51.~És ha itt lenne?

Sziasztok!:') Meghoztam az 51. részt is!(: Sokat gondolkodtam a blogokon,és észrevettem hogy már nem olyan nagy kedvvel írok,mint mikor elkezdtem ezt a blogot,és úgy láttam hogy ennek az az oka,hogy mivel nyitottam még több blogot is,túl sok mindenre kellett figyelnem,és ez elvette a kedvemet,és csak bosszankodva mondtam,hogy "ma kellett volna hoznom az új részt".Így töröltem a másik két blogot,hogy erre tudjak figyelni.És fel is nyitotta a szemem az az egy-két pipa,amit az "unalmasra" és az "elmegyre" nyomtatok.Most komolyan,a végét akarom elrontani?!NEM!Mert olyan jó látni,ahogy egyre több pipa érkezik,egyre többen iratkoztok fel.Sajnos,gondolom tudjátok hogy ez a google reader meg fog szűnni,így nem lesztek ott nekem,hogy lássam,ti itt vagytok.Nem csinálok ennek a blognak bloglovint,mert így is tudom hogy itt vagytok (: Na nem írok itt regényeket,jó olvasást!:3

A tükör előtt állva bámultam a tükörképemre.Az életben sok akadályba ütköztem,és valahogy mindig sikerült felállnom.Pedig hányszor kívántam,hogy most legyen vége.Hogy ne szenvedjek,hanem éljek boldogan,mint más.Hányszor néztem vágyakozva emberekre,akiknek már az arcán látszik hogy elégedettek,boldogok.Én is olyan akartam lenni.Mindig kiegyensúlyozott akartam lenni,akit elismernek,aki le tesz valamit az asztalra.Sosem vártam hogy a kezembe hulljanak a dolgok,tudtam hogy tennem kell érte.Tudtam,hogy magától semmi sem lesz gyönyörű.Hogy meg kell küzdenünk a jó dolgokért.Az életem jó úton haladt..Már kiskoromban nagy álmaim voltak,és ha megkérdezték "Mi leszel ha nagy leszel?" én már vagy öt dolgot fel tudtam sorolni..Mert hittem,hogy ezek valósulhatnak.Az életen végigcsúsztam,de nem figyeltem azokra az apró hibákra amik a lejtőre tereltek..De mikor zuhanni kezdtem már nem tehettem semmit.Idővel minden kis varázslatra,titokra rájöttem,és hogy nem adnak mindent ingyen.Csak hajtottam,és hajtottam,hogy olyan ember legyek akit elképzeltem,de sosem sikerült.Túlságosan is akartam,és a nem lehetséges nem szerepelt a szótáramban..Sajnos.Mert csak mikor pofára estem tanultam meg,hogy mennyi dolog van előttem,ami nem lehetek..De még több dolog van,ami lehetek.Rossz úton haladtam,mert mindig a lehetetlen után mentem.Sosem akadtam rá arra a bizonyos arany középútra,mindig eggyel a föld felett jártam.A csillagok közt,ahol talán minden lehetséges.Aztán leestem a földre,és hirtelen mindent máshogy láttam.Megláttam az emberek másik arcát,ami nem mosolyog,és csak a bajt okozza.Nem mindig azok az igazi barátaid,akiket annak hiszel.Nem láttam a sorok mögé,nem figyeltem nagyon semmire,aztán elragadott az ár,amiből nem tudtam menekülni,az élet rémálommá vált.Aztán rájöttem,annyi dologra..De csak a pofonok után.
A sírás nem segít..Az élet nem mindig szép..És az embereknek nem csak jó oldaluk van..
Addig sírtam hogy elragadott a múlt,és már csak azt láttam hogy az utam olyan messze van,hogy szinte nem is láttam magam előtt.Elfelejtettem a múltat,és a "miért?"-ekre sem tudtam már válaszolni.Egy rendes magyarázathoz sem tudtam visszavezetni a múltamat,és nem hogy tanultam volna belőle,hibát hibára halmoztam.Az élet ad,de kölcsönben.Visszakéri,elvesz.Nekem már nem maradt semmim.A lelkemet nem veheti el semmi..Ha a szívemet el is vették,nem tudom.
