44.~Megtörtént

Sziasztok!*-*Már túl vagyunk az 5200 látogatáson,aminek nagyon örülök.:3 Köszönöm hogy feliratkoztatok,így van most 10 olvasóm.:3 Köszönöm!(: Remélem tetszik a rész,nem a legjobb,furára sikerült.>.<A novellával kapcsolatban nincs túl sok fejlemény,írogatom.(:Még annyit róla,hogy egyáltalán nem fanfiction,és nem épp boldog.

~Skyler szemszöge~
Nagy bátorság kellett ahhoz,hogy az ajtójuk elé merjek állni.Őszintén féltem,és nem azért mert ők mit mondanának,hanem hogy én mit mondok.Sokáig csak álltam az ágyam felett,és vártam valamire,ami erőt ad oda állni.Akármit kerestem,értelmet,okot annak amiért itt vagyok.Nem találtam semmit sem,lehet hogy csak a gyávaságom miatt,de semmi nem akadt ami jó lett volna.Pedig úgy elmondtam volna nekik,milyen ez,mindent.Ők nem látják ezt az én szememből,még a felét sem tudják milyen ha csak látod.Én tudom,mégsem árultam el senkinek,csak magamban tartom,és fogalmam sincs miért.Talán így kell lennie,csak nekem szabad tudnom hogy milyen ez,mert ha ők tudnák óvatosabbak lennének.Nem tudom,talán.
Meguntam a töprengést,ezért végül feladtam,csak elmentem sétálni.Esős idő volt,de nekem szükségem volt arra hogy kiszellőztessem a fejem,ezért egy esernyővel is,de kimentem.Sokáig sétáltam az esőben,mindenki sietett,és lassú léptekkel,fejemben ezer kérdéssel sétálgattam az utcákon,így aki látott valószínűleg azt hitte elment az eszem.Egy újságos előtt mentem el,és akkor megláttam azt,amit nem akartam.A címlapon magamat.Azonnal elvettem egy példányt,és olvasni kezdtem a sorokat,amik főleg az One Direction tagjainak állapotáról szólt..aztán jöttem én,a sok találgatás.Akkor tudtam,hogy én most odamegyek.Sietős lépteim miatt többször felcsapott egy-egy tócsa,de most csak az érdekelt,hogy odaérjek.Akárhányszor szóba állok velük ez lesz?kérdezgettem magamban,pedig tudtam hogy nem ezért megyek oda.Ez egy ok,amiért ott kell lennem.Oda kell mennem,hogy csak meghallgassanak.Nem tudom ők hogy állnak hozzám,hogy állnak ehhez az egészhez,de ők nem tudják milyen ez.
Most itt állok,egy ajtó választ el attól hogy szemben legyek velük,és félek.Rám tört az a szorító érzés,mintha valaki fojtogatni,de elmenni még ijesztőbb.Lábaim a földbe gyökereztek,mégis megnyomtam a csengőt.Lassan lehunytam a szemem,nagy levegőt vettem,és felnéztem.Hallottam valaki lépteit az ajtó mögül,így még idegesebb lettem.Kezemmel doboltam a lábamon,az másik kezem fogta azt a bizonyos újságot.Aztán kinyílt az ajtó,és szembe találtam magam az egyik fiúval.Ő csak idegesen felsóhajtott,és kétségbeesetten befelé nézett,amit először nem értettem.Én is benéztem,és volt oka erre a nézésre,mert Madison is ott volt.
-Azt..Azt hiszem én megyek.-dadogtam,és mutogattam arra,és már indultam is volna el,ha Harry nem szólal meg.
-Ne menj.-kiáltotta utánam.Mire lassan megfordultam.Benéztem,mire Niall egy biztató pillantást küldött felém,és mutatott a kezével,hogy menjek be.Bementem,és bezárták mögöttem az ajtót.Madison gyilkos pillantást küldött felém,amit még magam sem akartam elhinni.Nem tudom mi változott meg,de eddig a pillanatig nem fogtam fel,hogy ő is itt hagyott.Látom,de belül hagyott el.Ő már nem a barátnőm,ő is "elment" ahogy eddig mindenki aki fontos volt.Én csak addig vagyok jó,amíg nem jön valaki jobb,aki más.Úgy érzem ezeknek az okai is csak hazugságok,valami mást rejtenek a magyarázat mondatai.Valami mást ami elrejtőzik a szavak mögött,valami sokkal fontosabb.Nem tudom mit kéne tennem,hogy ez ne így legyen,és ne kelljen ezeket elviselnem.Nem ezért jöttem Londonba,és nem ilyen életet akartam itt,egy újrakezdést akartam,nem akartam egy ilyen véletlen találkozást ami felkavar mindent,ezzel engem is "elrontva".Minden egyes csalódással lesz kevesebb a bizalmam az emberek felé."A bizalom olyan mint a radír.Minél többet használod,annál jobban fogy."
Madison nagy sóhajtással dőlt le a kanapéra közel Harry mellé,mire én csak leszegeztem a tekintetemet.Direkt csinálja,direkt akar ezzel is bántani.Nem elég ami eddig történt,több kell.
Senki nem szólalt meg,ideges csend uralkodott,mindenki egymást várta,hátha megszólal.Nekem már fogalmam sem volt mit akartam mondani,csak annyit tudtam hogy nem az igazat.Ha valaki ki nem hozza belőlem,a "szívén a száján" énemet.
