32.~Ez egy randi?

Hello.:D Négy pipa jött,és 2.888 oldalmegjelenítés.*-* Bocsi,hogy elég rövidek a részek,de amíg nem történik benne annyira izgalmas rész,addig csak ilyenek lesznek.Meg azért jobb kedvel írnék,ha több pipa jönne,és hozzászólás.:3

Madison érdeklődött a fotózásról,de nem tudtam neki túl sokat mondani,mert hamar behívták.Sok szerencsét kívántam neki,és bement.Míg bent volt Teddel és Austinnal nevettem a saját hülyeségeiken.Többször is ránk szóltak,hogy halkabban,de Ted őrült viccein nem lehet halkan nevetni.Időm sem volt gondolkozni semmin,és annyira örültem hogy nincs tele a fejem a kusza gondolataimmal,és csak vagyok,sodródok az árral,és várom hol rak le.Mikor Madison kijött ő kezdett el beszélni.Nagyon megakarja nyerni,többször is mondta.Remélem megnyeri,nagyon fontos neki,és szereti is csinálni.Ebédnél Madisonékkal ettem,ugyanúgy nevettünk,ahogy a fotózáson.Hamar letudtuk ezt a napot,és vége lett az óráknak is.Ezen a napon sem tanultunk túl sokat,inkább ismerkedtünk.Elköszöntem Tedtől és Madisontól,Austinnal pedig Loganék felé mentünk.Mint kiderült Austin arra lakik ahol Logan,szóval eltudom kísérni.
-Itt lakom.-mutatott a mellettem álló házra,és a kapu mellé állt.
-Szép ház.-néztem végig rajta mosolyogva.
-Köszi.-mondta.-Tudod Skyler,arra gondoltam hogy elmehetnénk valahova.-mondta félénken.Most randizni szeretne?Elmosolyodtam félénkségén.
-Az jó lenne.-mondtam mosolyogva.Szemei felcsillantak,tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-Tényleg?-kérdezte megdöbbenve.
-Persze.Mikor,és hova?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Hát..Moziba?-kérdezte óvatosan.
-Ne legyél már ilyen Austin.Csak egy lány vagyok,és nem harapok.-nevettem,mire zavartan elmosolyodott.
Nagyot sóhajtottam,és átléptem a közöttünk lévő távolságot.
-Hánykor?-kérdeztem,miközben megöleltem.Magamat is meglepett az önbizalmam.
-Szombaton 5-kor?-kérdezte.
-Rendben.Holnap találkozunk.-mondtam neki mosolyogva,és elengedtem.
Arcára nagy mosoly ült,már az a magabiztos.
-Szia.-köszöntem el tőle,és elindultam tovább Loganhez.Hamar odaértem,közben egy kavicsot rugdostam,mintha egy focilabda lenne.Austinon gondolkoztam.Alig ismertem még meg,és egyáltalán nem sejtettem hogy tetszem neki,vagy akármi.De legalább ebben is tisztán látok.
Kopogtam a fekete ajtón,ami hamar kinyílt,és négy szempárral találkozott tekintetem.
-Hali.-mondtam nekik,és beljebb mentem.
-Szia Sky.-köszönt Logan,és aztán a fiúk is.

