53.~"Skyler!"

Szisztok!Meghoztam a részt remélem tetszeni fog!Köszönöm a pipákat,és az oldal megjelenítéseket!*-*

Semmit sem bántam meg abból,amit tettem Londonban,csak egy dolgot.Hogy odamentem.Pedig akárhogy is,az ott történtek fele volt a legjobb időszakom,ami aztán elég csúnyán ért véget.
A fiúk is ugyanolyan meglepetten nézték,mint én.Azt hittem,hogy a 'elkerülni" szó a szótárunkban ugyanazt jelenti.Tévedtem volna?Láttam a fiúk arcán,hogy egyedül azért volt ez nekik is kínos,mert én is ott voltam.
Nagyot nyelve egyenesedtem fel,és dőltem a falnak,figyelve az eseményeket.Abban reménykedtem hogy csak látni jött,aztán megy is vissza,vártam vártam,és vártam.De akkor sem ment el.A srácok sem akartak felfedni,de miután biztosak lehettünk benne,hogy ő is itt marad ez lehetetlenek tűnt.Muszáj volt.
Harry idegesen rám nézett,de csak egy biztató mosolyt küldtem felé.A napszemüveggel toltam hátra az előrebukó hajamat,és néztem kérdőn Harryre.Egy olyan most-mit-csináljak mozdulattal néztem rá,mire ő kezével hívott oda,erre én bólintottam.Szavak sem kellenek,ez vicces.Visszacsúsztattam szemem elé a napszemüveget,és egy halk,de hallható krákogás után elindultam feléjük.A fiúk is odanéztek,ahogy mindenki.Nem szerettem soha túlzottan a középpontban lenni,de ez már több volt,és kínos is.
-Skyler?-kérdezte felvont szemöldökkel,láthatóan döbbenten.Bizonyára én is ilyen fejet vághattam,mikor megláttam.Már éppen megszólaltam volna,de Harry közbeszólt.Bizonyára azt hitte van bennem valamilyen harag,ami miatt nem kedvesen szólnék vissza,de ez nem volt igaz.Semmilyen harag nem volt bennem ellene,ami volt is szép lassan eltűnt,helyette csak remény maradt,hogy Madisonnak többször mutatkozik a jó oldala,mint a rossz.
-Skylert a koncert után hívtuk meg medencézni.-mondta hadarva,mire egyetértően bólintottam.
-Szia.-halvány mosoly jelent meg az arcomon látva,hogy ő is mosolyog.Nem tudtam mit kellene mondanom,nem tudtam hogy gondol rám Madison,semmiben sem voltam biztos.Csak azt tudtam,hogy bennem egy csepp harag sincs.Az már rég átment bánatba,de mára elég felejtős.
Meglepett,mikor hirtelen ugrott a nyakamba,úgy ölelt,szorosan.Elnevettem magam,és visszaöleltem.
-Én..Én csak..Ha tudnád mennyire megbántam.-sóhajtott,de én csak nemlegesen ráztam meg a fejem.
-Semmit ne bánj.-mosolyogtam rá.
-Ez könnyen ment.-sóhajtott Harry,mire elnevettük magunkat.
A medencében állva beszélgettünk,a fiúk nyugodtak voltak,és örültek hogy van egy kis szünetük.Én is örültem,hogy kicsit kikapcsolódhattam,rég nem voltam ilyen társaságban,jobban mondva ebben a társaságban.Amíg nem voltam itt velük,nem tudtam hogy hiányoznak.Hogy minden napot amit nem töltöttem velük elhalasztottam.Hogy sok dolgot nem kellett volna tennem,de mégsem bántam meg.Mert akkor sosem jöttem volna rá,hogy milyen ez.Milyen azok nélkül,akik fontosak neked.Milyen,mikor rájössz mekkora hibát követtél el,de közben hálás vagy a szerencsétlenségedért.Ne bánjak meg semmit,mert ha most nem tettem volna akkora hibákat nem itt lennék,nem érezném azt,amit most.
