Huszonharmadik rész~

Sziiasztok!Köszii az 1850 oldal megjelenítést!:3 Nem lett meg a hat pipa,de kirakom a részt.:c
Remélem tetszeni fog,és erre 4-től több pipa érkezik.:* :D



Nagy zajra pattantak ki a szemeim,rögtön a hang felé néztem.Miután láttam hogy Ethan az, grimaszoltam egyet,és felültem.A grimaszomra csak sóhajtott egyet.Azt hitte,hogy hipp-hopp óriási öleléssel fogom üdvözölni?Kinyújtózkodtam,és a konyhába vettem az irányt,ahol Ethan szerencsétlenkedett a tojásrántottával.Öntöttem magamnak kávét,amit ha jól gondolom Ethan csinált,és azt szürcsölgetve néztem ahogy Ethan sürög-forog a konyhában.-Nagyon béna.-. Mikor elejtett valamit azonnal elkezdtem nevetni,de hamar visszafojtottam,és inni kezdtem a kávémat.
-Jó lenne,ha inkább segítenél,nem csak röhögnél.Voltam olyan figyelmes hogy nem csak magamnak csinálok.-szólt rám dühösen,és egy pillanatra abba hagyta az ügyetlenkedést,amit elkezdte.
-Jajj.Bocsáss meg.Kérlek.Hogy mertem nevetni?!-mondtam neki gúnyosan.Felállt a szekrénytől,ahol eddig gondolom a sót kereste,és elém állt.Egyenesen a szemembe nézett,mivel én felnéztem rá.Vártam hogy mondjon akármit is,amivel visszavág,vagy csak ugyanúgy kiröhög,de nem.
-Én tényleg sajnálom.Nem tudom mi ütött belém.-mondta Ethan.Nem erre számítottam..
Megvontam a vállam,és elfordultam tőle.Összeszorítottam a szemeimet,és mély levegőt vettem.Nem fogom ilyen könnyen elfelejteni.Nagyot sóhajtott,és folytatta amit csinált.Megfordultam,és semmibe néztem.
Miért ilyen nehéz minden?Nyaralok,de még itt is csak a gond van.Ennyire szerencsétlen életet,mint nekem van..
Hallottam a telefonom csörgését,ezért gyorsan letettem a bögrémet a pultra,és keresni kezdtem.Először a táskámban néztem meg,de ott nem volt.Megnéztem a kanapén,lehet hogy kicsúszott a zsebemből miközben filmet néztem.Ott sem volt.
-Ezt keresed?-kérdezte Ethan,és felmutatta a telefonomat.Odasiettem hozzá,és kikaptam a kezemből.A zene már elhallgatott.
-Miért volt nálad?-kérdeztem,mikor már visszahívtam az ismeretlen számot.Két csöngés után fel is vette.
-Tessék?-kérdeztem,és vártam hogy beszéljen.
-Skyler?Kaylee vagyok.-mondta.
-Oh.Szia.-mondtam először meglepve,aztán újra vártam hogy mondja,hogy mit akar.
-Van ma valami programod?-kérdezte,és hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Ööö..Úgy volt hogy ma elmegyünk Hollywoodba,és ott nézünk szét.-mondtam neki kicsit kínosan,de nem éreztem úgy,hogy elutasítottam volna.
-Az szuper.Körbevezethetnélek benneteket.-mondta lelkesen.Ő se érezte úgy..
-Igen.Az jó lenne.Fél három jó lesz?
-Persze.Majd elétek megyek.Szia Skyler.-mondta,és letette.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont,és akkor jutott eszembe hogy még a tegnapi ruhámban vagyok.
A szobámba futottam,és bementem a fürdőbe.Megtusoltam,megcsináltam a hajamat,és felöltöztem.