-Véééédj.-ordítottuk egyszerre Logannel.A fiúk videó játékoztak,én pedig azon izgultam,hogy Matt ötödszörre végre megnyerje.
-Ahjjj.-mondtuk kórusban,mikor Matt vesztett.
-Nyugi.Ez nem Matt hibája,hanem az enyém.Túl jó vagyok.-világosított fel minket Emmett.
-Mondták már rád hogy egoista?-kérdeztem tőle nevetve,miközben számba tömtem a csipszet.
-És te tudtad hogy egy modell suliba jársz,közben meg zabálod a csipszet?-vágott vissza mire olyan ha-még-egy-szót-szólsz-véged nézéssel jutalmaztam.
-Befogtam.-nevetett fel a többiekkel együtt.
-Amúgy meg nem is modellnek jelentkeztem.-mondtam neki.
-Hát akkor?-kérdezte Logan furcsán nézve.
-Fotósnak.De betelt az összes hely,ezért ide jöhettem.-mondtam nekik,miközben újabb adag csipszet nyomtam a számba,direkt Emmettre nézve,aki cselekedetemen csak nevetett.
-Legalább mi jól járunk.-nevetett Kallen,mire Logan a tarkójára ütött.
-Miért?-kérdeztem tőle összeráncolt szemöldökkel.
-Mert ők lököttek,és nem ép az elméjük.-mondta Logan,és felállt az üres tálakkal,majd a konyhába vitte.
-Ebben biztos voltam.-nevettem.
-Hé!-mondta Kallen,és közeledni kezdett felém.
-Mit akarsz?-nevettem,miközben hátráltam,de a fal megállított.
-Semmit.-nevetett,de abban a pillanatban felkapott a hátára.
-Neee!Kérlek!-mondtam neki,és ütögettem a hátát.
-A rossz kislányok büntit kapnak.Engem pedig megbántottál.-mondta,és kisétált velem a kertbe.Hamar megláttam Logan,Matt,és Emmett közeledő alakját.
-Logaaaaaaaaaaaaan.Segíts!-kérleltem,de csak mosolyogtak.
-Attól tartok most fog beavatni a kis bandánkba.-mondta nevetve Emmett.
-Milyen beavatás?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.Kallen megállt alattam.Lenéztem.Alattunk egy medence volt.
-Kérlek.Kérlek.Kérlek ne!-könyörögtem,de mintha meg sem hallotta volna.Logan csak nevetett,és leült az egyik napozóágyra.
-Megfogok fagyni.-mondtam neki dühösen,de a szám sarkában ott bujkált a kis mosoly.Már csak azt éreztem hogy Kallen enged a fogásán,és én a hideg vízbe csobbanok.Mikor leértem az aljára felrúgtam magam.Összeszorított fogakkal másztam ki a medence szélénél.Logan és Matt nem tudták abbahagyni a nevetést.Én azért nem voltam ilyen jó kedvemben.
-Bocsi Sky.-nevetett Kallen,és magához ölelt.Ha akart volna teljesen eltakarhatott volna,olyan magas volt.
-Kipancsoltad magad?-röhögött Logan.Én csak megforgattam a szememet,és kicsavartam hajamból a vizet.
Logan már épp szólásra nyitotta száját,de én megelőztem.
-Ha még egy szót szólsz.-néztem rá mérgesen.
-Szóval nem kérsz törülközőt?-kérdezte mosolyogva.
-De.-mondtam,és leültem egy székre.
Logan kijött egy törülközővel a kezében,és odaadta.

-Sziasztok!-köszöntem el tőlük az ajtóban.Kórusban köszöntek,és bezárták az ajtót.Sokan megnéztek út közben,mivel csurom vizesen sétáltam el hazáig,és még London egyik legzsúfoltabb utcája mellett is el kellett mennem.Még a kínaiak szeme is kitágult..
Hazaérve átvettem a vizes ruháimat,és ledobtam magam az ágyra.Bekapcsoltam a laptopomat,és felmentem a közösségi oldalakra.Twitteren van három új követőm,először azt néztem meg.Az egyik Madison volt,a másik Logan,és valaki akit nem ismerek.Visszakövettem őket,és beindítottam egy zenét.
Elgondolkoztam Austinon,és hogy miért voltam olyan magabiztos.Nem tudom..Lehet hogy nem csak az eszem,hanem a szívem is elakarja felejteni Harryt.Talán csak elé állni,és elbúcsúzni, többé sosem látni kellett volna őt.Olyan könnyű lenne mindez, ha nem lenne tele a város az 1D-vel.Rettegek egy véletlen találkozástól,és hogy mit csinálnék.Az utcán csak úgy biztosan nem fogunk összefutni,de ha még is,akkor minden seb újra felszakadna,én pedig nem bírnám ki többé.Ő okozta a fájdalmat,begyógyítani pedig nem tudja.És én sem tudom mivel.Ha nem rontott volna el mindent egyetlen egy szóval,akkor még mindig lehetnénk barátok,és nem kéne mindennap rettegve ébrednem,hogy talán ma fogok találkozni vele.Ő már biztos elfelejtett,és magában mondott egy viszlátot,de én nem!Nekem nem ilyen könnyű,hisz én dőltem be minden szavának,ami hazugság volt.Szerinte ez barátság volt?Vagy mégis mi?Mert szerintem a barátok nem ezt csinálják.
Ezerszer visszagondoltam már arra a napra.Amikor még minden rendben volt.Aztán napok,hetek múltak el,ő pedig nem keresett.Mára már feladtam,ezzel sikerült tudtomra adnia hogy nem kíváncsi rám.
Mindenki meg fog bántani.Ezt tudom.Nem tudok mit tenni,ha nem engedem magam közel az emberekhez én leszek "az" a lány,aki olyan "fura".Ha közel engedek sok mindenkit magamhoz az érzéseim bánják meg,mikor az a bizonyos személy ott hagy,se szó se beszéd,és egy életre elfelejt.Ki kéne törölnöm a számát,eldobni az összes emléket,és tovább élnem az életemet.Nem egy ilyen vacak "hibán" rágódni.Nem fog könnyen menni..
Csak abban bízok,hogy valaki egyszer elfelejteti velem ezt az egészet.