34.~Mondd el nekik,hogy ott hagytál!

Hello.(: Itt az új rész,remélem most már örültök,hogy megjött Harry.:D Köszönöm a 3000 oldalmegjelenítést!<3
Ez a dal annyira igaz erre a történetre..Először hallgassátok meg.(Magyar szöveggel tettem ki ha nem tudnátok miről szól.)

                       Minden szavad hazug volt?Legalább csak annyit mondj,hogy az a viszlát őszinte volt.

-De Skyler miért sír?-tette csípőre a kezét,és választ várva nézett a fiúkra,hogy végre megmagyarázzák neki miért sírok.Tudta,hogy én nem tudnám elmondani.Soha nem akarom elmondani senkinek.
Harry elindult felém,karomat megragadta,és kihúzott a nappaliból.Észbe sem kaptam,de már kint voltunk a nappaliból.
Nem tudom miért,de úgy éreztem félnem kell.Könnyes szemekkel néztem rá.Vártam,hogy mondjon valamit.
-Sky!Most mit mondjak?!-nézett a szemembe.
Nem válaszoltam,éreztem hogy szememben gyűlnek a könnyek.Szemébe néztem,és úgy éreztem mintha minden erőmet elvenné egyetlen pillantása.Nagyokat nyeltem,és próbáltam legyőzni magamat.
Gyorsan felvettem a cipőmet,és kirohantam a házból.Zokogva futottam kikerülve az embereket.
Mégis mit mondjon?Mondja el hogy ott hagyott,hogy csak úgy elfelejtett,kidobott az életéből.Hogy más jobb volt,minden szava hazugság volt,és a legrosszabb.Mondja el hogy én bedőltem neki,hogy hittem minden szavában.Ha ránézek mindig ő jut eszembe.Ahogy vigasztal mikor szomorú voltam,mikor úgy éreztem vége,és nem tudok apa nélkül élni,mikor az életem úgy foszlott szét mint egy régi anyag darab.Mikor már semmiben sem tudtam hinni,mikor nekem már nem voltak gyerekes álmaim,mikor tisztában voltam az élettel,a fájdalommal a csalódással.Neki mondtam el mindent,hogy milyen ez,és hogy legszívesebben elbújnál a világ elől,de nem tudsz.Nem tudsz mert a fájdalom él benned,mikor már felváltott benned egy darabot.És ő volt az akiben a legnagyobbat csalódtam,aki annyi szomorú napot hozott nekem,de még több jót.Dühös vagyok amiért a szívem még mindig szereti,és hiányolja.Megbíztam benne,azt mondta soha nem megy el.Már csak attól fájna még jobban,ha az ő szájából hallanám,hogy minden szava hazugság volt.Minden tette egy hiba.Minden amit tett hamis volt.
Szinte beestem az ajtón,ledobáltam magamról a ruháimat,és sírva borultam az ágyra.
Belül tudni akartam azt a választ ami megmagyaráz mindent,de testem,a szám megsemmisült a közelében.Hirtelen megnémultam,lábaim gyökeret eresztettek.Mintha csak a testem lenne ott,a belsőm valahol eltűnt,de segítségért kiált.Minden olyan nehéz.Érzem az érzelmek súlyát.Olyan volt,mintha a tiszta égből hirtelen jégeső jönne.Boldog voltam.De most úgy érzem újra a múltban vagyok,ami most még fájdalmasabb,mert az emlékek gyötörnek,és én nem vagyok túl erős ahhoz,hogy újra kezdjek még egy változást.Egy olyan változást,ami minden egyes pillanatnál rosszabb lesz,minden szónál gyűlni fognak a kövek a szívemen.Mert azok a szavak hazug szavak lesznek,ha nem akarunk elrontani mindent,amit egymás nélkül felépítettünk.
Miért kell ennyi mindent elviselnem?Miért kell szenvednem a boldogságért,ha másoknak a tenyerébe hullik az öröm?Nekem miért kell másnak lennem?Mert bennem már meghalt a remény?Mert én már nem hiszek semmiben?Mert már láttam a világ sötétebb oldalát?Mindenre megvan az okom.Amiben hittem szertefoszlott.Reménykedni nincs okom,ha tudom hogy nem lesz eredménye.Mindig tudtam,hogy fogok csalódni az életben.De azt nem hogy ennyit.És hogy a végén,ami még nem is az út vége,de én sokszor örülnék neki ha az lenne.Sokszor feladnám.Hogy a végén így érzek,na azt nem tudtam.Mintha a világ már csak borús lenne.Néha úgy érzem,hogy a tiszta égen is ott vannak a fekete felhők,de csak abban a pillanatban bújnak elő,mikor nem számítasz rá.Mikor hirtelen döfhet beléd egy kést,hogy még felkészülni se tudj.Hogy ott érezd azt,amit én.

