54.~Minden jóban van valami rossz

Sziasztok!Meghoztam a részt,remélem tetszik(:Köszönök mindent :3

Anya mérges volt rám,de aztán megbeszéltük,és minden rendben lett.Megértettem,hisz nem is hívtam..
Mindent kibeszéltünk,és a végén már csak ömlöttek belőlem a szavak.Örültem,hogy neki elmondhattam mindent.Sok mindent még magamban sem tisztáztam,de most sikerült,és nagyot léptem előre,ha tényleg elakarom érni a célom:rendbe akarok mindent hozni.Erőt adott ez,mivel úgy éreztem véghez tudom vinni,úgy éreztem nem is olyan nagy feladat.Pedig,őrült lennék ha így gondolnám,eddig sem,és a jövőben sem fogom megúszni a hullámvölgyeim nélkül amik árnyékként követnek engem,és teszik tönkre a jónak induló napjaimat.Tudom,mindenkinek vannak ilyenjei,amik pokollá teszik az átlagos napokat,néha pedig bearanyozzák.Anya sokat mesélt nekem arról,hogy vele mi történt.Igazából azt mondta semmi nagy dolog nem történt,de én láttam,hogy valamit nagyon ki akar bökni mégsem teszi.Mikeon semmi furcsát sem vettem észre,bár nem ismerem annyira hogy bármit kitudjak venni belőle.Anya furának tűnt,ahogy beszélt,és próbálta folyton bizonygatni,hogy mennyire szeret,és fontos vagyok.Tudom,hogy ezek igazak,de ezt utoljára akkor csinálta amikor kezdtem egyre jobban kirepülni.Nem tudtam hova tenni,de hagytam,ha valamit mondani akar egyszer úgy is megteszi.
-És Logan nem is tudott semmit?-nevettem.Logan születésnapi bulijáról volt szó,ami teljesen meglepte,mivel senki sem tudta,hogy éppen akkor kelt fel.De állítólag így is nagyon jól érezte magát.Kicsit sajnáltam,hogy én nem lehettem ott,és ezalatt csak magamban kerestem a bajt.
-Nem.Szegény,álmosan még nem is tudott annyira meglepődni.De miután Mike belökte a vízbe éberebb lett.-nevetett.
-Jajj!Sajnálom szegényt,akármennyire is kárpótolták az ajándékok.Őszintén szólva én nem is tudtam hogy most volt szülinapja.-sóhajtottam,és kinyújtoztattam elgémberedett lábaimat ami eddig magam alatt volt.
-Nem baj,tudta,hogy most elmentél,és így is aggódott érted,a legkevesebb baja az volt hogy nem tudsz a szülinapjáról.
-Komolyan aggódott értem?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Mindenki aggódott érted,szívem.-simogatta meg a hátamat,mire rámosolyogtam.Már állt volna fel,mikor recsegett a lépcső,és Mike éles hangját hallottuk meg,majd heves sípolást,a sütőt.
-Odaég a hús!
-Tényleg,a hús!-mondta anya,és lesietett a lépcsőn,nyomában Mikeal.Nagyot sóhajtottam,és kiterültem az ágyra.Inkább elindultam lefelé,minthogy egymagamban görnyedjek az ágy felett.Lent erős égetett szag volt,majd mikor beértem a konyhába a füst kicsapott az ajtón egyenesen az arcomba.Köhögni kezdtem,majd a szám elé kapva a kezemet simultam a falhoz.
-Nagyon megégett?-kérdeztem,miközben kezemmel próbáltam elhessegetni a füstöt több-kevesebb sikerrel.Mikor valamennyire elszállt a füst megindultam a pulthoz ahol anyáék álltak,a teljesen fekete csirke mellett.
-Pedig finom lett volna.-mondta lehangoltam Mike.
-Na nembaj,maradt még a tegnapi levesből.-mondta anya,és a kukába seperte az égett húst.Mike elment mellettem a nappaliba,míg én azt néztem ahogyan anya elkezdi mosogatni azt a néhány koszos edényt ami a tartóban várt.Kinyitottam a konyha ablakát,hogy a maradék füst is kimenjen,és anya mellé sétáltam.
-Jól megvagytok?-kérdeztem.Furcsa érzés fogott el hogy belegondoltam a kapcsolatukba.Furcsa,hogy most nem apára gondolok,mikor ezt kérdezem.Tudom,hogy anyának sikerült túllépnie rajta,most mégis hiányérzet fogott el,és keserűség.Magam előtt láttam a boldog arcukat ahogy egymásra néznek.És olyan távolinak éreztem,hogy fájt.És jobban belegondolva,távoli is volt.Mert sosem kapom vissza azt a képet.Sosem látom többé.