-Mondjon már valaki valamit!-szólt Madison,mire felnéztem rá.
-Például Skyler.Minek jöttél?!-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Attól hogy hirtelen már nem számítok a barátaid közé nem kell így beszélned.Nem hozzád jöttem.-mondtam halkan,mégis mindenki meghallotta.
-Hát akkor kihez?Harryhez?-kérdezte,de nem szóltam semmit.Igazából nem csak Harryhez jöttem,hanem mindenkihez,de nem Madisonhoz.Nem tudtam mit mondjak,már azt sem értettem miért jöttem ide.És hogy mit akarok tőlük.
-Gondoltam.-jegyezte meg,de most nem olyan kedvesen,gúnyosan mondta.Már nem tudtam ezt az egészet hova tenni,semmit sem értettem,és azt sem tudtam hogy Madison hogy tud ilyen lenni velem,akit még nemrég a barátnőjének nevezett.Most meg nem nevez annak,pedig semmit sem tettem ellene,egyszerűen így látta a legjobbnak..
-Madison hagyd már abba.-emelte fel a hangját Niall.
-Miért?Ti kíváncsiak vagytok rá?Szerintem nem,főleg nem Harry.Skyler szerintem hagyd őket.-mondta lazán.
-Ti barátnők vagytok,nem?-nézett összevont szemöldökkel Louis.
-Voltunk.Tudod,én "veszélyes" vagyok Harryre,ezért nem lehetünk barátnők.Persze ezt sem én találtam ki.Még jó,hogy már megszoktam hogy mindenki ott hagy valami okból,mindegy mi legyen az.Egy pasi,egy karrier,mindegy.Senkinek sem számítottam még annyira hogy mindig mellettem legyen,valami mindig legyőzött mindent.Nem is értem miért vagyok itt,már azt sem tudom mit akarok mondani.És nem értem hogy hirtelen miért lettél velem ilyen Madison,egyáltalán nem értem.De tudod mit?Megszoktam!-mondtam nekik dühösen,macskakörmöt rajzolgatva a levegőbe.Az arcukon úgy tűnt megértették.Madison arca bűntudatot mutatott,a többieké lesajnáló volt.Mindenkinek jut valami,nekem ez jutott..
Nem mondott senki semmit,csak ledobtam az újságot a földre,és elindultam kifelé,ha valaki meg nem állít.Hátranéztem,egy smaragdgzöld szempárba akadt a tekintetem.
-Sosem volt fontosabb a karrierem,de nem tudtam mit tehetnék.Egyszerűen csak tehetetlen voltam,és nem tudtam mi lenne a helyes.Mindenki azt mondta most a karrierre koncentráljak.Most már bánom,de ez megtörtént.És nem tudom helyrehozni.-mondta.Mindenki szótlanul nézte Harry kis monológját,ami engem is meglepett.
-Tessék?-kérdezte tátott szájjal Madison.Nem törődve kérdésével kezdtem el beszélni.
-Sosem kértem hogy hozd helyre.Igen,megtörtént.Történhetett volna máshogy is,de így lett.Hónapokig csak egy választ vártam.Los Angelesben csak azt a hülye telefont bámultam és vártam hogy hívj..Aztán rájöttem hogy semmi értelmes,többé már nem fogsz.Most meg itt állunk,és ezen kívül fogalmam sincs mit mondhatnék.-nevettem fel kínosan az utolsó mondatnál.
-Harry.-szólt Louis,mire mindketten odanéztünk.Észbe kapva mentem arrébb Harrytől.
Beljebb sétáltam,Niall mellé.Ő volt az egyetlen akiről úgy éreztem hogy ő megérti azt amit most érzek.Próbált barátkozni velem,de ezek után nem volt sok adandó alkalmunk.
Madison közelített felém.
-Persze,én meg elhittem hogy már nem szereted.Hogy lehettem ilyen hülye.Egyfolytában csak nevettél a hátam mögött rajtam,csak olyan béna voltam hogy nem vettem észre.És még én vagyok a rossz hogy írtam azt az üzenetet,amivel véget vetettem a barátságunknak.
-Te meg miről beszélsz?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Jól tudod te is.-mondta csípőre tett kézzel.
-De jól jegyezd meg hogy Harry nem szeret.-mondta szótagolva.
-Nem ezért jöttem ide.Nem miattad,hogy veled veszekedjek a kis elméleteiden.Azt hiszel amit akarsz.Igaza volt Zaynnek,én sem értem minek jöttem Londonba.Semmit jót nem csináltam itt.Csak találkoztam Harryvel ami mindent tönkre tett,szert tettem egy hazug barátnőre,és bekerültem egy magazinba.Csodás,nem?-kérdeztem ironikusan,és elindultam kifelé.
Köszönés nélkül rontottam ki a házból London utcáira.Nem esett az eső,csak a vizes utak,és az eső illatból lehetett tudni hogy itt esett.Hamar hazaértem,közben minden kavargott a fejemben.Napok óta minden kusza,és sehol sem látok kiutat.Elvesztem az érzéseimben.És az,hogy nem kellett volna idejönnöm igaz.Vissza kell mennem Holmes Chapel-be legalább addig,amíg lecsillapodnak a kedélyek.