Álmosan pislogtam,és körül néztem a szobában.Felültem az ágyamon,egy nyújtózással.Szememet megdörzsöltem,és az órámra néztem,ami 8:15-öt mutatott.Kipattantak a szemeim,azonnal felálltam az ágyról,és a fürdőbe mentem.Gyorsan megfésültem a hajam,a legrövidebb sminkeléssel festettem ki magam,és mentem a gardróbba.Nem is gondolkoztam sokat.

Leszaladtam a lépcsőn,és felvettem a kanapén hagyott táskámat.Kirohantam az ajtón,és elkezdtem futni,miután becsuktam az ajtót.Biztos hogy lefogytam,mikorra a sulihoz értem.Bent nagy levegő vételekkel mentem be a suliba.Nem izgultam hogy nézek ki,a sírástól piros szemeimet eltakartam.Óvatosan nyitottam be a terem ajtaján.
-Ó,Miss Wic,önt is látjuk?-kérdezte Mrs.Edward.
-Elnézést.-mondtam,és leültem a helyemre.Gyorsan előszedtem a cuccom.
-Nyugi,nem maradtál le semmiről.-mondta Madison,miközben egy undorító rágót csavargatott az ujján.A rágót ezután bevette,és nagy gömböket fújt belőle.
-Kérem köpje ki a rágót Miss Teasdale.
Madison még egyet fújt,ami hangosan pukkadt ki a néma csendben.Madison egy zsebkendőbe csomagolta,és a padba tette,amit én undorodva néztem.
A tanár elvette a tekintetőt Madisonról,és újra beszélni kezdett.Csendben figyeltem,már csak azért is mert késtem,és ha még dumálnék is hozzá elég bunkó lenne.Miután vége lett egy köszönés kíséretében kisétáltam az ajtón.
-Skyler.-hallottam a hátam mögül Madison hangját.Mellém szaladt,míg én a szekrényemben pakoltam.
-Tessék.-nyeltem nagyot,tudtam mi felől fog érdeklődni.
-A tegnapi..Tudod eléggé zavar.És a fiúk nem mondanak semmit.-mondta és kíváncsi nagy szemeivel nézett az enyémekbe.
-A tegnap semmi nem volt.Csak barátok voltunk és rég nem láttam.Ennyi.-zártam le a témát.Rosszul éreztem magam,hogy hazudnom kellett neki,ezt is csak a fiúk miatt.
-Nem is vagy kíváncsi,hogy ki az a titkos..-várta hogy folytassam,de nem folytattam..
-Mondd már.-mondtam neki.Erről el is feledkeztem.Kíváncsi vagyok,de nagyon.Mindenesetre örülök hogy valamelyik fiúval ennyire jóban van..Nem tudom kihez tudnám elképzelni.Ez olyan fura.
Odahajolt a fülemhez,de az éles hangú csengő megszólalt.
-Majd elmondom.-nevetett,és elment.Sietős léptekkel mentem utána.
-Jó,de tényleg mondd el.Találgathatok?Niall?-kérdeztem tőle.
-Nem.És nem találgathatsz!-mondta,és bement a terembe.Egy sóhajtással mentem utána,és ültem le a helyemre.

Kövi rész az 5. feliratkozó után!