52.~A sors nem enged

Sziasztook!Visszatértem egy új résszel,és hogy felvilágosítsalak titeket is azért nem voltam,mert egy táborban voltam,utána pedig inkább pihentem.Remélem még kíváncsiak vagytok.;) Nagyon köszönöm nektek!<3 Köszönöm a két kommentet;köszönöm szépen,és nem tudjátok mennyire örülök,hogy tetszik!:) Már gondolkozok a másik blog történetén,de biztos hogy csak azután fog elindulni,hogy ezt befejeztem.Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is :)

Skyler
Éreztem hogy pulzusom az egekbe szökik,és gondolkodnom sem kellett Niall tervén.Legalábbis,a lényegét tudtam,és egyáltalán nem tetszett.Éreztem ahogy arcom lángba borul,és hevesen kellett vennem a levegőt,hogy felfoghassam ezt az egészet.Talán csak most jöttem rá,mire vállalkoztam mire belementem hogy eljövök,és már ezerszer visszaléptem volna a tervük alól.Mintha órák teltek volna el,hogy a csönd megtört és Harry kényelmetlenül megszólalt.
-De nincs itt.
Őt is rosszul érintette ez az egész,és minden teljesen már irányba kezdett haladni.A koncert hangulata ugyanúgy megmaradt,hisz a lányok sikoltása még mindig az egész arénát betöltötte,de én csak a saját feszültségemben úsztam.Nem tudtam hova tenni magamat.Erőt vettem magamon,és próbáltam a legészrevétlenebb módon elmenni a tömegből.Már majdnem kiértem,pár méter választott el,hogy a színpad mögé jussak,de azon a pár méteren is ugráló,sikítozó lányok hada sorakozott a biztonsági őrök mögött.
-Sky!-hallottam Niall éles hangját,és nem csak én.Az egész aréna hallotta.Hirtelen fordultam hátra,hajam az arcomba csapódott,amit azonnal kiszedtem onnan,és Niallra meredtem.Mindenki észrevett.Basszus.Egy pillantás is elég volt Harry arcára,hogy lássam döbbent arckifejezését,majd a többi fiúét.
-Nem.-suttogtam éppen csak annyira,hogy Niall kitudja venni,aztán sietős léptekkel kezdtem menni.Éreztem a magamon pihenő szemeket,ahogy tág szemekkel vizslatnak,majd Louis eltompította rólam a figyelmet egy "viccel".Nem tudtam hova megyek,választanom kellett.Vagy hazamegyek egyedül,és megszakítok mindent velük,vagy itt maradok,és valahogyan-fogalmam sincs hogyan-teszünk valamit azért,hogy ez az egész ne így legyen.Nem tudom.A bátorságom kellett ide,amit jelent pillanatban úgy éreztem elveszett.Mikor kiértem az aréna színes fényeiből,és a srácok hangját sem hallottam olyan tisztán futni kezdtem a folyosók között valamit találni,aminél egy kicsit lenyugodhatok.Egy pad elégnek bizonyult,így kifáradva ültem le oda.A fehér falak alatt csempe kúszott végig,mellettem egy csap,és két oldalamon egy-egy ajtó.Nagy levegővételeket véve nyugodtam le annyira,hogy meggyőzzem magam feltudok állni,és eltudok sétálni.De az ajtó előtt megállok.Nem megyek el.Nem szalaszthatom el azt az alkalmat,amit titkon annyira vártam.Hülye lennék.
Háromnegyed óráig biztosan ülhettem a koszos földön,a fiúk öltözője előtt várva hogy megjöjjenek.Ha jól gondolom azt hitték elmentem.Hallottam a tömeg utolsó,ám annál nagyobb sikongatásait,majd a fiúk elköszönését,és leléptek a színpadról.Felálltam az ajtó előtt,és a falnak dőlve vártam hogy jöjjenek.

