33.~Barátok..

Sziasztok!(: Eléggé zavaró,hogy valaki bepipálja,utána meg eltünteti :c De annyira örültem hogy megvan a hat pipa,hogy most már megírom..:) A novella még nincs kész,igazából fogalmam sincs mikor lesz kész,de azt csak akkor írom ha rám jön az írhatnék.:D A résszel kapcsolatban nem akarok semmit írni,csak hogy ez a rész más lesz.."A boldogság küszöbén még visszafordulhatsz"...

Hangos dörömbölésre nyitottam ki szememet,és nyújtóztattam ki végtagjaimat.Órámra néztem,ami hajnali öt körül járt.Sóhajtva,és mérgesen keltem ki az ágyamból,megnézni a hajnali kopogtatót.Felvettem a mamuszom,és a pizsamámban mentem ajtót nyitni.Az ajtóban Madison állt óriási mosollyal az arcán,kicsattant az örömtől.
-Hmm..-sóhajtottam.-Hajnali öt óra van.Felkeltettél.-mondtam szikrázó tekintettel.
-Bocsi Sky,de annyira örülök!-hadarta el,és bement mellettem.Bezártam az ajtót,és hitetlenkedve néztem Madisont,ahogy ugrál a kanapén.
-Ja..Az látszik.-mondtam neki összeráncolt szemöldökkel.
-Elmondanád örömöd okát?-kérdeztem tőle ironikusan,mintha annyira érdekelne.Hajnali ötkor nem a barátnőimet szeretném lenyugtatni,akik hiperaktívan ugrálnak a kanapémon.A konyhába sétáltam,és egy bögre kávé mellett figyeltem,ahogyan Madison felém szökken,és helyet foglal az egyik bárszéken.
-Ma vendégeink leszneek.És nem is akár milyenek.De sajnos nem mondhatom meg kik.-biggyesztette le a száját,de nem bírta sokáig,rögtön felfelé görbítette őket,és újra azt az örömben úszó Madisont lehetett látni,mint előbb.
-És azért jöttél ide,hogy ezt elmondd?-kérdeztem,és homlokon csaptam magam.Tisztázzuk.Madison hajnali ötkor dörömböl az ajtómon,hogy elmondja hogy vendégei lesznek.Most én vagyok a fura,hogy ennek nem örülök,vagy ez normális?!
-Hát..Csak azért mert ma szeretném ha átjönnél,és megismernéd őket.-mondta mosolyogva.
-De ugye nem a nagyszüleid?-kérdeztem álmosan szürcsölgetve a kávémat.Nem vagyok jóban az öregekkel,főleg nem a barátnőim nagyszüleivel.Dakota nagyszülei kimondottan utáltak.Az volt a pokol,mikor beszorultam a pláza női mosdójába Dakota mamájával.Még mindig a fülemben hallom,ahogy rikácsol,aztán már halkabban szid engem,amiért bezártam a vécébe..
-Nem.De tudod ki lesz még ott?-kérdezte izgatottan.Minek kérdezi,úgy sem fogok találgatni..
-Most azt kellene mondanom,hogy nem?-kérdeztem vissza mire csak megforgatta a szemét,és tovább beszélt.
-Akiről beszéltem.-mondta huncut vigyorral a képén.
-És kiről beszéltél?-kérdeztem tátott szájjal,mintha hajnali ötkor ilyenek foglalkoztatnának.
-Legyél komolyabb.-mondta szigorúan.
-Ez most komoly?Öt perce itt ugráltál az ágyon,mint valami csimpánz.-mutattam a kanapéra,és beleittam a kávémba.
-Tudod,aki titkos,és csak neked mondtam el.-mosolygott.
-Ja..Tudom.-mondtam bólogatva.
-Olyan jó lesz!És megismered.-mondta,és szemei felcsillantak.
-Nagyon.-mondtam mosolyogva,de ez csak álca volt.Igazából nem nagyon érdekelt ki az,mivel én is megfogom szívni.Ha tényleg olyan jó barátnők leszünk,akkor az "én vállamon kell sírnia",és olyanokat kell mondanom hogy "nem érdemelt meg téged".Fel kell készülnöm!
