Tizenkettedik rész~

Sziiasztok!(: Köszi az 5 pipát.*---------*<3Bocsi hogy ilyen rövidek.! :\ Remélem tetszeni fog.!;)

-Sky!Sky kelj fel!-ébredtem Harryre,aki nem csak beszélt,még a vállamat is rázogatta.
-Mi az?-kérdeztem összeszűkített szemekkel.
-Sikítoztál álmodban.-mondta Harry aggódó tekintetével.
-Nem álmodtam semmit.-keltem fel,és a fürdő felé indultam.A tükörben a kisírt szemeimet láttam.Örültem volna,ha mire felkelek nem történt volna meg apa halála,és minden olyan lenne mint régen.De már sosem lesz semmi a régi.Minden megváltozott.Megmostam az arcom,hátha így eltűnnek a piros karikák a szemem alatt.Nem fésülködtem meg,vissza mentem a szobámba,és újra bebújtam az ágyamba.Nem akarok magamba fordulni,de ma még nem menne semmi.Harry már kiment a szobából,biztos átöltözik.
Csak feküdtem a szobámban,próbáltam mindent kiverni a fejemből,hogy csak a jóra emlékezzek,de sehogy sem ment.Mindig az jutott eszembe,hogy már sosem látom.Sosem ölelhetem meg.
Sokszor mondtam neki,hogy miért van ilyen keveset velem..Őt hibáztattam.Visszafordítanám az időt, ha lehetne.Becsuktam a szememet,próbáltam elfojtani ezt az érzést.Újabb könnycseppek folytak az arcomon.
A lépcső nyikorgott,és Harry jött be egy nagy tállal a kezében.
-Hoztam reggelit.-ült le az ágyam szélére,és nagy szemeivel nézett rám.
-Nem vagyok éhes.-fordultam el tőle.Nem akarom hogy még jobba lássa,mennyire magam alatt vagyok.Nem akarom,hogy lássa hogy milyen érzés.Elég ha én tudom.
-Oké Sky.De majd enned kell.-mondta rekedt hangján.Nem fordultam felé,vártam hogy elmenjen.
Éreztem hogy felállt,és hallottam hogy lépked ki a szobámból.
Egyedül akartam lenni.Egyedül félni,hogy ez az érzés csak rosszabb lesz.Egyedül akartam remélni,hogy ez csak egy rossz álom.Elakartam magammal hitetni,hogy van remény.De nincs.

Harry szemszöge.

Napok teltek el,és Sky egyre rosszabbul volt.Magában akart összetörni.
Sky anyukája,Katherin, a konyhában sütött.Láttam rajta,hogy nagyon fáj neki,de erős volt,és nem mutatta.
Felmentem Sky szobájába,és oda ültem mellé az ágyára.
-Nem jössz le Sky?Segíthetnénk sütit sütni anyukádnak.-adtam az ötletet.Próbáltam nem szomorúan nézni rá,de az voltam.Rossz volt látni,hogy fáj neki.Nem akarta mutatni,de belül összetört.
-Nem tudom.-nézett fel rám.A szemein láttam,hogy most is sírt.
-Sky.Tudom nehéz.De ha nem engeded el,akkor magadnak okozol fájdalmat.-néztem a szemeibe.
-Nagyon.-nyelt egyet.-Nagyon nehéz.-újra könnybe lábadt a szeme.
Magamhoz öleltem.Mást nem tudok tenni.Nem mondhatom azt,hogy ne sírjon.
-Na gyere.-súgtam halkan a fülébe.Bólogatott,és felállt.
Lementünk a konyhába,ahol Katherin sütött.Amint meglátta Skyt mosolyogni kezdett.Ő is várta már hogy kijöjjön a szobájából.Sky elengedett egy hamis mosolyt,és leült az egyik székre.
Leültem mellé,és együtt néztük ahogy Katherin süt.
-Nem akartok segíteni?-mosolygott Katherin,és a kezünkbe adott két fakanalat.
-Ebbe a tálba keverjétek össze a cukrot,tojást,lisztet.-mutatott az egyik rózsaszín tálra.Vártam hogy Sky vegye elő a hozzávalókat,amit miután észrevett,nagyot sóhajtott,és elment értük.Önelégülten mosolyogtam,mire Sky oldalba bökött.Elkezdtük összekeverni,de elég sikertelenül.Mire végeztünk a fele a padlón kötött ki.
-Kész vagyunk.-mondtam Katherinnek.
-Még van itt 2 tojás.-mondta Sky a hátam mögött,és a hajamba verte a tojásokat.Tátott szájjal fordultam Sky felé,aki az orra alatt nevetett.Végre egy őszinte nevetés.Ha ehhez az kellet hogy a hajam tojásos legyen,akkor megérte!
Leszedtem a hajamról a tojást,és közelítettem felé.A tervem az volt,hogy bele kenem az arcába,de elfutott.
-Gyere ide Sky.Csak meg akarlak ölelni!-mondtam neki,miközben szétnéztem,Sky valahova elbújt.

-Na persze..-hallottam meg a kanapé mögül.Hangtalanul lopóztam oda,de mégis észrevett,és a konyhába kezdett el futni.Utána szaladtam,de amint megfogtam a karját,együtt estünk el a tojástócsában.