Lesimítottam kék,mintás pólómat,és copfomat még utoljára meghúztam.Végigvezettem szememet magamon,egészen lentről fentig.Szememben egy apró könnycseppet fedeztem fel,amit kezemmel óvatosan letöröltem,úgy,hogy ne töröljem el a sminkemet.Csak egy szempillaspirálból,egy szemceruzából,púderből és alapozóból állt.Kinyitottam a fiókot,és kutakodni kezdtem benne egy halvány rúzsért.Találtam egyet,kicsavartam a végét.Halvány rózsaszín volt,ami jónak bizonyult,és bekentem vele a számat.Szerencsére nem volt nagyon intenzív színe,így nem kellett törölnöm belőle.Kisétáltam a fürdőszoba ajtaján,magam után bezárva,és a nappaliba indultam.Kicsit bizonytalan voltam a döntésemben,hogy tényleg elmegyek a koncertre,de mivel azt mondtam elmegyek,így úgy is teszek.Clara néni ott ült,egy chipses tállal a kezében,és figyelte a sorozatát,ami minden nap megy.Azt a Troyos dolgot megbeszéltük,és azt mondta véletlen volt,hogy azt mondta a rokonait hívja meg.Merem feltételezni,hogy direkt mondta,és valahol,agya mély zugában gondolta,hogy ez lesz.Troy amúgy is olyan alkat,aki minden lány szíve csücske,bár ahhoz képest,nem volt tapló..Persze ez a vélemény a csók után jó nagyot fordult.*******.
-Elmegyek ma este.Majd jövök.-mondtam,kikerülve azt,hogy hova megyek.Amúgy sincs joga kérdőre vonni,és ezt ő is tudja.Túl sokat meséltem neki a "kínlódásaimról",amik nagy részt miattuk vannak,hogy ezt firtatva elengedjen.Felsorolná azokat az okokat,amiért ne menjek el..És igaza lenne,mindenben.És tudom,hogy ezeket hallva érezném újra azt az érzést.Nem mennék el.A földbe gyökereznének a lábaim,és az ígéretemet megszegném.El kell mennem,de így is kell hazudnom.Mert Clara néninek nem mondom meg.De talán nem kereken elmondhatom neki,és az nem hazugság.
-Hová mész?-kérdezte mosolyogva.Még valami felháborodást sem mutathatok,és szaladhatok el megsértődve,mivel ez egyáltalán nem tűnt kérdőre vonásnak,csak egy ártatlan kérdésnek.
-Egy koncertre.-mondtam egy kisebb gondolkozás után.
-Érezd jól magad,és vigyázz magadra.-hadarta el mosolyogva,majd a képernyőre szegezte a tekintetét,ahol a spanyol dráma ment,és mint általában most is veszekedtek Pabloval..Szörnyű.
-Na szia.-köszöntem,és kilibbentem a házból.Nem tudtam hol lesz a koncert,de reméltem,hogy a taxis tudja,akit hívtam.Ránéztem kezemen pihenő órámra,ami 7:45-öt mutatott,így van még tizenöt percem a koncertig,a taxis pedig ötvenkor jön.Nem volt hideg,meleg szél fújt,így nem kellett felvennem egy kardigánt.
Helyben toporogva vártam a taxit.Megláttam két fényszóró fényét,így megkönnyebbülve szaladtam az út szélére,így a taxis előttem állt meg.
-Jó estét!-köszöntem,és beszálltam a taxiba.A taxis megigazította sötétfekete haját,majd biccentett.
-Az one direction koncertre szeretnék menni.
-Rendben.-mondta,és elindította a gázt.Hátradőltem az olcsó kölni szagú taxiban,a barna műbőrülésre tapadt a lábam.Mikor megállt a taxi,és a sofőr kinyitotta az ajtaját én is kiszálltam,és a táskámból elővettem a pénztárcámat.Kivettem belőle a pénzt,és odaadtam a sofőrnek,aki egy köszönöm,és viszontlátásra kíséretében elvette,majd beült a kocsiba és elhajtott.
Már csak azt kell kitalálnom,hogy hogy fogok bemenni jegyek nélkül.Mivel már voltam így a koncertjükön,és azt mondták elintézik a hátsóajtónál álló hatalmas biztonsági őrhöz mentem,aki mikor előtte álltam,akkor sem vetette rám a szemeit,csak előre nézett,a semmibe.