Ránéztem a faliórámra.
-Mindjárt jövök,de nekem még fel kell öltöznöm.-mondtam Madisonnak,és bementem a gardróbomba,ami ugye egy óriási szoba ruhákkal.Kiválasztottam egy nekem tetszőt,és felvettem.

Ezután a fürdőbe mentem,ahol kivasaltam a hajam,és kisminkeltem magam.Szememet kihúztam,és kész is voltam.
-Mehetünk!-mondtam Madnek,aki azonnal felpattant a kanapéról,és az ajtó felé indult.Hamar beértem,és együtt mentünk ki az ajtón.A suli nincs olyan messze,de valahogy ma mégis olyan hosszúnak tűnt.Csendben haladtunk végig az utcákon néhány márkás boltot megcsodálva.
-Nem fogod elhinni mit csinált tegnap Austin.-szólaltam meg végül,oldva a feszültséget.Nem közöttünk,hanem Madisonban.Láttam rajta hogy belül vitatkozik magával,valamin őrlődik.
-Mit?-kérdezte,és mosolyt erőltetett magára.Rossz volt így látni,hisz ezalatt a pár nap alatt nagyon fontos lett nekem.Magától jött oda hozzám,nem noszogatta senki,valamit meglátott bennem.És ez olyan őszinte,és aranyos.
-Elhívott randizni!-mondtam neki nagy kerek szemekkel.
-Gondoltam hogy elfog hívni.Mondta Ted,hogy bejössz neki.-mosolygott rám.
-Egyébként Sky,ugye számíthatok rád?És ha valami lenne,akkor nem mennél el.-kérdezte óvatosan.
-Persze hogy nem.De ezt miért kérdezted?-kérdeztem tőle kíváncsi pillantásokkal.
-Semmi különös.Csak tudni akartam.-mosolygott rám,és megölelt.V
Magamban gondolkoztam,hogy miért kérdezhette ezt,de annyinak letudtam,hogy csak kíváncsi volt.
-Igent mondtál a randira?-kérdezte.
-Igen.Moziba megyünk.-mondtam neki mosolyogva.Nem értem magam.Belül úgy érzem mintha megbánnám,de aztán ez elmúlik,és helyette örülnöm kéne.Attól is félek,hogy az érzelmeim hamisak lennének,és csak kihasználnám,hogy elfelejtsem őt.Harryre persze mindennap gondolok,és egyre jobban érzem,hogy megerősödök.Ha ő elfelejtett,és túllépett rajtam azzal a modellcsajjal,akkor én miért ne léphetném túl?Nem szabad a múlt ködös árnyékában maradnom.
-Ez tök jó!-mondta mosolyogva.
Bólintottam,és tovább mentem.Az út többi részében nem szóltunk egymáshoz,de csak azért mert láttam rajta hogy gondolkozik valamin,és nem akartam megzavarni.Az iskolánál Ted és Austin állt,akikhez azonnal odamentünk.
-Sziasztok.-mondtam neki mosolyogva.
-Szia.-köszönt Austin mosolyogva.Visszamosolyogtam,de mielőtt túl feltűnő lett volna elkaptam a szemem,és körülnéztem a suli udvarán.
-Hallottam,hogy hétvégén mentek valahova.-mondta Ted sejtelmes mosolygással.
-Jól hallottad.-mondtam neki.Sikerült belecsapnia a közepébe..
-Hagyd már.-mondta neki nevetve Madison.
Leintettem,és tovább figyeltem a sulit.Loganékat láttam meg,ahogy átszelik a közöttünk lévő távolságot,és mosolyogva köszönnek.
-Hello.-köszöntem nekik vissza.
-Sziasztok.-köszönt egyszerre Ted és Austin.
-Hali.-köszönt Madison lazán.
-Megszáradtál?-nevetett Matt.
-Mint látod..-mutattam végig magamon.
-Igazam volt.Tényleg nem bánjuk hogy modell lettél.-mosolygott féloldalasan Emmett,mire megforgattam a szememet.
Szemem sarkából láttam hogy Austin furán érzi magát,arckifejezése legalábbis ezt árulta el.
-Ma átjössz?-kérdezte mosolyogva Logan.
