor megláttam két barna bakancsot a szemem előtt.Felnéztem,és Logan szempárjába bámultam.
-Szia.-mosolyogtam rá,és elfogadtam a kezét,amit odanyújtott,hogy feltudjon húzni a földről.Mikor felhúzott szorosan megöleltem.Hirtelen jött,de visszaöleltem.Átnéztem a válla felett,ahol sok szempár rám szegeződött.A sok hidrogén szőke hajú lány is kíváncsi tekintettel meredt ránk,de miután elhúzódtam Logantől másfelé néztek.
-Ma átjössz hozzám?A srácok is jönnek.-kérdezte mosolyogva.
-Persze.Suli után?-kérdeztem mosolyogva,és intettem az errefelé sétáló fiúknak.
-Aha.-mondta,és köszönt a fiúknak.
-Sziasztok!-mondtam nekik.
-Szia Skyler.Sajnos nekünk mennünk kell,ezt az elveszett srácot kerestük eddig.-mutatott nevetve Loganre Matt.
-Menjetek csak.Remélem még találkozunk.-köszöntem el tőlük,és visszamentem Madisonékhoz.
-Mit beszéltetek?-kérdezte kíváncsian Madison.
-Csak Logan meghívott magához délutánra.-mondtam mosolyogva,mire Austin nagyot sóhajtott.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle,és mellé csúsztam a füvön,amitől lehet hogy zöld lett a nadrágom,de remélhetőleg nem.
-Semmi.-mosolygott rám.
-Azt hallottam Logan itt népszerű.-nézett le rám.Igen..Még ülve is magasabb mint én,de nekem ez tetszik.
-Igen,ezt én is hallottam.Mikor együtt mentünk tegnap a folyosón mindenki elkezdett sugdolózni.Azt hitték járunk.-nevettem el magam.Austin nagy szemekkel nézett rám.
-Nem jártok?!-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Nem!Dehogy is!Ő a mostohatesóm!-néztem rá felhúzott szemöldökkel.Komolyan azt hitte,hogy járunk?!Ne!
-Az már más.-vakargatta a tarkóját.
-Ne ennyire láthatóan haver.-mondta Ted,és megveregette a hátát.
-Mit ne?-kérdeztem tőle.
-Semmi.-nevetett Ted.
-Amúgy,nem azt mondták hogy szedd ki azokat a piercingeket?-kérdeztem tőle a piercingekre mutatva.
-Jövőhéten kiszedem.-vonta meg a vállát mosolyogva.Bólintottam egyet.
Egyszerre kezdett el mindenki az iskola bejáratához menni.Mi is felálltunk,és elindultunk.Nagy tömeg volt,de hamar beértünk.Elköszöntem tőlük,és a szekrényemhez mentem.A szekrényembe bepakoltam a könyveimet,és néhány otthoni cuccot,majd mentem is az órára.Bent Madison mellé ültem.Rikácsoló csengő jelezte,hogy becsöngettek.Be is jött a tanár,egy fakó barna hajú idősebb nő.Elmondta mit vár el a diákoktól,aztán elkezdte az órát.Megígértem magamnak,hogy figyelni fogok,de egyszerűen nem ment,úgyhogy az óra utolsó felében csak a könyvet olvastam.A tanár hála az égnek nem szólt rám,bár nem lehetett szép látvány a sok unott fejű diákja.Hamarosan ki is csöngettek.A szünetben Madison a tanár lenőtt hajáról beszélt,és hogy ez milyen csúnya..A második órán tartják nekünk a fotózást.Ezután már csak egy lesz,azt még kibírom.Leültünk,mert a tanárnő mondani akart nekünk valamit.
-Jó reggelt.-köszönt,mire kórusban köszöntünk vissza neki.
-Felkért minket egy divatmagazin,hogy ebből az évfolyamból válasszunk ki egy diákot,akiről fotósorozat készül,amit megtalálhat mindenki London legnépszerűbb magazinjában.-mondta mosolyogva.
-Egy olyan arcot szeretnének,ami nem elfelejthető,és szép.Nos,mindenkiben megvan a szépség,de ez nem elég.Tudni kell használni.Tudjátok,hogy azért vagytok itt,mert használni szeretnétek,és mi megtanítunk titeket.
Most lefognak titeket fotózni,és elküldik a képeteket a magazin szerkesztőinek,akik kiválasztják a megfelelő lányt.Sok szerencsét.-mondta mosolyogva,és elküldte az első lányt,akit fotóznak.Most nem láthatjuk hogy fotózzák,egy külön szobában vannak.Vártam hogy sorra kerüljek.Nem beszélgettem Madisonnal,ő Teddel és Austinnal szórakozott valamin.Kérdezgetett tőlem néha,de csak szűkszavúan válaszolgattam.Az járt az eszemben,hogy engem kell kiválasztaniuk az újságba.Mivel itt vagyok,ezért jól kell csinálnom,jónak kell lennem ebbe,el kell érnem amit csak tudok.Kiürítettem a gondolataimat,hogy csak a fotózásra koncentráljak,és jó képek készüljenek.Aztán meghallottam a nevem.Elindultam a terem felé.Bent csak két ember volt,egy fotós,és egy másik ember,aki kávét ivott.Nem foglalkoztam vele,csak beálltam a kamera elé.
-Most nem mondhatom meg mit csinálj,magadtól mozogj a kamera előtt.-mondta a fotós.Kicsit megrémültem,de nagy levegőt vettem,és beálltam a gép elé."Kész"mondta a fotós.Nagyot sóhajtva mentem ki a teremből egy köszönés kíséretében.