Harry
Mosolyogva köszöntünk el az összes rajongótól,akik itt voltak,és egyszerre ugrottunk le a színpadról.Ahogy nem láttam magam előtt az arcokat akik csak azért vannak itt hogy lássanak minket villámként tört rám az érzés Skylerrel kapcsolatban.
-Niall.-szóltam neki,mire az összes fiú megállt,majd az említett elém állt.
-Minden jó volt.-mondta csalódottan.
-Itt van még?-kérdeztem meg azt az egyetlen mondatot ami a fejemben járt.Nem tudtam másra gondolni,csak erre.
-Nem hiszem.-mondta,mire idegesen a hajamba túrtam.
-Sajnálom.-mondta,és megveregette a hátamat,majd elindultak.Lemaradva követtem őket egy méterrel utánuk.Igazából nem tudtam mit tettem volna,ha itt marad,de reméltem hogy ez így lesz.De nem így lett,és most csak gondolkozhatok,hogy mi lenne,HA.
Az öltözőnknél mindannyian megálltak,de én nem láttam semmit,csak miután Lou és Niall szaladtak el előlem.Skyler ott állt a két fiú ölelésében,mosolyogva.Meg sem tudtam szólalni,csak azok a kételyek váltak köddé,amelyek bennem voltak.
-Skyler.-mondtam,amit csak tudtam.De nem tudtam mást mondani.Rám emelte szemeit,majd elmosolyodott,mire én is.Akkor,a reptéren azt hittem örökre elveszítem azt,aki fogalmam sincs mit jelent nekem,de tudom,hogy valamit.Barát,vagy több?Nem tudom eldönteni,de azt is tudom,hogy ez nem rajtam múlik.Már rég nem.Ez az egész Skyról szólt,de saját maga mindig legyőzte.
Mikor elengedték a fiúk,én is a karjaim közé vontam.Belélegeztem az illatát,ami ugyanolyan volt,mint régen.
-Hol voltál?-kérdeztem,mikor eltoltam magamtól.
-Majd elmesélem bent.-bökött az előttünk álló ajtóra,mire bólintottam,és benyitottam a szobába.Azonnal elfoglaltuk a helyünket a kanapén.Az elsődleges üdvözlés után mindenki kíváncsian meredt rá.ELszállt minden félelmem,és úgy éreztem mintha semmi sem történt volna.Mintha már évek óta barátok lennénk,a levegőben nem vibrált a feszültség,csak az a kíváncsiság nem hagyott minket nyugodni.
-Nem tudtam,hogy hova megyek akkor.Csak indultam,és a Floridai gépre szálltam fel.Az anyám mesélt nekem a nagynénimről,akivel nem tartjuk a kapcsolatot,hozzámentem.Nem volt senkije,így örült nekem,befogadott,és törődött velem.Nekem csak egy kis nyugalom kellett,amit ott megtaláltam.-mondta,miközben végig lesütötte a tekintetét.
-És most mit csinálsz?Vissza mész Londonba,vagy itt maradsz?-kérdezte Liam.
-Nem tudom.Azt hiszem,visszamegyek Holmes Chapelbe.Ott nyugalom van.Visszaakarom kapni a régi életem.A boldog életem.-mondta sírást visszafojtott hangon.
-Ránk számíthatsz.-mosolygott rá Niall,mire Sky visszamosolygott.
-A Parks hotelben szálltunk meg,holnap átjöhetnél hozzánk.Medencézünk,meg ilyenek.-ajánlottam fel.
-Az jó lenne,de csak ha nem zavarok.
-Dehogy zavarsz.-mosolygott Louis.
-Akkor holnap kettőkor a hotel előtt?-kérdeztem újra,mire bólintott.

Pusmogást hallottam magam mellet,így álmosan fordultam abba az irányba.Kinyitottam szemeimet,így Nialléval találtam szembe magam.
-Fél egy van,fel kéne kelni álomszuszék.-mondta mosolyogva,és lerántotta rólam a takarót.Én nyűgösen nyöszörögtem,és a magam alatt lévő lepedőt kezdtem magamra húzni,mire Niall felröhögött.
-Elfeledkeztél Skylerről?Másfélóra múlva itt van.Gondolom nem így akarsz menni medencézni.-jegyezte meg,mire kinyitottam a szememet.
-Jól van na.-adtam be a derekam,és felültem az ágyon.
Elkészülődtem,bementem a konyhába és megreggeliztem.Furcsamód csak Niall volt a hotelszobában rajtam kívül,de nem zavart,végre egy nyugodt reggel.Végig nem csináltam semmit,csak miután megjöttek a fiúk videojátékoztam velük,majd unalmas perceimben Louval,és Luxal voltam kicsit.Lounak hála figyelmeztetett,hogy öt perc múlva kettő,így időben tudtam szólni a fiúknak,és mentünk is le a halba.
Nem kellett sokat várnunk,amíg Sky meg nem jelent egy sárgás pólóban,mellé egy barna rövidnadrággal.