-Madisonékhoz megyek.-mondtam neki.
-Akkor majd máskor.-mondta Logan.
-Ééééééééés!Most következzen a magazin nyertese!-hallottunk egy hangos bejelentést.Egy emberként fordult mindenki jobbra,ahol egy kicsi színpad állt,rajta a végzősökkel.Izgultam,hogy kinyer,valahol reménykedtem benne,hogy én,de nem hittem benne.
-Remélem megnyerem.-suttogta az izgulástól remegő hangon Madison.
-Szeretnétek tudni?-kérdezte újra a srác a színpadról.
-Nézzétek meg!-mondta,és abban a pillanatban ugrottak le a végzősök a színpadról,és adtak mindenki kezébe egy újságot.
-Miért nem lehet elmondani?!-kérdeztem tőlük idegesen.Eléggé hátul álltunk ahhoz,hogy hamar megtudjuk ki nyert.Gombóc lett a torkomban,amit nem tudtam lenyelni,amíg meg nem tudom kit választottak az újságba.
Loganéknak adták az újságokat,akik azonnal lapozni kezdték őket.Mi négyen kíváncsian vártuk hogy elmondják.
Logan elmosolyodott,és rám nézett.Én kíváncsian néztem rá,Londonban senki sem tud megszólalni?!
-Wow,Skyler.-mondta Kallen.Ebben a pillanatban szedtem ki a kezéből,és néztem meg az újságot.Tátott szájjal néztem az újságot,amiben az én képem volt.Megszerkesztve alig hasonlított az eredetire,de akkor,abban a percben nagyon büszke voltam magamra.

-Azt mondtad rosszul sikerült.-mondta miközben tágra nyílt szemekkel nézte az újságbeli fotómat.
-Mert rosszul is sikerült!De ez már.-mondtam én is elcsodálkozva.
-Nagyon ügyes vagy!-mondta Logan,és magához ölelt.
-Köszi Logan.-dünnyögtem bele a vállába,és én is átöleltem.
Annak örültem a legjobban,mikor miután kimondták a nevemet nem kellett felmennem a színpadra.Mosolyogva mentem be az iskolába mellettem Madisonnal,mert a fiúk valahova eltűntek.Beültünk a terembe,ahol többen is gratuláltak,amit mosolyogva köszöntem meg.Még mindig nem hittem el,hogy tényleg benne vagyok a magazinban,amit egész London megnézhet!
-Gratulálok Miss Wic.-mondta az éppen tanító tanár,akinek nem tudtam megjegyezni a nevét.
-Köszönöm.-mondtam neki.
Ezután elkezdte az órát,ami kivételesen média volt.Félévben egyszer ilyet is tartanak,mert sok ismert modell kezd el színész lenni.Kimondottan tetszett az óra.
A következő órában csak hallgattam a tanár szónoklását,a sok dologról,amit soha életemben nem fogok tudni felhasználni sehol.
A következő órák is így teltek,de azért valami maradt meg a fejemben.

-Luuux.-szólt rá Luxra Madison már vagy ezredjére.
A suliból hamar hazaértem,és már kíváncsi voltam ki az a fiú akibe szerelmes Madison..Már vagy fél órája Luxxal játszunk,ami igazából nekünk nem játék csak neki.Már vagy ötödszörre akarta belefújni a parfümöt a szájába,vagy akart legurulósat játszani a lépcsőn,vagy csak csupán csokit enni,ami neki a teljes arcunk összemaszatolását jelenti.És mikor rászóltunk csak nevetett,nagyon tetszett neki,hogy halálra izguljuk magunkat,és félve várjuk hogy mikor játszik struccosat,és veri bele a padlóba a fejét..
Most is csak nevetett.
-Na jó,gyere Lux.-mentem oda hozzá,és vettem fel a földről.
Betettem az ölembe,és együtt néztük ahogy Madison twitterezik,és éppen tweetel.
-Nem sokára megjönnek.-mondta mosolyogva.
-Oké.Kíváncsivá tettél.-nevettem.
-Amúgy anya a nappaliban van,most ne menj be oda,mert valami fontosat csinál.-mondta.