Napok teltek el,és egyre jobb kapcsolatban lettem a fiúkkal.Mindig áthívtak,én meg szívesen mentem..De tegnap vissza kellett menniük Londonba,és én éreztem hogy most kell döntenem.
-Clara néni!-kiáltottam a nappaliban ülve.Hamar meghallottam cipőjének kopogását a fapadlón,majd szembe találtam magam mosolygós arcával,amiről azonnal lehervadt a mosoly,mikor meglátta magam mellett a bőröndöket.Szomorú sóhaj hagyta el a számat,és ledőltem a kanapéra.
-Elmész?-szögezte nekem az egyenes kérdését.Emiatt is szerettem Clara nénit.Sosem kertelt,mindig színtisztán kérdezett,vagy válaszolt.Mindegy volt.
-Tudod,hogy nem maradhatok itt örökre.Anya egyfolytában hívogat,és..meg kell oldanom,amit elcsesztem.-mondtam a szemébe nézve.
-Megértelek.Már ma indulsz is?-kérdezte,és leült mellém a kanapéra.Nagy zöld szemeivel engem nézett,vöröses haja most is kontyba volt kötve ahogy mindig.
-Igen.Volt egy kis spórolt pénzem,már tegnap megvettem a jegyet.
-Rendben.De ugye meglátogatsz?-kérdezte rám emelve a tekintetét.
-Persze hogy meglátogatlak.Amint tudok visszajövök,de most az az első hogy mindent rendbe hozzak.-mondtam.
A repülőtéri zsivaj miatt nem értettem semmit Clara néni figyelmeztetéseiből,de ő ezt nem tudta.Mikor végre odaértünk egy sor székhez leültem egy üresre,majd a nagynéném is helyet foglalt mellettem.Mire ideért befejezte a mondandóját.Nem sokkal később bemondták,hogy a londoni gép utasai szálljanak fel.Clara nénihez fordultam,aki mosolyogva nézett rám.
-Viszlát,Clara néni.Vigyázz magadra.-öleltem meg.
-Sok szerencsét szívem!-mondta,és elengedett.Egy futómosollyal indultam el.Hamar kiértem,bőröndömet magam után húzva siettem fel a gépre.A nagyobb bőröndöt már ráraktam a szalagra,Londonban visszakapom.A gépen egy középkorú férfi mellett kaptam helyet,így odaültem le.Éreztem hogy a szemem egyre nehezebb lesz,így hátrahajtottam a fejem,és lecsuktam a szemem.
Éreztem a karomon,hogy valaki bökdös.
-Hölgyem.-szólalt meg valaki mellettem,mire kinyitottam a szememet.A mellettem ülő férfi volt az.
-Leszálltunk,be kell kapcsolni az öveket.-figyelmeztetett mire bólintottam.
-Köszönöm,hogy szólt.
Bekötöttem magamat,és megszorítottam az ülés támláját,mikor éreztem a hasamban azt a hülye érzést.Hamar leszálltunk,és az utasok egy emberként álltak fel.Én nem siettem,megvártam amíg leszáll a tömeg nagy része,és akkor kivettem a bőröndömet.Elindultam a repülőgép lépcsőjén lefelé.Kiérve fogtam egy taxit,és megkértem,hogy vigyen be a belvárosba.Kaylee lakására mentem,mert már olyan rég nem láttam őt,na meg Howiet.Nagyon hiányoztak már.Mikor kiszálltam a taxiból kifizettem a tartozásom,és elindultam Kayleehoz.Közel rakott le,így nem kellett sokat gyalogolnom.A kezem majd le szakadt,mire felértem a harmadikra a két bőrönddel.Bekopogtam,és mosolyogva vártam,hogy kinyissa az ajtót.Kinyílt az ajtó,de egy hosszú fekete hajú nő nyitotta ki,akinek elég hiányos volt az öltözéke,ha egy hosszú ing annak mondható.
