Huszonkettedik rész~

Sziasztok!Meglett a két komi,úgyhogy itt van a rész.(: Nagyon örültem mikor olvastam a komikat,mert olyan jó,hogy tetszik nektek a blog *-*Köszi a 4 pipát,és az 1755 oldalmegjelenítést!<3 Most már fel tudtok iratkozni!Ha rendszeresen olvassátok nagyon örülnék ha feliratkoznátok:)

Nagy levegőt vettem,és kiúsztam a vízből.Hogy lehet Ethan ennyire paraszt?Rá sem ismerek.Most is biztos csak röhögnek rajtam,de egyáltalán nem érdekel.Vízbe is fulladhatnak.
Sietve lépkedtem a napozóágyhoz,ahova letettük a cuccainkat.Hallottam hogy jön utánam valaki,aki biztosan Dakota lesz.
-Dak..-fordultam meg,de nem fejeztem be,mert nem Dakota jött utánam.
-Mit szeretnél?-kérdeztem flegmán,és a táskámba pakoltam a cuccaimat.Nem figyeltem rá,reméltem hogy elmegy,nem érdekelt mit akar.Ethan csak állt,amit én meguntam,így elmentem onnan.
-Várj.-húzott vissza a vállamnál fogva.Lerántottam magamról a karját,és kíváncsian néztem rá.
-Ne menj el.Én sajnálom.-mondta a szemembe nézve.
Nem tudtam mit mondjak neki,de nem is tudtam mivel valami nyávogós hang Ethan háta mögött közbe szólt.
-Nem jössz vissza?-kérdezte a szőkeség egyik tincsét csavargatva.Undorodva néztem végig rajta,és a rózsaszín csilivili fürdőruháján.
-Hmm?Nem mész?-néztem a szemébe.Egy percig csak állt ott,aztán inkább elment azzal a szőkeséggel.
Dühösen néztem utána.Fogalmam sem volt,mi baja van.Egyszer még elmegy,és úgy csinál mintha itt sem lennénk,kiröhög,aztán bocsánatot kér és újra elmegy.Hát velem nem fogja ezt csinálni.
Felkaptam a táskámat,és Dakota felé indultam el.
-Menjünk vissza.Rendben?-kérdeztem tőle,most már nem dühösen,inkább csalódottan.
-Rendben.-mondta,és ki úszott.

Szótlanul sétáltunk vissza.A fejemben Ethan járt,és hogy miért csinálja ezt.Dakota csak azért nem szólalt meg,mert tudta hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni.
Teljesen máshol járt az eszem,és mikor feleszméltem Dakota nem volt mellettem.Hátra néztem,ott állt.Álltak.
-Hagyd békén.Mindig is tudtam hogy ilyen undorító vagy.Hallgatnia kellett volna rám.Menj vissza azokhoz,és hagyd őt.-hallottam Dakota hangját,ahogy ezt kiabálja.Visszafutottam hozzájuk,és kérdően pislogtam rájuk.
-Nyugi Sky.Csak megint bocsánatot akar kérni.Én meg el szeretném küldeni,de mint látszik nem hall jól.-mondta Dakota csípőre tett kézzel,és folyton Ethant figyelte.
-Tényleg jobb lenne ha most elmennél.-mondtam halkan a földet bámulva.Mire felnéztem Ethan már a medencékhez sétált vissza,de nem egyedül,amint azok a lányok meglátták a egyből a nyakába ugrottak,amit én egy szánalmas nézéssel jutalmaztam.Persze Ethan azonnal felvette a mosolyát,és a lányokkal együtt nevettek.Voltak akik sugdolóztak,és megint nevettek,rajtam,mivel engem bámultak.Ez egyáltalán nem érdekelt,az ő véleményükre nem adok.
-Hogy lehet ekkora önelégült majom.-rázta a fejét Dakota.Most az egyszer egyet értettem vele Ethannal kapcsolatban.
Hosszan kifújtam a levegőt,és elindultam Dakota után,aki már szapora léptekkel ment a szálloda felé.

-Arra gondoltam tarthatnánk egy csajos estét.Zárjuk ki Ethant.-nevetett fel már szinte ördögien,miközben a kanapén nyújtózkodott átöltözve.
Megvontam a vállam,és kivettem a hűtőből egy banánt.Leültem Dakota mellé,és bekapcsoltam a tévét.Unottan néztem a sok hülyeséget.Egy rendes műsor se ment,talán még a fal nézése is értelmesebb néhány műsornál.
-Mivel kezdjük?-kérdeztem Dakotától mosolyogva.
-Nézzünk romantikus filmet.-mondta Dakota.
-Oké.-egyeztem bele.Dakota elővett a táskájából egy filmet,és berakta a lejátszóba.Elhúztam minden függönyt,csináltam pattogatott kukoricát,és leültem Dakota mellé a kanapéra.
Dakota mellettem szipogott,ami szerintem aranyos volt.Saját magamtól megijedtem,mert egyáltalán nem éreztem semmit.Általában sírok,vagy csak szomorúan nézem egy takaróba burkolózva.De most úgy érzem mintha üveges lenne a tekintetem.A fiú a lány naplóját olvasta,amit a padláson talált meg.Minden benne volt.Hogy mit érzett mikor elment valaki,vagy mikor úgy érezte összetört.A fiú magáról is olvasott,és arra jött rá,hogy nagyon sokszor megbántotta a lányt.Nem tudta hogy megbántotta,mert azt hitte hogy azok a szavak amiket a lánynak mondd csak szavak,de a lány érzései azokkal a szavakkal váltak keserűvé.
A végén a fiú öngyilkos lett,de előtte írt egy levelet.A levélben az állt hogy azért hallt meg,hogy a lány mindent megbocsásson neki.
-Ez nagyon szomorú volt.-szipogott Dakota,és törölgette a szemeit.
-Ja.-mondtam neki egy csepp átérzés nélkül.Láttam Dakotán hogy furcsán néz,és ő sem érti miért nem érintett meg a film.Én sem tudom miért nem,ne nálam keresse a választ.
-Nézzünk még valamit.Emlékezz rám?-kérdezte Dakota.
-Oké.-mosolyogtam rá.Betette a filmet,és bekuporodott egy plédbe.A film el sem kezdődött,mikor csak a címét mutatták,Dakota könnyezni kezdett.Ezen magamban jót nevettem,de aztán komolyra vettem,és elkezdtem nézni a filmet.Ezen sem sírtam,csak nyugodtan végig néztem.
-Nézzünk még egyet.-mondta Dakota.
-Nem lesz ez kicsit sok?-kérdeztem tőle,mire ő megrázta a fejét,és betette a filmet.
Az utolsó dalt tette be,ami nagyon aranyos volt.Meg azért szomorú is,mikor meghalt az apja..Kicsit a helyébe éreztem magam,ezért előjöttek rajtam a régi emlékek.A filmre nem is figyeltem.Összeszedtem az összes gondolatomat,és emlékemet a fejemből,és végig néztem őket.Emlékszem,hogy apu adott nekem egy naplót,de sosem használtam,ezért most valahol a padláson lehet,porosan és pókhálósan.Könnyek szöktek a szemembe,és mintha újra belém döfték volna azt a kést,amit apa halálakor.Megpróbáltam elfojtani,hogy kívülről ne látszódjon semmi.
Egyre csukódtak le a szemeim,és mikor nem bírtam tovább elhelyezkedtem,és magamtól csuktam be őket.


6 pipa után kövii.c: