+

Halii!Megírtam előre három részt tegnap.Az egyiket már kitettem..A többi kettőt összeraktam,és most ki is teszek,mert így nem jó írni.Az a jó ha aznap írom meg,mikor ki rakom.Nekem legalábbis.Úgy hogy itt van még egy rész.;)Ja és még elakarom mondani,hogy nem sokára lezárul egy fejezet,de ezt nem fogom mindig kiírni,csak egyszer,hogy tudjátok.:)


Valaki mocorgott mellettem.Nagyon megijedtem,mivel nem emlékszek az estére. Megnéztem mi van rajtam,szerencsére a tegnapi ruhám volt rajtam.Félve néztem meg ki van mellettem,Dakota volt.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,és álltam fel az ágyból.Végig néztem még egyszer a szobán,ami kék,és szürke színű volt,tele modern cuccokkal.Egy folyosón kisétáltam,ami ha jól láttam a nappaliba vezetett.Körül néztem,és próbáltam emlékezni a tegnapestére.
-Felkeltél?-kérdezte mögöttem Kaylee ha jól hallottam.Megfordultam,és ő állt velem szemben,hatalmas mosolyával.
-I-igen.De,miért vagyunk itt?Tiéd a ház?-tettem fel kérdéseimet.
-Nem emlékszel?Bár nem csodálom annyi koktél után.-mondta nevetve,és leültünk a kanapéra.
Elmondta,hogy egy másik szórakozóhelyre is beültünk,és egy tetkószalonban voltunk.Nem csináltam semmi hülyeséget.
-Vagyis.Talán mégis van valami,ami lehet hogy hülyeség,és józanon nem csináltad volna meg.-vakargatta a tarkóját,én pedig tágra nyílt szemekkel meredtem rá.Megfogta a kezem,és a fürdőbe húzott.Adott a kezembe egy kistükröt,és a nagytükörnek háttal állított.Felfogta a hajamat,és eligazította a tükröt,hogy lássam azt,amit ő.Mikor megláttam a szám elé tettem a kezemet meglepődésemben.

-Úr-is-ten.-tagoltam neki,és lassan vettem el kezemet a szám elől.
-Szerintem jól néz ki.-nevetett,és a szemembe nézett.
-Ez nagyon nem jó.Nem voltam magamnál.Mi lesz ha az anyám meglátja?!-kérdeztem.
-Ne aggodalmaskodj már.17 éves vagy,nem nagy dolog egy tetkó.És jól is néz ki.Meg persze,már mindegy.Megcsináltattad.-mondta nevetve.Nem vett túl komolyan..
Arcomat a kezembe temettem,és mellkasának dőltem.
-Ez akkor is gáz.Megkérdezik hogy honnan jött az ötlet,én pedig azt válaszolom:Berúgtam,nem emlékszem semmire,reggel találtam magamon.-dünnyögtem kínosan nevetve a mellkasába.
-Nekem tetszik ez a mese.-mondta miközben átölelt.Elragadott a bűntudat,hogy itt szédítem,miközben tudom,hogy úgy sem lehet semmi kettőnk között.Csak játszok vele.Ez nagyon nem én vagyok.De nem is tudom kit keressek,saját magamat sem ismerem.
Elhúzódtam tőle,és a szemébe néztem.
-Öö..Megnézem a többieket.-mutattam zavartan az ajtóra,és kimentem.Éreztem magamon szemeit,de nem néztem vissza.
Bementem a szobába,ahol aludtam,és felkeltettem Dakotát.
-Jóreggelt.-suttogtam miközben nyújtózkodott.
-Neked is.Uhh..De jó volt az este.Rád sem ismertem!És az a tetkó..!-mondta Dakota.
-Csak én nem emlékszem semmire?-nevettem el magam,és egy párnába fektettem a fejem.
-Nem emlékszel?-röhögött Dakota,és felkelt az ágyból.Megráztam a fejem,és kimentem vele a nappaliba.
Ethan és Kaylee Starbuckos kávéval a kezükben beszélgettek,majd mikor megláttak minket ránk mosolyogtak,és odanyújtottak nekünk egy kávét.
-Köszi.-mondtam,és leültem Kaylee mellé.
-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte Ethan mosolyogva.
-Nem vicces.Most mi lesz azzal a tetkóval?!-mondtam duzzogva.
-Szerintem az.De az este még viccesebb volt.Még sose láttalak így.-nevetett Ethan.
Megforgattam a szememet,és inni kezdtem a forró kávét.
Miután megittuk Kaylee felajánlotta hogy hazavisz minket,amit elfogadtunk.

-Majd hívlak.-mondtam neki,és integettem.Beértünk,és beszaladtam a szobámba.Azonnal megtusoltam,és levakartam magamról a piaszagot.Tusolás után a tükörben nézegettem újdonsült tetoválásomat.Egy sóhajjal nyugtáztam,hogy semmit nem tudok vele csinálni,ez már itt marad.
Felvettem az előkészített ruháimat,és a hajamat kezdtem el fonni.

Kisétáltam a nappaliba,ahol Ethan és Dakota tévét néztek.Mikor megjöttem azonnal kikapcsolták a tévét.
-Mi az?-kérdeztem tőlük,és visszakapcsoltam a tévét.Furcsán néztem rájuk,mivel furcsák voltak.Bekapcsoltam,és valami kínai csatornát mutatott.Ethan és Dakota fellélegeztek.
-Mi bajotok?-kérdeztem tőlük,mire megrázták a fejüket nagy szemekkel.
-Egy percre beszélhetnénk?-kérdezte Dakota,és magával húzott a szobájába.
-Nem akarsz mondani nekem valamit.-mondta szomorúan.Kíváncsian néztem rá.
-Harry,és te?!-kérdezte Dakota,de nem hogy örült volna,vagy nem örült volna,csalódottan nézett rám,és lesajnálóan.
-Nem tudtam hogy mondjam el.De olyan jó,nem?Azt mondta szeret.-mosolyogtam rá.Ő még mindig ugyan úgy nézett rám,amitől kicsit megijedtem.Talán csak furcsa neki a gondolat,hogy mégis csak Harry Styles..Igen!Biztos hogy ez a baja!
Bólogatott.Nem akartam többet a lesajnáló képét nézni,ezért kimentem a szobából.Los Angelesben mindenki megőrül.
Leültem Ethan mellé,és néztem a tévét.
-Sky.-mondta halkan.
-Hmm?-kérdeztem tőle,rá nézve.
-Megbocsátasz?-kérdezte félénken.Olyan aranyos volt,nem bírtam ki hogy ne öleljem meg.Ő visszaölelt.
-Persze hogy meg.Tudod hogy szeretlek.-kócoltam össze a haját.
-Héé.Sok idő még így néz ki.-igazgatta.Megforgattam a szemem,és tovább néztem a tévét.
-Hova megyünk maaa?-kérdezte felpörögve Dakota,miközben kiszökkent a szobájából.
-Megnézzük azt az utcát,ahol olyan sok bolt van?Vagy ahol a stúdiók?-kérdeztem tőlük.
-Bolt bolt boolt.-mondta Dakota.
-Ne ne nee.-mondta Ethan.
-Mindkettő.-mondtam nekik,és megveregettem Et hátát.
Szerintem készen vagytok.És majd ott eszünk valamit.Szóval.Indulhatunk?-kérdeztem,mire bólogattak.

-Na,milyen?-kérdezte Dakota a nadrágjára mutatva,amit felpróbált.Ethan undorodva nézte Dakotát.Ilyen az igazi barátság,nem?!
-Ez tök szupi.-mondtam neki vinnyogó hangon,amiről azok a lányok a medencénél jutottak eszembe.
-Akkor jó.-mondta ő is ugyan úgy ahogy én.
Bement a próbafülkébe,és visszavette a nadrágját.
-Te nem találtál semmit?-kérdezte tőlem Dakota.
-Nem.-mondtam neki.
-Akkor menjünk a pénztároshoz.-mondta Dakota,és elindult.
Elindultunk utána mi is.
Nagyon sok boltot bejártunk,már szinte nem éreztem a lábamat,és ezt szinte Dakota miatt.Én az első három bolt után szét se néztem.Csak miatta sétáltunk.Dakota egy rakás szatyorral sétált a stúdiók felé.
Dakota és Ethan bementek az egyik stúdióba,de én mondtam nekik hogy várjanak meg kint.Leültem az egyik padra,ami égette a lábamat,olyan forró volt.Hamar megszoktam,és ültem nyugodtan.Rezgett a telefonom,reméltem hogy Harry hív vissza,mivel azóta mióta letette nem hívott.
Csalódnom kellett,mivel csak egy sms-em érkezett.Megnéztem mi az,de csak az volt benne hogy mennyi pénz van a telefonomon.Megnyomtam a hívás gombot.Harryt hívtam.
Kicsöng..kicsöng..felvette!
-Szia!-mondtam neki mosolyogva.
-Skyler Wic?-kérdezte valami mély hang,de nem Harryé.
-Igen.Harryt nem tudná adni?-kérdeztem tőle.
-Milyen Harry?-kérdezte a hang,és megszakadt a vonal.Letette.
Tudom hogy Harryt hívtam,mert ez az ő száma.
Szomorúan csúsztattam a zsebembe a mobilom,és néztem a stúdió bejárata felé.Csak néhány szemüveges ember jött ki rajta.Dakota és Ethan nem.
Lassan teltek a percek,én pedig már alig bírtam várni.Megnéztem az időt.Már egy órája bent vannak.
Könyökömre támasztottam a fejem,és vártam hogy kijöjjenek.
Hangos nevetést hallottam magam elől,és felnéztem.A barátaim voltak azok,akik szíveskedtek elém fáradni.
-Végre.-fújtam ki a levegőt.
-Bocsi,de az a fiú mindent megmutatott nekünk.Még a wc-t is.-röhögött Dakota Ethannel együtt.
-Jó,csak menjünk.-mondtam nekik,és elindultunk a szálloda felé.Sajnos gyalog.És mire odaértünk nem maradt lábam.

Fáradtan ültem le a kanapéra Ethan és Dakota mellé.Ahogy elnéztem őket,ők se érezték a lábukat.Felálltam,és a szobámba indultam el.Leültem a szobámba,és megnéztem a telefonomat.Nem hívott vissza Harry. Szomorúan tettem le az ágyra,és nagyot sóhajtottam.Nem veszi fel,vagy csak lerak,vagy más veszi fel.Miért van olyan érzésem,hogy direkt csinálja?Hogy nem akar hallani?
-Ethaan.-ordítottam a házba,Ethant keresve,de nem találtam.
-Mi az?-jött ki álmosan a szobájából.Hupsz.
-Aludtál?-kérdeztem tőle ártatlanul.
-Mint látod.-mondta egy nagy ásítás közben.
-Kellene a laptopod.-mondtam neki,és odaléptem elé.
-A szobámban van,az asztalon.-mondta,és elindult a hűtő felé.A szobájába siettem,és leültem az ágyára.Felmentem a twitteremre,és megnéztem Harryt. Megnéztem az utóbbi napokban írt tweetjeit.Nem volt próbán,egész héten szabad volt.Akkor miért nyomta ki?!Mérgesen fújtam ki a levegőt.Azon gondolkoztam mit csinálhattam, amivel megbántottam.Semmit nem találtam ami bántó lett volna neki.Csak apáról,róla,és hogy mennyire hiányzott,és ilyenekről beszéltünk.
Pusmogást hallottam kintről,aztán Dakota hangja egyre erősebbé vált.Odamentem az ajtóhoz,és hallgattam mit mond.
-Te komolyan a gépedhez engedted?!Nem gondolod hogy most velük van tele a net?!Hogy lehetsz ilyen hülye?A tévé is róluk beszél,akkor a net?Biztos hogy mindenhol a pletykák,és a kérdezősködések mennek.-Dakota már szinte üvöltött,miközben ezt mondta.Nem értettem miről beszél,ezért vissza ültem.Nem hallottam többet Dakota hangját.Nem tudtam hol keressem,amiről Dakota beszélt.
Dakota rontott be a szobámba,és leült mellém.Kíváncsian néztem rá.
-Miért ordibáltál?-kérdeztem tőle semmit sem sejtve.
-Csak Ethan megint hülyeséget csinált.-intett le a kezével.
-Ide adnád a gépet?Kéne egy kicsit.-mondta Dakota mosolyogva,és elvette előlem.Furcsállva néztem rá.Valamit elakarnak előlem titkolni.Nem kérdeztem rá,majd ha elakarja elmondja.
Kisétáltam a szobából,még egyszer hátra pillantva ahol Dakota twitterezett.
Leültem a kanapéra,és kapcsolgatni kezdtem a tévét.Egy vígjáték ment a tévében,úgyhogy ott hagytam.Ethan és Dakota ki se jött a szobából,amit furcsálltam.
Kikapcsoltam a tévét,és a szobába indultam.Bent Ethan ült,és zenét hallgatott,Dakota még mindig a twittert nézegette.Odaültem mellé,és néztem mit csinál.Képeket töltött fel Hollywoodról,és a tengerpartról.
-Ezt feltehetem?-kérdezte Dakota az egyik képre mutatva.

