45.~Véletlenek

Sziasztok!Itt van már a 45.(!!) rész is!Igazából el sem hiszem hogy már itt tartunk,de nagyon örülök!:)
Remélem tetszeni fog a rész,jó olvasást.c:

Sokáig gondolkoztam még  ezen a döntésemen,elakartam innen menni,de nem feltétlenül haza.Az a sok rossz érzés ami holmes chapelhez köt már nem fáj annyira,valamennyire sikerült feldolgoznom teljesen az ott történteket,helyettük újabb megpróbáltatásokkal,újabb fájdalmakba ütköztek,még ha nem is számítottam rájuk.Szóval van mivel foglalkoznom,időm sincs a múlttal törődni.Elértem a célom,a múltból kiléptem,de most a jelen mar belülről.Csak a jövő ködös,aminek most kifejezetten örülök.Talán az hoz valamennyi boldogságot,még ha nem is szól örökre.Csak hogy egy kicsit is elfelejtsem ezt az egészet.
A múlt héten megbeszéltem Faithel és Christinnel egy találkozót egy közeli kávézóban.Elmondtam nekik hogy visszamegyek,de előtte persze vagy ötvenszer bocsánatot kértek amiért nem voltak itt,és nem hívtak fel.Eddig azt hittem azért nem hívtak mert nem akartak,de mint kiderült nem lehetett.Halaszthatatlanul el kellett utazniuk,és annyira szorította őket az idő hogy minden erejükkel arra koncentráltak.Ezt megértettem,persze magamban megkérdeztem,hogy annyi idejük nem volt,hogy felhívjanak?Két perc,ha nem kevesebb.Egy mondatból megértettem volna,hisz így is elvoltam "egyedül",csak a gondolataimmal,amik nem hagytak nyugodni,mint egy rossz bűntudat.Hála istennek a kávé sem volt rossz,így elég kellemesen telt a kis "búcsú".Őszintén megvallva én teljesen úgy éreztem magam,annyiszor elköszöntek.
Azután felhívtam anyát is,aki nagyon örült,és szinte olvastam a fejében,egy rakás süti fog otthon várni.Az egyik otthonomban..London is az otthonommá vált,bármennyire forgatnám vissza az időt,és akarnék otthon maradni az én szép életemmel..Nem beszéltem vele sokat,már késő volt,ő is fáradt volt és én is.Azt mondta megveszi a jegyet a legközelebbi alkalommal,aminek nagyon örültem,minél hamarabb itt akartam hagyni ezt a várost,persze nem örökre.Attól hogy ezek történtek itt még a szívembe lopta magát,imádom.Szinte senki sem volt,akinek elmondhattam volna,hogy elmegyek egy kis időre.Persze volt,de olyan nem akit érdekelt is volna.Szörnyen éreztem magam a suliban,egyedül.Csak Ted és Austin volt ott velem.Austinról persze sikeresen elfeledkeztem,amitől bűntudatom volt.Kerültem a szemkontaktust,nem akartam tudni most mit gondol.Elég szótlan voltam,ami fel is tűnt nekik,minden áron felakartak vidítani amit nagyon aranyosnak találtam.Mondtam is nekik.Madison..Ő persze már valami vörös,nádszál vékony lánnyal járkál a folyosón,néha összenevetve.Engem csak megvető pillantásokkal jutalmaz,amitől egyre jobban elmegy minden kedvem.Szörnyű volt,az egész.Nem nekem kellene rosszul éreznem magam,mégis mindig én járok rosszabbul.Amilyen béna vagyok én nem kerestem új barátokat,keresve sem találnék.A többi nap is ugyanígy telt,még el nem érkezett az utazás napja.
Már másnap összepakoltam,így csak fel kellett öltöznöm,felvállalható külsőt varázsolnom magamnak,és mehettem is.Magam után húztam a bőröndömet,ami zörgő hangot adott ki,és vizes csíkot hagyott maga után az esős utcák miatt.Nagy tömeg volt,de hogy is lehetne másképp hisz ez London.Úgy fél órát kellett várnom a járatomra,és fel is szállhattam.Egy negyvenes nő mellett volt a helyem,aki az egész utat végig aludta,de nem zavart.Én fülhallgatóval a fülemben néztem ki az ablakon,és csodáltam a felhőket,amik nagyrészt feketék voltak.Fentről egész más minden.Órák múlva megérkeztünk,aminek már nagyon örültem.Mikor először szagoltam bele a levegőbe éreztem,hogy másabb.Tisztább volt,és nyugodtabb.Fogtam egy taxit és Holmes Chapel egyik buszmegállójáig mentem vele.Örültem hogy nem látok mindenhol piros buszokat,autókat és turistákat.Párás volt a levegő,de élveztem hogy az ismerős utcákon sétálok,és otthon lehetek.Nincs ott az One Direction,nincs ott Madison,nincsenek ott a problémák,csak én és anyu..Meg Mike.
Otthon finom ételek szaga volt a levegőben.Hangosan köszöntem,mire Anyu hozzám szaladt,és megölelt.
Egyből jöttek a kérdések,hogy hogy vagyok,milyen ott lakni s a többi..Először ettem,és csak utána kezdtem el beszélni.
-Elég furcsa ott minden.Tudod,minden rossz összegyűlt most,el kellett jönnöm.-mondtam neki már a kanapén.Mike nem volt itt,amit furcsállottam.
-Ó,szegénykém.Mi történt?
-Minden rossz..És most nem túlzok.Minden!A sok "véletlen".-mondtam macskakörmöket rajzolgatva.
Az a véletlen találkozás..Az rontott el mindent,és ezután a véletlenek hada sorakozott az életembe amit nem tudok mivel megoldani.