50.~Nem minden véletlen rossz

Helloo!Megjöttem az új résszel (: Pipáltatok,de most nem csak jót..Picit elment a kedvem miatta,hogy unalmasnak gondolja valaki,de lehet hogy igaza van.Nem tudom,döntsétek el ti,én csak írom,ahogy elképzeltem.Remélem tetszeni fog c:

Hirtelen toltam el magamtól,és hátráltam tőle.Semmi másra sem tudtam gondolni,minden kiment a fejemből,csak az nem hogy miért csinálta,és az undor.Hisz rokonok vagyunk,kérlek.
-De te a rokonom vagy.-mondtam hisztérikus hangnemben.Már nem látszott rajtam semmi,csak az értetlenség.Valahogy ezt sem így képzeltem el.
-Mi?!Nem vagy a rokonom.-nézett felvont szemöldökkel.
-De..De azt mondta.
-Clara néni a szomszédom.-oktatott ki,mintha ez az előbbi meg sem történt volna.Mikor eljutott az agyamig hogy mit mondott rá emeltem a tekintetem.
-Akkor sem szabadott volna.És hogy tudsz ilyen lazán beszélni?!-nem szólalt meg,csak nézett.Egy nagy sóhajtás után szólaltam meg.
-Most inkább menj el.-csuktam le a szemeimet.Hallottam a lépteit,aztán egy halk ajtócsukódást.Nagyokat lélegezve dűltem a párnáim közé,és kényszerítettem magamat az elalvásra.Nem lehetek ekkora szerencsétlenség.
-Hé,Skyler.-hallottam Clara néni szavait,ahogy költöget.Nyögdécselve fordultam a hasamról a hátamra,majd ráemeltem álmosan pislogó szemeimet.
-Mindjárt dél,fel kéne kelned.
-Oké.-mondtam,majd egy hatalmas ásítás után kikászálódtam az ágyból.Felvettem egy ujjatlan felsőt,és egy rövidnadrágot,majd felfogtam a hajamat.Elvégeztem a fürdőbeli dolgaimat,és lementem a konyhába,ahol Clara néni és egy tál müzli várt.Teljesen úgy éreztem magam mint régen,15-16 évesen amikor minden reggelem ugyanolyan vidáman telt,Anya felköltött,ettem,Apa a reggeli szokásának híven újságot olvasott,közben pedig kávét szürcsölgetett a teraszon.Minden olyan kiegyensúlyozott volt,a kisebb hibákat is megtudtuk oldani,és boldogok voltunk.Minden jó volt,minden gyerek ilyen gyerekkorról álmodik,amilyen nekem volt.Minden tökéletes volt.
Bekanalaztam a reggelimet,majd úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni,amúgy sem néztem körben még itt Floridában.Felvettem a cipőmet,és elköszöntem Clara nénitől.Ő persze ellátott tanácsokkal,majd mikor végre utamra engedett elindultam.Közben a szebbnél szebb házakat néztem,amik teljesen a tengerpartra voltak hangolódva.Az utcákon szörfdeszkával a kezükben sétáló lányok,fiúk,vagy csak fagyizó családok.Az egésznek jó hangulata volt,de ja vu érzésem volt,mintha a nyaraláson lennék,ami nem ért szépen véget.A táskámban kezdtem kutakodni a telefonomért,mert eszembe jutott Kaylee.Csak neki mondtam el,hogy inkább elmegyek minthogy ott maradjak,és megkértem hogy vigyázzon Howiera.És ő elfogadta,és megígérte hogy nagyon jó gazdija lesz addig,amíg találok valami biztos pontot.
-Szia.-köszöntem bele a telefonba.Hamar a homokos partra értem.A cipőmbe rögtön homok került,de most ez érdekelt a legkevésbé.A szél melegen cirógatta a karomat,élveztem a napsütést,és a tengerpart zaját.
-Szia Skyler.Hogy vagy?
-Köszi,jól.És ti?-Kérdeztem,és a cipőmet kezdtem el bámulni,ahogy a homokot túrja.
-Mi is jól,Howie aranyos,de szerintem hiányzol neki.Vissza kéne jönnöd.Lakhatnál nálam.-mondta,mire megdöbbentem.Most felajánlotta,hogy lakhatok nála?
-Nem tudom még.De most megyek,mert nemsokára lemerülök.Majd még hívlak.Szia.-mondta,és zsebembe csúsztattam a telefont.Épp felnéztem volna,mikor valaki nekem jött,emiatt én a földre zuhantam,velem a táskám amiből minden szanaszét hevert.Megdörzsöltem kezeimet,amikre érkeztem,és felnéztem.Két kapucnis,napszemüveges fiú ült előttem.Az egyik lassan levette a szemüvegét,de a kapucni még így is nagyon takarta.
-Skyler?-tátotta el a száját,mire nekem felszaladt a szemöldököm.A mellette ülő levette a kapucniját,mire megdöbbentem.
-Niall?-kérdeztem,mire elmosolyodtak.A másik is levette a kapucnit,így rálátásom nyílt az arcára.Nem volt más mint Louis.
-Hát ti meg?-kérdeztem még mindig a döbbenettől fennhangon.
-Ezt mi is kérdezhetnénk.-jegyezte meg Louis,mire elhúztam a számszélét.
-Itt lesz koncertünk.-mondta Niall.Felálltam,és leporoltam magam.Valahogy nagyon jó volt őket most látni.
Mikor nekik is sikerült felállniuk szorosan megöleltem őket.
-Nagyon hiányoztatok.-dünnyögtem.
-Nekünk is te.-mondta Louis.-Nem jössz el a koncertünkre?Ígérem hogy nem lesz semmilyen balhé.
-Nem tudom,nem akarok bekavarni.
-Nem fogsz.Kérlek.Harry is örülne ha látna.
-Majd még meglátom.De jegyek nélkül be se engednek.
-Dehogynem.Csak gyere el.-kérleltek.
-Nem ígérem.
-Köszi.-öleltek meg szorosabban.

-Holnap lesz a koncert,és nyolctól kezdődik.-mondta Lou a jelenlegi otthonom előtt.
-Rendben,már sokszor elmondtad,megjegyeztem.
-Oké.Akkor szia.-öleltek meg mindketten,majd egy intéssel elindultak a hotelbe.Sokat beszélgettem velük,Harryről is..Madisonnal szakítottak,de most valami másik lánnyal randizgat.Mikor ezt meghallottam tényleg nem akartam elmenni,nem akartam belerondítani az életébe,újra,bár ahogy beszéltek róla,úgy vettem le hogy nem haragszik rám,sőt,hiányzom neki.De nem tudom,hogy ezt megállapítsam vele szemben kell állnom.
Nem csatlakoztam Clara nénihez,aki filmeket nézett a kanapéján,csak felmentem a szobámba,és elővettem a laptopomat.Nem volt kedvem sok mindent csinálni,mégis jól éreztem magam,felvidított ez a találkozás.