-Miért mennék le?-kérdeztem tőle nevetve.
-Mert szomjas vagyok.-nevetett.
-Most komolyan hozzak neked inni?-kérdeztem tőle nevetve.Ő boci szemekkel bólogatott.
-Jó.-sóhajtottam.
-Viszem Luxot is.-mondtam neki,és elindultam.
Luxot tartottam a kezemben,úgy mentem le a lépcsőn.A nappaliból hallottam a beszélgetések zaját,biztos voltam benne hogy Lou nincs egyedül.Bementem a konyhába,és elővettem egy poharat.
-Lux,maradj itt,mindjárt felveszlek.-mondtam neki,és letettem.
Töltöttem a pohárba vizet,és Luxhoz fordultam.
-Na gyere.-mondtam,de elindult a nappali felé.Nevetve futott át a nappaliig,ahova sikeresen be is ment.Gyorsan,még a pohárral a kezemben futottam a nappali felé.
-Luuuuux.-mondtam neki,és befutottam a nappaliba.Gyorsan felvettem,de amint megfordultam torkomban óriási gombóc keletkezett.
-Skyler?-kérdezte Liam.Leejtettem a kezemben lévő poharat,ami darabokban hullott a földre,ahogy a szívem tört össze újra.Szívem összeszorult szememben gyűltek a könnyek.
-Mi volt ez a hang?-kérdezte Madison,miközben odafutott hozzánk.
Meg sem tudtam szólalni,egy árva szót nem tudtam kinyögni.Végtagjaim nehezek lettek,könnyeimet próbáltam magamban tartani.A gombóc a torkomban egyre nagyobb lett.Arcukon láttam a meglepődést.
-Directioner vagy?-kérdezte nagy szemekkel nézve Madison.
Nagyot nyeltem,és próbáltam felfogni az eseményeket.Itt van velem szemben,de semmit sem tudok tenni.Lábaim gyökeret eresztettek,a gombóc a torkomban akadályozza szavaimat,a fejemben kusza gondolatok kavarognak,szívem próbálja összerakni darabjait,de jól tudom hogy csak a kérdéseim válaszai ragaszthatják össze őket.A régi sebeket újra feltépték.
Harry megdöbbenve ült,láttam rajta hogy ő sem tud megszólalni.
-Jól vagy Skyler?-kérdezte Madison aggódva.
-I-igen.-mondtam,és hevesen szedtem a levegőt.
Letettem Luxot a földre,és kifutottam a nappaliból.Szemeimből patakokban folytak a könnyek,akármennyire vissza akartam tartani nem tudtam.Felvettem a cipőmet,de megmozdulni nem tudtam.Leültem az előszoba cipőtartójára és zokogtam.Tudtam,hogy mindjárt kijönnek,én pedig majd meg sem tudok szólalni.Fájt a szívem,fájt minden.Fájt a gondolat hogy itt van.Hatalmas csomót éreztem mellkasomban,mintha minden utat elzártak volna.Gondolkozni sem tudtam,fejemben zűrzavar volt,semmit sem értettem,mintha magamban vitatkoznék,de nem találnék választ semmire.
-Skyler!Hova mész?-kérdezte Madison,és vissza húzott a nappaliba,ami nekem olyan volt mintha rángatott volna,minden mozdulat fájdalmas volt.Letöröltem a könnyeimet,és nagyot nyeltem.Bent mind az öt fiú kétségbeesetten néztek egymásra.
-Hagy menjek haza.-suttogtam Madisonnak.
-Bocsi Skyler,de nem értek semmit.-mondta összeráncolt szemöldökkel.
Hallottam hogy nyikordul a padló,Harry állt fel.
Könnyes szemekkel néztem rá.Vártam egy választ ami világossá tesz mindent.
-Skyler.-mondta mély,rekedtes hangján,de a nevem végére elcsuklott a hangja.
-Ismeritek egymást?-kérdezte most már teljesen összezavarodva Madison.
-Barátok voltunk.-mondta Harry,mire rögtön felnéztem rá.Láttam a szemében hogy ő is tudja hogy hazugságot mondd.
-Barátok.-suttogtam,és egy újabb könnycsepp kúszott le az arcomon.