-Elnézést.-kocogtattam meg a karját-amit elértem-.Lenézett rám,és méregetni kezdett.
-Skyler Wek?-kérdezte,mire grimaszoltam.
-Skyler Wic.-javítottam ki.
-Bocsánat.Jöjjön velem.-mondta,majd utat engedett.Az aréna sokkal nagyobb volt,mint Londonban,mikor ott jártam.Egy hasonló fehér ajtóhoz vezetett,ami majdnem ugyanúgy nézett ki mint Londonban.Az őr ötöt kopogtatott amit furcsállottam,aztán arrébb tolt az ajtó elől.Felvont szemöldökkel néztem rá,aztán az ajtóra ami kinyílt,és kidugta rajta a fejét Lou és Niall,majd hirtelen becsapták.
-Sziasztok!-öleltem meg őket.
-Figyelj,gáz van.Szóltunk Paulnak,hogy itt leszel,aki leordította a fejünket,és azt mondta nem találkozhatsz Harryvel.-mondta Lou,mire nagy szemekkel néztem rá.
-Akkor most..Menjek haza?
-Nee!-kezdte.-Már mindent elintéztünk,és nem érdekel mekkora letolást kapunk.-mosolygott,de én csak egy mosolygás féle valamit tudtam mutatni.Ideges voltam,hogy mit terveltek ki,és Harry miatt is.
-Akkor hova menjek?-kérdeztem.
-Majd Dan elkísér a helyedre.Jó közel a színpadhoz.-mosolygott Niall.
-Szóval az a tervetek,hogy a színpad elé gyömöszöltök,ahol a sok rajongó összetapos,és megsüketülök?És ha meglát Harry?Azt sem tudta hogy itt vagyok,hogy reagálna?!
-Nyugi,mindent elterveztünk.Csak maradj ott,és hallgasd a koncertet.
-Oké.-fújtam ki a levegőt,és ráemeltem tekintetemet.
-Remélem nem gyullad fel semmi.-suttogta halkan Louis,mire kikerekedtek a szemeim.
-Semmi.-tette a államra a kezét nyugodtságot színlelve,majd elvezetett "Dan".
Nagyokat nyelve követtem őt,ahogy begyömöszöl a tömegbe.Sokat pislogtam a reflektorfények miatt,amik bántották a szememet.Már most sikítottak a rajongók,így belegondolni is rossz volt,hogy mi lesz ha előbújnak.De még rosszabb volt belegondolni a srácok tervébe.Leoltódtak a fények,majd előjöttek a fiúk,a fény csak őket világította meg.Lou lopva rám kacsintott,mire elszörnyedtem.Nagyon féltem mi lesz ebből.Kettőjükön kívül senki nem vett észre,hála istennek.Elkezdtek énekelni,aztán ugrálni.Elénekeltek vagy öt számot,majd az egész arénát reflektorfény világította.Ott voltam elől,és könnyen észrevehetnek.
-És most jöjjenek a twitter kérdések!-mondta Harry mosolyogva,mire mindenki sikítani kezdett.Szörnyű volt.
Több unalmas kérdést is felsoroltak,majd el kellett énekelnie Harrynek a Don't let me go-t,de csak annyit mondott,hogy azt most nem fogja,nem lehet.
Liam kezdett körbe sétálni a színpadon,végignézve a tömegen,és tudtam hogy mi lesz.Tekintete megállapodott rajtam.Megdöbbenve nézett rám,mire kérlelően néztem rá,és biztatóan rámosolyogtam.Niall jelent meg,és valamit belesúgott a fülébe,mire Liam megrovóan nézett rá,de Niall csak ráakaszkodott és megölelte.Niall az óriási kivetítőre mutatott,amin a kérdések sorakoztak.És akkor megláttam a legvégén.
"Mit gondolsz Skyler Wicről,Harry?"
Ez egy ártatlan kérdés lenne,ha..Nem lennék az első sorban,és nem tudnám hogy ez a fiúk műve.Aztán elérkezett,és Niall hadarva olvasta el.
Harry furcsán nézett,majd elmosolyodott.
-Nem tudom mit gondoljak.-mondta.Nem erre a válaszra vártam,de nem árult el sokat..
-És ha itt lenne?