Huszonnegyedik rész~

Sziasztok!Nagyon köszönöm a két megjegyzést,az 1900+ oldalmegjelenítést,és a két pipát!<3 Remélem majd feliratkoztok!c: Remélem tetszeni fog.(: Hallgasd ezt.:http://www.youtube.com/watch?v=CCXbgGzs0YI

"Hívj átkozottnak,vagy csak áldottnak"


Anya mellett egy férfi ült.Nem volt nagyon öreg,anyától fiatalabb.Szorosan anya mellett ült.Egy hétig nem vagyok itt,és összeszed valakit?Egyáltalán ki ez?
Anyára néztem értelmetlen tekintettel,de ezután sem szólalt meg,úgyhogy nekem kellett.
-Sziasztok..-mondtam nekik,és végig mértem a pasast,aki egy kicsit zavartan nézett.
-Szia kicsim.-mondta anya,majd egy puszit nyomott a fejemre,amit letöröltem volna,de nem akarok bunkó lenni.A pasira néztem,aztán anyára,hogy végre nyögje már ki hogy ki ez.
-Ó!Ő itt Mike.-mondta anya,és a férfi felé mutatott,aki mint megtudtam Mike.Felállt,és anya mellé állt.Rosszat sejtek.
-És..?!-kérdeztem tőle unottan,és megforgattam a szemem.Nem az érdekel hogy hívják,hanem hogy mit csinál itt.És a választól lehet hogy félnem kéne.
-Biztos vagyok már benne hogy tudod,de hogy az én számból halld ezért el..-kezdte el,de abbahagyta,mert felrobogtam a szobámba.Hallani sem akarom.
Leültem az ágyamra,és kezembe temettem az arcom.Minden egyre rosszabb,én pedig csak sodródok az árral.A saját életemet sem én irányítom.Minden meg van szabva,és úgy mozgatnak mint egy bábút.Többet nem akarok az a lány lenni,aki voltam.És ezt nem a sorsom döntötte el,hanem én.17 évesen alig éltem még.Semmit nem tettem.Itt ültem karba tett kézzel,és vártam hogy valami kopogtasson az ajtómon.Egy lehetőség.De nem várhatok itt,nekem kell megtalálnom.Soha nem lesz itt többé az a lány,aki azt csinálja amit mondanak.
Felmentem a padlásra,ahol az a napló volt,amit apu adott még régen.Óvatosan mentem fel a lépcsőn,minden egyes nyikorgásnál,reccsenéstél halálérzetem volt.Nyugodtan sóhajtottam egyet,mikor felértem.Kinyitottam az ajtót,és benéztem a poros,sötét padlásra.Nem tudtam hol keressem,de mivel csak egy sarokban voltak dobozok,ezért azokban néztem meg.Minden volt ott,csak az a napló nem.Rossz filmszalagok,régi képek,és minden ilyen ránk maradt semmire nem való kütyü.Egy másik sarokban egy polc volt,azon néztem meg.Volt a legfelső sarokban egy doboz,azt próbáltam levenni,de sehogy sem sikerült, mert túl alacsony voltam.Nem mintha az lennék,csak a szekrényhez képest.Valami kampóval kijjebb toltam,így sikerült levennem.Belenéztem,és egyből megláttam egy bézs színű,kis virágos noteszt.Mielőtt kinyitottam volna lesepertem a port,és a pókhálót.Kívülről azért látszott hogy eléggé megviselt,de belülről mintha új lett volna.
Visszatettem a dobozt,és a naplóval a kezemben mentem vissza a szobámban,ahol nem várt emberek voltak.
-Kérlek ne haragudj rám.De már túlléptem,és megszerettem valaki mást.Biztos hogy apád is azt szeretné,hogy boldog legyek.-mondta anya elcsukló hangon,és láttam rajta hogy komolyan gondolja ezt az egészet.És biztos voltam benne hogy apa tényleg azt szeretné ha boldog lenne.Sóhajtottam egyet annak jeléül,hogy ő nyert,és egy mosoly kúszott az arcomra.Anya mosolyogva állt fel az ágyamról,és ölelt meg.Miután elengedett megálltam Mike mellett.
-Skyler vagyok.-mondtam neki,és halványan rámosolyogtam,mire ő magához húzott,és megölelt.Elnevettem magam,de visszaöleltem.Ha elfogadja hogy anyának van egy gyereke,akkor tényleg szereti.Méghozzá nem is akár milyen.Van velem baj,az biztos.De azt adom,amit az élettől kapok.Mást már nem tudok.
-Mike.Arra gondoltam,hogy ma vacsorázhatnánk négyesben.-mondta Mike,és ránk mosolygott.Én értetlen képet vágtam.