A szobámban leültem az ágyra,és gondolkoztam Harryn.Mindig beférkőzik a fejembe,és azután nem tudom kizavarni onnan.Mikor velem van ellepi a fejemet a tekintetével,és nem tudok másra gondolni.Nagyon hiányzik már.És alig fogom látni.És mi van ha ő nem akar várni rám?
emészt ez a gondolat.
Hirtelen ötlettől vezérelve hívtam fel Harryt.Ledőltem az ágyamra,és fülemhez tartottam a telefonomat.
Kicsöng,kicsöng,kicsöng,kicsöng,kicsöng,kicsöng..És lerakta.
Üveges tekintettel bámultam a plafont.Rosszat éreztem.Kinyomott.Üveges tekintetemet elöntötték a könnyek.Nem kellene sírnom,hisz lehet hogy csak próbája volt,vagy valami,de én nem bírom ki ha őt is elveszítem.
Letöröltem a könnyeimet,és felültem az ágyon.Hallottam hogy valaki a szobám felé lépked,és dúdolást.Dakota az.
-Szia.-ugrott mellém az ágyra.
-Te sírtál?-kérdezte végig nézve az arcomat.
-Ennyire látszik?-kérdeztem nevetve.
-Miért sírtál?-kérdezte kissé óvatosabban.
-Harry kinyomott.-mondtam neki az igazságot.Ez így nagyon hülyén hangzik,ő azt hiszi csak barátok vagyunk.
-És?Én is kiszoktalak nyomni.-mondta összeráncolt szemöldökkel.
-Öö..Ja,de mielőtt elment összevesztünk.-hadartam el neki.Ez nagyon hülye hazugság volt.
-Ó,te szegény.-húzott magához,és ölelt meg.
-Nincs semmi baj.Menjünk ki.-mondtam neki,és biztatóan rá mosolyogtam.
Kisétáltunk,miközben Dakota Lukeról beszélt.Arról áradozott milyen cuki,és hogy ha hazaér, akkor milyen randijuk lesz valami vidámparkban.Teljesen ellepte az agyát az a bizonyos "rózsaszín köd".
-Igen.Ez tényleg cuki.-helyeseltem,mikor arról volt szó,hogy Luke szereti a romantikus filmeket.Kezdett idegesíteni Luke,aki szereti a cicákat,a kutyákat,és minden állatot.Szereti a romantikus filmeket,a cuki mesefigurákat,és a vattacukrot.Szereti a vidámparkot.Eddig kételkedtem benne,hogy a tényleg fiú,de utána jött a fiús Luke.Luke szereti a videojátékokat,a sportot,az akció filmeket,és régen imádta a katonákat.
Mire Dakota végzett a meséléssel,kívülről fújtam az életrajzát.
Ránéztem az órára,amin 14:03 állt.
-Készen vagytok?Fél óra múlva irány Hollywood.-mondtam nekik nagy mosollyal az arcomon.Mindig szerettem Hollywoodot,és nagyon sok csillagot megszeretnék nézni,azon a sétányon.
-Először egyetek.-mondta Ethan,és ránk mosolygott,vagyis inkább rám,de én nem viszonoztam.Dakota odaszaladt Ethanhoz,és elvette a tányérját.Egy halk köszit hallottam,és leült enni.Odaültem én is,és egy szó nélkül enni kezdtem.Nem sokat ettem belőle,inkább csak a villámmal turkáltam.
-Ennyire rossz?-kérdezte nevetve Ethan,amitől nekem is mosolyognom kellett.
-Dehogy.Finom,de nem vagyok éhes.-mondtam neki,és rá mosolyogtam.Először,mióta haragszok rá.
Letettem a villámat,és megvártam amíg megeszik.Ránéztem a kezemen lévő órára,amin 14:20 percen álltak a mutatók.
-10 percetek van.-mondtam nekik,mire ők eltolták maguk elől a tányért,és betették a mosogatóba.
-Nem kellett siettetni.-jegyeztem meg,és én is betettem a mosogatóba.
-Lent vár minket Kaylee félkor.Ő majd megmutatja nekünk Hollywoodot.-mondtam nekik.
-Szerintem menjünk,ne kelljen ránk várni.-mondta Dakota,és sietősen elindult az ajtó felé.Ethanra néztem,aki bólintott.Elindultam én is,Ethan mellettem sétált.Nem mondott semmit,pedig éreztem hogy akar valamit mondani,csak talán keresi a szavakat.
Kint vártunk,de nem sokat kellett mert egy sport kocsi hajtott elénk,és kiszállt belőle Kaylee.Tátott szájjal bámultam azt a kocsit,ahogy a többiek is.
-Ez egy BMW cabriolet?-kérdezte ámuldozva Ethan.
-Ja.Jó sokat kellett dolgoznom hogy megvehessem.-mondta mosolyogva Kaylee.
-Nem szálltok be?-kérdezte mosolyogva.Bólintottak.
-De.Persze.-mondtam,és ültem volna be hátra,de Kaylee megfogta a kezem,és az anyósülésre ültetett.
Rámosolyogtam,és ő is beszállt,ahogy a többiek.
-Irány Hollywood.-mondta,és elindult.
Sok mindenről beszélgettünk,főként róla,és Dakota nem bírta megállni hogy ne legyen kissé bunkó,megkérdezte hogy honnan van ennyi pénze.Kaylee annyira aranyos volt,hogy csak nevetett,és válaszolt is.Az a studió ahol dolgozik az apjáé,és nagyon jól megy nekik..Mesélt még magáról,és azt is elmondta,hogy szokott Londonba járni a studiózás miatt,aminek nagyon örülök.Meséltek magukról Ethanék is,és ahogy láttam eléggé megbarátkoztak.
-Nem megyünk kicsit gyorsan?-kérdeztem tőle,és szedtem ki az arcomból a hajamat,amit nagy erővel fújt bele a szél.180-al mentünk.
-Nem azért van sportkocsim,hogy totyogjak az autópályán.-mondta nevetve,és rám mosolygott.
-Jó-jó.-mondtam,és befogtam.
-Sky,hogy találtál ilyen jó pasit?-jegyezte meg Dakota,amitől mindannyian nevettünk.Dakota persze hülyeségből mondta,és ahogy ismerem célzásnak vettem,hogy jöjjünk össze..
-Igazából,én találtam ilyen jó csajt.-nézett egy pillanatra hátra,én pedig teljesen elpirultam,ezért megfogtam az arcom.
Ethan elkezdett öklendezni,amitől felment bennem a pumpa.
-Hagyd abba.-mondtam neki hátrafordulva,félelmetes nézéssel.Felemelte a kezét,mint aki nem csinált semmit,én pedig visszafordultam.
-Szeptembertől nyílik egy stúdiónk Londonban,így lehet hogy áthelyeznek.-mondta Kaylee,miközben az utat nézte,és még mindig eszeveszett sebességgel hajtott.
-És az apukád,nem fog hiányozni?-kérdeztem tőle,és ránéztem.
-Tudod,a mi családunk nem igazi család.Sosem kaptam tőlük szeretetet,ők inkább pénzel neveltek.-mondta rám nézve,és láttam a szemében hogy ezt nem bánja,hisz nem tud már mit csinálni.
Megláttam előttünk a várost,és az óriási pálmafákat.Napfény,zene,és mindenki jól érzi magát.Nevető embereket lehetett látni mindenhol.A bőrük napbarnított,és mindenki jól öltözött.Az egész hely miatt mindenkinek jó a kedve.

-Woow.-mondtam,miközben végig néztem a városon.
-Ugye?Imádom.-mondta Kaylee.
-Ez gyönyörű.-mondta Dakota.
Ethan szerteszét nézett,neki is nagyon tetszett.
Leparkolt az autóval,ami valami csodálatos,és kiszálltunk.Bezárta a kocsit,és elindultunk.
-Először nézzük meg a csillagokat.-mondta,és elindult,a neki már jól ismert úton.Én mellette ballagtam,míg a többiek mögöttünk.Kaylee megpróbálta megfogni a kezem,de én gyorsan a hajamhoz kaptam,és úgy tettem mintha megigazítottam volna.Erre csak nevetett.
-Mi olyan vicces?-mosolyogtam rá.
-Nem harapok.-mondta.
-Reméltem is.-mondtam neki,és az óriási HOLLYWOOD feliratot néztem.Tovább sétáltunk,amíg megláttam a fekete csillagos sétányt.Ethan és Dakota futni kezdtek felé,amit senki nem nézett rossz szemmel,mintha természetes lenne,hogyha valaki őrült.Angliában ez teljesen más.Mi is odaszaladtunk,és sétálgattunk.Sokat lefényképeztem.

-Csinálhatok rólad egy képet?-kérdeztem Kayleetól.
-Persze.-mosolygott,én pedig lefényképeztem.

-Kész.-mondtam neki,és megnéztük.
Nézegettem még a képeket,de egy erős kéz megfogta a kézfejemet,és magával húzott.Kaylee volt az,és vele kellett futnom,fogalmam sincs hova.
Egy bár előtt álltunk meg.
-Ide jöttünk?-kérdeztem.
-Itt adják a legjobb koktélt a világon.-mondta Kaylee és beinvitált minket a szórakozóhelyre,ami nagyon szép volt,és hangulatos.Leültünk egy asztalhoz,és rögtön oda totyogott egy magassarkús szőke lány.
-Mit hozhatok?-kérdezte mosolyogva.Kaylee olyan majd-én-elintézem nézéssel ránk pillantott.
-Négy ilyet.-mutatott a lapon lévő koktélokra.
A pincérnő továbbállt,mi pedig elkezdtünk beszélgetni.Én meg sem szólaltam,hallgattam a hülyeségeiket.
Nem sokkal később meghozták a koktélokat.
-Waoh.-mondtam a koktélokat látva.
-Színben jót választottál.-mondta Dakota,és elvette a koktélját.
Ethan csak nevetett Dakotán,és ő is elvett egyet.
Én is elvettem,és belekóstoltam a gyönyörű koktélomba.

Az íze alkoholos volt,de iható és finom.Citromos,és cseresznyés talán.
-Hogy ízlik?-kérdezte a koktélját szürcsölgetve Kaylee.
-Finoom.-nyújtottuk el egyszerre az o betűt.

-Még egy ilyet.-mondta már Ethan a pincérnőnek,aki hozta is.Iszogattuk a koktélunkat,és egyre jobb lett a hangulat.Már vagy az ötödiket ittam,mikor elmentünk valahova..

Reggel álmosan nyitottam ki szemeimet,és néztem körül.Kipattantak a szemeim,mikor észrevettem,hogy nem a szállodai szobánkban vagyok.