-Igen.Persze,apróságokon is sikerült összekapnunk,de egyébként rendben.Ő is aggódott érted.-nézett rám az utolsó mondatnál,majd szemét visszavezette az utolsó edényre,amit kezébe vett és mosogatni kezdte.
-Nem kellett volna.Jól megvoltam..ahol voltam.
-Nem kellett volna odamenned.Azt hittem telebeszéli a fejedet hülyeségekkel.Nem túl jó ember,és furcsán rajongott az apádért.Nem szerette,vagy ilyenek.Hanem valami jelnek vette..-nyelt nagyot,aztán rám nézett.
-Miféle jelnek?És ezt eddig miért nem mondtad?-vontam össze a szemöldököm,és mikor anya megindult a nappaliba magyarázatot követelve követtem őt.
-Tudod..-kezdte,és leült a régi,ismerős kanapéra,majd én is mellé.-..apád temetésén,ott hagyták azt a levelet.-mondta,mire felvontam a szemöldököm.
-Mi köze van hozzá Clara néninek?
-Azt ő küldette,valakivel.Már akkor tudtam,mikor ott voltunk,de úgy gondolnom nem kell beszélnünk róla hisz úgy sem ismered.Hát tévedtem.Lehet,hogy azóta lemondott a zagyvaságairól,de mindig is féltem,hogyha találkoznál vele komolyan vennéd.-mondta.
-Semmi nem mondott.-mondtam,és keresztbe tettem lábaimat,és Mikera néztem,aki ugyanúgy bámulta anyát ahogy én.
-Mindegy,Skyler.Már semmi értelme sincs ezen rágódni.Csak tudd,hogy ez volt az oka annak,hogy nem ismerhetted.
-Rendben,nem is olyan érdekes.Mi lett a pénzzel?-néztem rá,és Mikera,köztük cikázott a tekintetem.
-Semmi,még mindig megvan.De eddig semmi nem volt,amire költhetnénk,és nem akarjuk elszórni.-mondta,majd mosolyogva megsimította az arcomat.Csörögni kezdett egy telefon,mire Mike kotorászni kezdett a zsebében,és mikor megfogta megnyomva a zöld gombot a füléhez emelte.
-Szia..Igen,persze..Nem történt semmi baj?..Akkor jó..Ne,a buszmegállónál..Rendben,szia.-hallottuk,és letette.
-Logan?-kérdezte anya.
-Igen.Ideért,már csak ide kell érnie,és a buszmegállóhoz megyek érte.-mosolygott.
-Már hiányoztál neki.-mondta.
-Nekem is ő,elhiheted.-mosolyogtam.
Mikor Mike elment anya úgy gondolta összeüt valamit,mégse azt a tegnapi levest együk csak.Míg ő a konyhában volt én elővettem a laptopját,és azzal szórakoztam el,amíg nem jöttek meg.Beléptem a twitterembe,és írtam neki egy kicsi üzenetet,hogy majd visszamegyek Londonba.Persze,nem örökre,de kicsit,hogy velük is mindent elsimítsak,mivel van mit.
Kulcs zörgött a zárban,majd megrezzentem mikor az ajtó lendületesen kinyílt,és belépett rajta Logan,majd utána Mike.Mikor meglátott Logan kikerekedett szemmel ejtette le a bőröndöket,és ölelt át.
-Hát' te meg?Azt hittem sosem jössz haza.-szorított meg,mire elnevettem magam.
-Mindennek eljön az ideje.-mosolyogtam.
Anya kész lett a vacsorával,így megterítettünk,és beszélgetések közben ettünk.Logannak is volt jó sok sztorija,volt ami Emmettékkel,volt ami számomra ismeretlen barátaival történt.Mikor vége lett anyáék álmosak voltak,így felajánlottuk hogy elmosogatunk helyettük.
-Rendbe akarok mindent hozni.Ja,és Harryvel ott volt Madison is!Meg persze az anyukája,és az aranyos Lux is.Már jó volt egy kisgyerekkel játszani.-kuncogtam.
-Ja,de most is jó lesz,ha megszületik a kisbaba.Milyen fura lesz!El sem hiszem!Sosem volt testvérem,aki kicsit is vér szerinti!-mosolygott,mire én összevont szemöldökkel meredtem rá.Mikor elismételtem magamban a szavait megállt a kezem,a kezemben tartott tányér pedig kicsúszott belőle.
-Tessék?!-kérdeztem.