-Négyen?-kérdeztem,mire bólintott.
-Van egy fiam,Logan.Sajnos keveset van itthon,mivel Londonban tanul.-mondta,kicsit szomorúan,de utána felvette mosolyát.Kedves embernek tűnik,ahogyan megismertem.Kíváncsi vagyok Loganre.
-Mikor megyünk?-kérdeztem kíváncsian,és leültem az ágyamra.
-Egy óra múlva,úgyhogy készülj.-mondta anya,és kimentek a szobából.
Gondolom Mike egyedül lakik,ezért jó hogy van neki anya,így nem olyan magányos.A telefonom csörgött,és a kijelzőn Dakota neve virított.Felvettem,és köszöntem neki.
-Átmehetek?Gondolom jó lenne valakivel beszélned.-mondta kedvesen.Ez a hang kicsit agyturkászosnak tűnt.
-Persze.Várlak,de hattól vacsoránk van anya pasijánál.Ja,igen.Én is meglepődtem.Majd elmesélem.Na puszi.-mondtam neki,de nem voltam olyan boldog,amit biztosan észrevett.Nem Mike miatt,az egész életem miatt.Harry,apu halála,Faith,szóval minden.Minden összejött.
Gondolkozásomból telefonom csipogó hangja zökkentett ki,amit ledobtam magam mellé az ágyra.Megszomjaztam,ezért lementem az ágyra.Anya és Mike a nappaliban valami romantikus filmet néztek betakarózva.Undorító volt,egy életre elég mindenféle romantikus hülyeségből.Elfeledkezek arról az oldalamról.
Öntöttem magamnak vizet,majd mikor megittam a lépcső felé kezdtem el indulni,de csengettek.Odaszaladtam,és kinyitottam Dakotának az ajtót.
-Szia.Gyere,menjünk fel.-mondtam neki.
-Szia.Szia Katherin,és..-köszönt.
-Mike.Szia.-mondta mosolyogva.
Intett egyet,vagyis intett volna ha nem húzom el onnan,és szaladok fel a lépcsőre.Elég lesz az ismerkedésből.
Dakota követett fel a szobámig.Leültem az ágyamra,ő pedig elém.Épp beszélgetni akartam valamiről,olyan rég beszélgettem már vele valami csajos dologról.Most még Lukeról is elhallgattam volna a meséket,ha nem kezdi el hamarabb.
-Sajnálom a Harrys dolgot.-mondta.
-Nem kell.Már nem érdekel.Vagyis..persze érdekel,de próbálom elfojtani azt a rossz érzést.Nem éri meg miatta sírni.-mondtam neki stabilan.
-Tudom milyen érzés Sky.És tudom miken mentél keresztül az elmúlt hónapban,de hidd el hogy másnak sem könnyebb az élete.
-Te tudhatod a legjobban.Gazdag vagy,szép,és semmi gondod.Talán még dolgoznod sem kell,annyira gazdagok vagytok.-világosítottam fel a helyzetéről kicsit okoskodóan,amit miután kimondtam meg is bántam.
-Igen,képzeld tudom.Lehet hogy nem látod,mert saját magad érzéseivel vagy elfoglalva,de nekem is vannak gondjaim.Nagyon sok.Senkinek nem mondtam még,de neked most elmondom.Nem tudom hányszor láttam az anyámat józanon.Az apám tesz meg mindent értem,de még így is többet foglalkozik anyával.És nem azért,mert így van kedve.Hanem mert többet kell.-mondta dühösen.Én nem tudtam,hogy ez van vele.Még sosem mondta.
-Nem tudtam Dakota.-mondtam neki,és bocsánatkérően néztem a szemébe.
-Veled nem is lehet szót érteni,folyton csak a bajaidról beszélsz,mintha másnak nem lenne.Nem csodálom hogy ott hagyott Harry.-mondta,és szemei szikrákat szórtak.Ledöbbenten hallgattam,amit mondott.Ugye nem jól hallottam?Előbújtak a könnyeim.Nem értettem hogy mondhatott ilyet.
-Sky..Sky én annyira sajnálom.-mondta remegő hangon.
-Menj innen.-mutattam az ajtóra,és elfordultam tőle.Hallottam a lépéseit,és az ajtócsapódást.
Lenyeltem a gombócot a torkomban,és letöröltem a könnyeimet.Egyszer már megígértem magamnak,hogy nem fogok sírni.És az ígéreteket be kell tartani.Belül még mindig rosszul éreztem magam,a fejemben a szavai visszhangzottak.
