36.~Azt hittem könnyebb lesz.

Hello.:3 Köszönöm a négy pipát,és a 3406 oldalmegjelenítést.(: Tudom hogy ahhoz képest,hogy nem sokára a 40. résznél járunk,de csak másfél hónapja kezdtem el ezt az egész blogírást.Köszi a 8 feliratkozót!<3.Nagyon rövid lett,amiért bocsi!Jó olvasást.*--*

Szemével az enyémet kereste,amit hamar meg is talált.Láttam rajta megbánást,sajnálatot..
Utána pedig az történt,amire nem számítottam.Megölelt.Először nem tudtam visszaöleljek-e,hisz haragudnom kéne rá.Amit csinált az megbántott.De visszaöleltem.
-Elmondom.-suttogta ezt az egy szót a fülembe.Lassan elengedett,és a kanapéra húzott.Kíváncsi pillantásokkal adtam tudtára,hogy magyarázatot várok,amit meg is értett.
-Nem így akartam..-kezdte,és nagyot sóhajtott.Nem szóltam közbe,vártam amíg minden kis részletet elmondd.Mindent.
-Mikor hazamentem rögtön elmondtam a srácoknak mi a helyzet..De ezt valakik nem nézték jó szemmel,és már megtalálták nekem a lányt,akivel a hírnevünk miatt kell járnom.-mondta,közben pedig lefelé nézett.Döbbenten néztem rá.Nem is miatta,nem is miattam történt ez,hanem mert valakinek nem tetszett valami,jobbnak látták ha valami neves modellel boronálják össze Harryt,és mindezt csak a hírnév miatt.Lassan felfogtam,hogy nem csak neki volt nehéz.És már csak remélni tudom,hogy azért volt velem bunkó,mert neki is rossz volt újra látni.Nem is rossz,csak fájdalmas,ahogy előtörnek azok az emlékek.Mind jók,de ez az egész megrondította az egészet,már nem úgy látom a múltat ahogy eddig.Nem tehettük azt,amit akartunk,már valaki előre tudta hogy Harry nem lesz velem.
-És hát Mirandával hoztak össze.Ő sem,és én sem akartuk.Nem álltam hozzá úgy,hogy utálom.Nagyon jó barátok voltunk,de semmi több.-mondta már a szemembe nézve.Lenyeltem a gombócot a torkomban,ami minden szónál nagyobb lett.De az agyamban már össze állt a kép.Ezt nem gondoltam volna.Semmit sem ér,ha tudom hogy csak a hírnév miatt voltak együtt,ha tudom,hogy a barátnőm már rég elfeledtetett vele engem.
-Sajnálom.-mondta ki az utolsó szavát,mielőtt felállt,és elindult kifelé.Könnyfátyolos szemeimmel néztem utánuk.Nem azért sírtam mert fájt amit mondott vagy amit tett.Fájt az igazság,és az a sok ha.Ha nem történt volna ez még velem lenne.
Letöröltem könnyes szemeimet,és én is kimentem.
Kint minden szem rám szegeződött,aggódó tekintettel néztek rám.Harry a medence szélén ült lehajtott fejjel tépkedte a fűszálakat.Éreztem ahogy valaki közeledik felém,majd mellettem sétál.Felnéztem arra a személyre,aki Madison volt.
-Mit mondott?-kérdezte suttogva,kíváncsian.Harryre néztem,aki ugyanúgy felénk nézett.
-Megkérdezte mi van velem.-hazudtam neki.Harry kedvéért tettem.Ha én nem lehetek boldog,akkor legalább ők legyenek.Bármennyire rossz őket így látni,nem tehetek semmit.
Madison elment mellőlem,mert bement üdítőért.
-Kérdezhetek valamit?-nyeltem nagyot,és a mellettem ülőre néztem.Feszengve sétáltam ide,és ültem le mellé.
-Mit?-kérdezett vissza.
-Semmit.Mindegy.Bocsi.-mondtam neki,és megráztam a fejem.Majdnem kicsúszott a számon az az egy szavas kérdés,amitől mindenki fél.És én nem akarom hallani a választ.Az igen,és a nem is rossz lenne.Egyikben sincs semmi jó,ha attól embereknek okozunk fájdalmat.És ha az egyik ember én vagyok.
Harry nézte ahogyan elmegyek,és leülök egy napozóágyra.Néztem ahogyan a többiek bohóckodnak a vízben,vagy csak a szélén,aminek következménye a jó nagy esések pont a vízbe.Niall sokszor nézett felém,mintha tudni akarná hogy jól vagyok-e.Nem igazán.Most hogy tiszta minden nagy kő esett le a szívemről,de nem jobb.Egy olyan ember miatt kellett annyit szenvednem Harry miatt,aki nem is ismer.