-Ühüm.-sóhajtottam.
Ethan mellé másztam az ágyon,és leültem szembe vele.Kivette a füléből a fülhallgatóját,és kíváncsian rám nézett a nagy szemeivel.
-Miért ordítozott veled Dakota?-kérdeztem tőle,miközben a takarót piszkáltam.
-Már megszokott,nem?-kérdezte nevetve.Felhúzott szemöldökkel néztem rá,mivel nem válaszolt.
-Megette az utolsó joghurtomat.-mondta Dakota,de a szemét nem vette le a laptopról.
-És azzal van tele a net?!
Rám kapta a fejét,és nagy szemekkel nézett rám.
-Nem illik hallgatózni.És titok,hogy miért.-mondta Dakota,és lezártnak tekintette a témát.Hát én nem.
-Nem illik hazudozni.-mondtam neki komolyan,de nem bírtam sokáig elnevettem magam.Nem szólt semmit,csak Ethan mosolyodott el.
-Ma nem megyünk el szaunázni?-kérdeztem tőlük.
Ethan csak megvonta a vállát.
-De.De akkor még átöltözök.Meg ti is.-mutatott ránk,mire egyetértően bólintottunk.Bementem a szobámba,és felvettem a bikinimet.A hajamat felfogtam,és felvettem egy bő lenge pólót a fürdőruhámra.
Készen mentem ki a szobámból.A nappaliban ültek Dakotájék,de mikor megláttak felálltak.
-Menjünk.-mondta Dakota.
-Egyébként Sky,Kaylee ma felhívott a telefonodon,de nem voltál ott,ezért hagytam csörögni.-mondta Dakota.
-Mért nem vetted fel?-kérdeztem tőle.Ismeri Dakotát annyira,hogy felvehesse.
-Lehet hogy tőled akart valamit.-mondta Dakota.Ráhagytam,és csendben sétáltam tovább a szaunáig.
A szaunához valami kártyát kaptunk,aztán tovább engedtek minket.Nem értettem minek a kártya,addig amíg  egy táblához nem értünk,amin rajta volt,hogy azzal lehet csak tovább menni.Átcsúsztattam a kapun,és bementem.Ethan és Dakota már egy üres kabint kerestek,míg én utánuk kullogtam.
Találtak egyet,és bementek.Bent leültem,és az órát bámultam..
-Elég lesz.Nem?-kérdezte Ethan az órára nézve.Én teljesen elkalandoztam,így nem is figyeltem rendesen az órát.
-De.Így is megsülök.-mondta Ethan,és kifelé kezdett el menni.Elnevettem magam,az arckifejezésén,és kimentem Dakota előtt.Odaadtuk a kártyát,és elindultunk a medencék felé.
-Csússzunk le a csúszdán.-mondta Ethan,és beállt a sorba,ahol valami kártyát adtak.Minek ennyi kártya?
Dakota és én utána mentünk.Előttünk két lány állt,16 évesek lehettek,és az 1D-ről beszéltek.Mivel nagyon unatkoztam,és hosszú volt a sor,őket hallgattam.
-Ja.És láttad hogy Harry együtt van valami modell csajjal?-meg döbbentem a mondatán,és Dakotára néztem,aki lesajnálósan nézett rám.
-Te tudtad?!-kérdeztem tőle.Könnybe lábadtak a szemeim,és nem hittem el amit mond.
-Sajnálom Sky,én csak..Nem akartam hogy szomorú legyél.-mondta,és már a földet kémlelte.
Gyors léptekkel indultam el a szállodai szobánk felé.Mikor már megláttam azt az épületet futottam.Bent letöröltem a könnyeimet.Felmentem a lifttel,és bementem a szobámba.
Összepakoltam az összes ruhámat a bőröndömbe,aztán a fürdőbe mentem.Elvettem a fogkefémet,tusfürdőmet,és bedobáltam a táskámba.A könnyeim patakokban folytak,ahogy minden kérdésem megválaszolódott.Miért nem hívott?Miért nem vette fel?
Csak egyetlen egyre nem tudtam választ találni.Miért nem szeret?!