-Kicsim.Kész vagy már?Mindjárt megyünk!-ordított fel anya a földszintről.A vacsorát el is felejtettem.Elfeledtettem magammal Dakota szavait,nem akartam hogy lássák rajtam hogy nagyon is megbántottak.
Felvettem egy csipkés ruhát,és rá egy kardigánt.A ruhát még sohasem vettem fel,végre hasznát is vehetem.

Leszaladtam a lépcsőn.A nappaliban anya és Mike már felöltözve vártak rám.Egy bocsit suttogva vettem fel az egyik magassarkúmat.Ahogy láttam anya és Mike kiöltözött kicsit.
-Kész vagy?-kérdezte anya.
-Igen,mehetünk.-mondtam neki,és elindultunk kifelé.Mike nagy kocsijába szálltunk be.
-Először Loganért megyünk az otthonomba,beül,és megyünk az étterembe.-mondta Mike.
Nem mondtam semmit,csak anyával kezdtek el beszélgetni az étteremről,ami nem érdekelt,szóval csak bámultam ki a kocsiablakból.A lámpaoszlopokat néztem,ahogy bevilágítanak mindent.
Egy nagy ház előtt álltunk meg,ahonnan rögtön kisétált egy 18 év körüli szőkés hajú srác.Jól öltözködött,és csúnyának sem mondható.
-Jó estét Katherin.-mondta,és beszállt.
-Hali.Logan vagyok.-mosolygott rám.
-Szia.Skyler.-mondtam neki,és visszamosolyogtam.
Anyáék újra elkezdtek mindenféléről beszélni,úgy hogy Logan felé fordultam.
-Londonban laksz?-kérdeztem tőle.
-Igen.Ott tanulok.-mondta mosolyogva.
-Mit?-kérdeztem újra.Ha már mostohatesók leszünk tudni akarok néhány dolgot róla.
- Férfimodellkedem,és ahhoz tanulok.-mondta.Végig vezettem rajta a szemem,és miután elmondta hogy mit csinál felfedeztem rajta,hogy a tökéletesen beállított haja,az öltözködése tényleg egy modellhez hű.
Leállt a kocsi,úgy hogy kíváncsian néztem ki.Egy elegáns étteremben voltunk,tuti hogy nem Holmes Chapelben.Néznem kellett volna a táblákat..
Kiszálltunk,és az étterem felé mentünk.Anya és Mike mint a főnökök,úgy mentek elől,míg én és Logan hátul kullogtunk.
Az étteremben rengetegen voltak,de azonnal hozzánk sietett egy pincér.
-Mr.Sander?-kérdezte,miközben egy rakás étlappal egyensúlyozott a kezében.
-Igen.-mondta Mike.
-Jöjjenek velem,az asztalukhoz kísérem önöket.-mondta,és elindult egy csendes asztalhoz.A csendeset úgy értem,hogy nem az emberek zajában van,csak a zene hallatszik.Leültünk,én a sarokba.Mellém Logan ült,elénk pedig anya és Mike.
Adott egy étlapot,és miután kiválasztottuk az ételt kikértük.
Mindenféle témáról beszélgettünk,főleg Logan iskolájáról,és az eddigi munkáiról.Ahogy hallottam elég sikeres a modell szakmában.Szóba került anya és Mike összeismerkedése is.Anya munkahelyén ismerték meg egymást,a többi meg csak úgy jött.Ezt mosolyogva mondták el,ami aranyos volt. Jó volt anyát boldognak látni.Szóba került London miatt Faith,amiről azonnal eltereltük a témát.
Egy idő után már nem is figyeltem rájuk.Az életemet gondoltam át.Itt vagyok Holmes Chapelben.Dakota,Ethan.Velük már sosem lesz olyan a kapcsolatom mint volt.Apa.Vele már sosem lehet.Anya.Itt van neki Mike,akivel úgy tűnik komolyan gondolja.
Én mit szeretek csinálni?Mi az ami boldoggá tesz?A fotózás.De azt csak egy módon tudom elérni.
Bele égett a tudatomba négy szó.SEMMI SEM KÖT IDE.
Elkezdtem mocorogni,ami miatt leesett a táskám.Logan vette volna fel,de megszólaltam.
-Hagyd csak.-mondtam neki,és felvettem.Kiesett a táskámból a napló amit találtam,így elkezdtem keresni.Meg is találtam magam alatt.Az első oldalnál nyitódott ki,amire az volt írva,hogy Higgy az álmodban,teljesítsd,és a csillagokig is eljutsz.
Mosolyogva zártam be,és néztem a többiek felé.
-Sky,nem is kérdeztem még,hogy te mit akarsz csinálni.-mondta Logan,és érdeklődve nézett rám.
Magabiztosan mosolyogtam.
-Elmegyek Londonba.