Éreztem hogy néhány könnycsepp szívesen lehullana a vizes fűre,de visszatartottam őket.Nem akarom hogy bárki is sírni lásson,így is mindenki tudja mi történt velünk.Egyedül Madison nem.Nem is tudom mi lenne,ha megtudná.Fogalmam sincs hogy fogadná,de abban biztos vagyok hogy egyszer el kell mondanunk neki.Egyszer rájönne.Hisz én már nem tudok úgy tenni mintha semmi sem történt volna.
-Elmondta?-kérdezte Niall,aki már percekkel ezelőtt ide ült mellém,és sikeresen összevizezett.
-El.-sóhajtottam.
-Tudod,azt hittem könnyebb lesz.Hogy már nem fog annyira fájni.De ez elviselhetetlen.Tudni hogy ezért nem lehetett..-mondtam neki,és a fekete éjszakába meredtem.Teli hold volt,ami bevilágította a földet.A medence vize hullámzott az ugrásoktól.
-Neki is nehéz volt.Hidd el.Nagyon maga alatt volt,amiből nem is tudom hogy jött ki.-mondta.
-És most Madisonnal van.A barátnőmmel.Azt sem tudom mit csináljak.Nem tudok úgy tenni mintha mi sem történt volna.De közben tudom,hogy muszáj lesz.-néztem rá.
-Én sem tudnám mi lenne a helyes.-mondta.Ezzel nem segített sokat,de legalább megértő volt velem.
-Hánykor lesz a koncert?-kérdeztem tőle,áttérve egy másik témára.Nem akarom hogy az én bajaim legyenek a legértelmesebb beszélgetésünk.
-Nyolctól.És utána lesz a bulink.Ugye arra is eljössz?
-Nem tudom.Arra valami koktél ruhát is fel kellene vennem,ami szörnyen néz ki rajtam.-mondtam neki,és elképzeltem magamat egy rövid ruhában.Biztos hogy nem!
Elkezdett nevetni,majd miután abba tudta hagyni megszólalt.
-Most komolyan Sky.Modellnek tanulsz.Benne vagy egy magazinban.És szerinted nem néznél ki jól egy koktél ruhában?-kérdezte mosolyogva.
-Nem vicces.Ez az igazság.És nem a lábaimat fényképezték,hanem az arcom.Az van a magazinban.-mondtam kioktatóan.Lehet hogy egy kicsit tényleg hülyeség,de szerintem tényleg nem állnak jól nekem az olyan ruhák.
-De az.-mondta,és felállt.Kicsúsztatta zsebéből a telefonját,és megnézte az időt.
-Nekünk mennünk kell.Holnap korán lesz próba.-mondta,és visszarakta telefonját a helyére.
-Én is megyek.-mondtam neki,és felálltam.
-Srácok,mennünk kell.-mondta nekik hangosan,mire mindannyian ránéztek.Kimásztak a medencéből,és mellénk sétáltak.
-Na,én megyek.Sziasztok.-mondtam nekik,és elköszöntem.
-Szia.-mondta Liam.
-Szia.És ne feledd a koncertet.-mondta Niall.
-És az utána lévő bulit.-mondta már Zayn is.
-Nem felejtek el semmit.-mondtam nekik mosolyogva,és visszaintettem Louisnak,aki integetni próbált,de ez jobban hasonlított a kapálózáshoz.
-Szia Madison.-öleltem meg már bent a házba.
-Szia Skyler.Jó hétvégét.És a randit.-mosolygott.
-Tényleg.Akkor lesz a koncert is.De zsúfolt napom lesz.-húztam el a szám,és egy utolsó intéssel kimentem.Haza sétáltam a táskámmal.Az utcák sötétek voltak,csak néhány lámpaoszlop világított.Már csak akkor lenne félelmetesebb,ha pislákolnának.Akkor egy horror filmben érezném magam.
Hamar hazaértem,és ledőltem a fotelre.Holnap szombat,és nem kell korán kelnem.
Elővettem a telefonomat,és hívtam Faithet.
-Szia.-mondtam neki mosolyogva.
-Szia Sky.-mondta.
-Mikor érsz haza?-kérdeztem tőle.Már jó lenne ha hazajönne,alig látom.
-Sajnos még itt leszek egy hétig.El kell utaznom közben Párizsba is.-mondta,és ha jól hallottam ásított is.
-Ott hány óra van?-kérdeztem tőle.Attól tartok felébresztettem.
-Fél óra múlva éjfél.-mondta nevetve.
-Bocsi.Na hagylak is aludni.Jó éjt.-mondtam,és letettem.
Fáradt voltam a nap után,és már lassan tíz óra,ezért elmentem letusolni.Hamar kész lettem,és miután felvettem a pizsamám bebújtam az ágyamba.Bekapcsoltam a tévét,ahol most egy sorozat ment,de felkeltette az érdeklődésemet,ezért ott hagytam,és azt néztem amíg el nem aludtam.