/ez a második./
Mintha a szívem vékony szálakból lenne,és egyre foszlana.De ezt senki sem tudja,mivel senki sem lát belém.
A könnyeim egyre csak folytak.Még egy darabot kitéptek a szívemből,és egyre erősebb lesz,de kisebb.Mikor lesz itt a vég?Mikor már sosem tudok úgy szeretni,mint régen?
A könnyeim továbbra is csak folytak,a csalódottság helyett egyre csak gyűlöletet éreztem.Neki mindent elmondtam.Elmondtam neki milyen ha csalódsz,ha fáj.És ő okozta a legnagyobb fájdalmat.
Talán most kéne mindennek elszakadnia.Addig kéne véget vetni neki,amíg úgy széttép ez az érzés,hogy többre nem leszek képes,csak elviselni mindent.De én nem törődöm bele.Nem akarok beletörődni.
Nem fogok úgy szétroskadni,hogy egy csepp érzés sem lesz bennem.Vagy önszántamból teszem,vagy sehogy.De ez az érzés nem fog átalakítani.Nem tudom mi a módja,hogy megakadályozzam,de megfogom találni.Akármi legyen is az.
Letöröltem a könnyeimet,egy cseppet sem akarok miatta elengedni.
Kívülről nem akarok.Belülről el is folyhatok.
Mindenki ezt érzi?Vagy csak nekem kell ezt átélnem?És mi célból?Hogy többet sose érezzek semmit?Hát legyen.Ne engedjek közel magamhoz senkit,és akkor nem bántanak meg?Senkinek sem fog kelleni,egy érzéstelen Skyler.Talán mindenki csak azért volt velem,mert maga helyett is szerettem?
Ajtócsukódást hallottam,és megpillantottam Ethant és Skylert.
Leguggoltak elém,én pedig rezzenéstelen arccal töröltem le utolsó csepp könnyeimet.
-Jól vagy?És miért pakolsz?-Dakota.
-Jajj Sky,holnap megyünk,ezt már kibírod.-mondta Ethan.
-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte Dakota.
-Nem.-mondtam nekik monoton hangon,és felültem az ágyamra.
Már mentek volna ki,de megállítottam őket.
-Egyet szeretnék kérdezni.-mondtam nekik,mire érdeklődve fordultak felém.
-Miért csinál mindenki úgy a szívemmel,mintha egy cafat hús lenne,és kedvükre téphetik szét?-kérdeztem kínomban mosolyogva.Könnyeimet visszatartottam,de éreztem hogy előjönnek.
Nagyot sóhajtottak,és kimentek.
Én tovább gyötrődtem a szobámban.Addig gondolkoztam rajta,míg a fejemben minden eddigi valósághű képlet is elhomályosodott.

-Ide adod a laptopod?-kérdeztem Ethantől a konyhában,aki valami újságot olvasott.
-Dakotánál van.-mondta,és a szobája felé bökött.Nehéz léptekkel mentem be az ajtón.Dakota észre sem vett,kukoricával a kezében nézett valamit a neten. Odaálltam mögé,és megnéztem mit néz.Egyből észrevettem a göndör haját,amit most szívesen látnék égve.
-Jajj.Nem láttalak.-mondta Dakota,miközben ide fordult felém.
Leintettem,és picit magamhoz fordítottam a gépet.
"Még tudod ki az a Skyler Wic?Remélem jól emlékszel rá,mert már soha nem jön vissza."
Gépeltem be,és elküldtem.A kérdések között volt az én írásom is.Láttam hogy Harry olvasgatja a kérdéseket,majd kissé lehangoltabb lesz a tekintete.Lenyeltem a gombócot a torkomban,és Dakotához fordítottam a gépet.
Dakota aggodalmasan nézett rám.Nem mondtam neki semmit,csak kisétáltam a szobából.A saját szobám felé vettem az irányt,ahol elpakoltam magam után,és mindent olyanra csináltam,mint mikor idejöttünk.Kihúztam a bőröndömet a nappaliba,és leültem a kanapéra.Nem sokat néztem a tévét,mikor elaludtam.