-Ööö..Kaylee-t keresem.-mondtam zavartan,és benéztem a nő mögött.Mikor megláttam Howiet azonnal elmosolyodtam.
-Howie!-szóltam,mire ugatni kezdett,és az ajtóhoz szaladt.-Hát szia!-köszöntem a kutyusomnak,és simogatni kezdtem.Még nagyobb lett,mióta utoljára láttam.
-Ki keresi?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Skyler.-mosolyogtam felnézve rá,a földről,mert addigra már guggoltam Howie mellett,aki összevissza ugrált.
A lány elment,én meg az ölembe fogtam Howiet,és bementem a házba pát lépést,hogy ne kint álljak.Újra leguggoltam megsimogatni a kutyámat,mikor feltűnt Kaylee lába a látóteremben.Felnéztem rá,és elmosolyodtam.
-Először is,remélem nem zavartam meg semmit,és sajnálom amiért nem szóltam hogy jövök,de hirtelen elhatározás volt.-hadartam el neki.Nem szólt semmit,csak megölelt.
-Nem zavartál meg semmit,és nagyon örülök hogy látlak.-mosolygott.
-Kaci!-szólt valószínűleg a lánynak.
-A barátnőd?-kérdeztem összevonva szemöldököm.
-Nem,dehogy.Tegnap szedtem fel egy bárban.-suttogta a fülembe,mire elnevettem magam.
Megjelent a lány most már teljesen felöltözve,táskájával a kezében.
-Na én megyek,majd hívlak.-mondta egy rágón csámcsogva,és egy puszit adott Kaylee arcára,majd elment.
-Cuki.-nevettem,ahogy ő is.
Kaylee bevezetett a nappaliba,ahol a kanapéra ültetett.Howie is felugrott mellénk.
-Na miújság?-kérdezte széles mosolyra húzva a száját.
-Találkoztam velük.A fiúkkal,és annyira jó.Mintha semmi sem történt volna,első perctől közvetlenek voltak.Miattuk jöttem ide,jobban mondva,ők nyitották fel a szememet.Igazuk volt,haza kellett már jönnöm.-mondtam.
-Azt tudom,hogy visszajöttek,holnap után jönnek hozzám stúdiózni.-mosolygott.
Még sokáig beszélgettünk mindenről,mi történt vele az elmúlt hetekben,aztán mi történt velem,és szinte mindenről beszéltünk.Jól éreztem magam,de tudtam hogy nem sokára haza kell mennem anyához.Megnéztünk egy utolsó filmet,mielőtt mentem volna.Megígértem neki is,hogy majd átjövök,amit meg is értett.
Mikor felültem a buszra,ami Holmes Chapelbe ment,az utolsó átszállás.Örültem,hogy nem voltak sokan a buszon,és ismerős arccal sem találkoztam.Mikor végre kitett a busz újra éreztem hogy zsibbad a kezem,mivel ugyanolyan nehezek voltak a bőröndök,mint eddig.Egy autó állt meg mellettem,és lehúzta a sötétített ablakát.
-Mike?-kérdeztem döbbenten.
-Skyler,anyád azt hitte,hogy már soha nem jössz vissza.-nézett rám szigorúan,mire sóhajtottam.
-Gyere szállj be.-mondta,és kinyitotta az ajtót.A cuccaimat bedobáltam hátra,majd előre ültem Mike-hoz.
Az úton végig kérdezgetett,mire én figyelmesen válaszoltam.Logan hamarosan Holmes Chapelbe jön,és azt mondta Mike teljesen összezavarodott,mikor kiiratkoztam az iskolából.Gondolom nem tudta miért..
Mikor odaértünk Mike kivette a cuccaimat,és előre küldött.Bekopogtam,aztán nyitottam az ajtót.
-Remélem nem felejtettél el semmit hozni!-hallottam anya hangját a konyhából,majd a lépéseit,majd mikor meglátott megfagyott.
-Skyler!-mondta,és mikor észbe kapott olyan szorosan ölelt mint még soha.