Éreztem,ahogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon.Kinyitottam a szemem,és azonnal ránéztem az órára.Fél tíz volt.
Felültem a kanapén,ahol elaludtam.Nagyot nyújtózkodtam,és felálltam.Álmosan dörzsölgettem a szemem,és kotortam ki valamit a hűtőből.Egy joghurtot.Miután megettem a "reggelimet" felöltöztem.

Álmosan kóválygott be Ethan.
-Jó reggelt.-mondtam neki élénken,már a kávémat szürcsölgetve.
-Neked is.-mondta,és öntött magának kávét.
-Sose lesz jó.-mondtam neki,mire ő furcsán nézett rám.Megvontam a vállam,ezután nem kérdezett többet,csak itta a kávéját.
Nem sokkal később Dakota is felébredt,és megitta a reggeli kávéját.
-2-re a reptéren kell lennünk.-mondtam nekik.Nekem már semmit nem kellett csinálnom,mivel tegnap bepakoltam.
Sírni lett volna kedvem,üvölteni,csak hogy mindenki hallja milyen ez az érzés.De nem tettem.Magam miatt nem.Harry miatt pedig nem fogok sírni.Nem fogok sírni egy olyan ember miatt,akit..gyűlölök.
-Skyleeer.Föld hívja Skyleeeeeeeeeeert.-mondta Dakota,és meglebegtette előttem a kezeit.Megráztam a fejem,és ránéztem.
-Gyere,menjünk a reptérre.-mondta,és felállított.Bólintottam,és felkaptam a táskámat,a bőröndömet pedig magam után húztam.Mikor leértünk a liftből,a recepciósnál adtuk le a kulcsokat.Elköszöntünk,és kimentünk,ahol egy ismerős sport kocsit pillantottam meg.
Kaylee szállt ki belőle,és idesietett hozzánk.
-Szia.-mondtuk majdnem egyszerre Dakotával,Ethannal pedig valamit csapkodtak a kezükkel.
-Sziasztok.Elakartam köszöni,mielőtt elmentek.-mondta rám nézve.
Balra böktem a fejemmel,jelezve hogy egy kicsit jöjjön velem.Elindultam,és ő is jött utánam.Megálltam az egyik oszlopnál egyenesen elé.
-Csak..azt akartam mondani..hogy remélem áthelyeznek Londonba.Közelebb leszünk egymáshoz.-mondtam neki.Teljesen elfelejtettem mit akarok mondani.
-Én is remélem.-mondta mosolyogva.
-Na menjünk.-mondtam neki,és elindultam.Eszembe jutott,hogy csak ő is megbántana,mint mindenki.Inkább nem is mondtam neki semmi mást.
Egy rövid búcsú után gyalog indultunk el a repülőtér felé.Én hátul,a többiek mögött battyogtam végig az úton.

A Londoni gép 10 percen belül indul-szólt a hang.Felvettük a táskáinkat,és a nagy tömegen verekedtük át magunkat,amíg a jegyet szedő hölgyhöz nem értünk.Kedvesen elköszöntünk tőle,amit viszonzott.Elindultunk a gépre.A gép lépcsőjén majdnem hanyat estem,de sikerült megtartanom az egyensúlyom.Éljek én,a legszerencsétlenebb ember a világon..
A jegyem egy kisfiú,és az apukája mellé szólt.Leültem,és betettem a fülhallgatómat a fülembe.
-Sky.Kelj fel.Megjöttünk.-Rázta meg a vállam Dakota.Álmosan pislogtam rá,és álltam fel a helyemről.Már alig voltak a gépen,így siettem.Együtt leszálltunk,és fogtunk egy taxit.A taxiban kipihentem nézelődtem ki az ablakon.
-Megjöttünk.-mondta a sofőr,a Holmes Chapel feliratú táblánál.Megköszöntünk,és szótlanul sétáltunk hazáig.Ethan és Dakota halkan beszéltek egymással,hozzám nem szóltak,tudták hogy nem vagyok jó kedvemben tegnap óta.Az nem is kifejezés.
-Sziasztok.-mondtam nekik,és bekanyarodtam az utcánkon.Sétáltam még egy kicsit,majd a kapunkhoz érve,megálltam.
Nagy levegőt vettem,lenyeltem a gombócot a torkomban,és egy műmosollyal bementem a házba.
Ledöbbentem az ajtóban,mert nem csak anya ült a kanapén.