56.~Phoebe

Sziasztok!Bocsánat a nagyon sok késésért,de egész héten táborban voltam,aztán úgy minden összejött.Remélem tetszeni fog a rész ;)

Sokszor érezzük,hogy semmi sem jön össze.Hogy az életünk csődöt mondott,és már csak azt várhatjuk mikor lesz vége.Mikor mintha megbénulnál tehetetlenségedben,semmit sem tudsz tenni az érzés ellen,és a sok dolog ellen ami ezt okozza.De amikor minden kicsúszik a kezeid közül,valahogyan sosem lesz semmi ugyanolyan.Máshogy látod a világot,máshogy érzel mindenki iránt,és mintha te magad sem lennél régi.De a legrosszabb,mikor felfogod..Hogy sosem lesz semmi ugyanolyan..Hogy akárhogy is szeretnéd sosem fogsz felébredni ebből a rémálomból..Hogy azok a kedves pillantások,kedves szavak sosem jönnek vissza..Hogy tudod,hogy ott van a szívedben minden ami kell mégsem tudod előhozni..Mert mintha eltűntél volna..És mikor elgondolkozol..Vajon téged sem látnak ugyanolyannak?Van,akinek olyan fontos vagy hogy észrevegye,megváltoztál?Vagy a legfontosabb kérdés..Ismert valaki annyira,hogy észrevegye a változást?
Mikor kiskorodban azt tanítják,hogy sose keresd a rövidebb utat.Semmit ne hagyj abba amit elkezdtél.Akkor azt miért nem mondják,hogy nem mindenben te döntesz?Annyiszor megálltál,de mindig minden megy tovább,és te ott ragadsz mindennel.Elmegy veled az idő,azt sem tudod mit kéne tenned.Mással kellene foglalkoznod,de leragadtál valahogy..És sok dolgot kellett elengedned,hogy utolérd a sorsodat.
Aggódó pillantásokkal néztem anyára,közben pedig próbáltam egyenletes,nagy levegőkkel mutatni,hogy ő is tegye ezt.Nagyra nőtt pocakját fogva összeszorította a fogát,közben pedig kapkodva fújta ki a levegőt.Az izgatottságtól szinte elfelejtettem levegőt venni,mikor a kórház elé értünk.Anya nem akart bemenni a kórházba,az utolsó pillanatra hagyott mindent.És azt hiszem,ez eljött.Mike kedves szavakat mondott neki,amitől kissé megnyugodott,de így sem ismertem rá teljesen.Logan után kipattantam a kocsiból,és erősen belemarkoltam a karjába,mire kezét felvezette a karomon,majd magához húzott,állát pedig a fejem búbján pihentettem.Összevont szemöldökkel néztem,ahogy egy nővér beteszi anyát egy tolószékbe,majd gyorsan kezdi behúzni az épületbe,amin nagy betűkkel van írva a neve.Logan maga után húzott,ahogy anyáék elszáguldottak mellettünk.Megálltunk,míg bejelentkezünk,de anya óriási sikítása miatt Mike befelé kezdte tolni.Kérdő pillantást vetve a nővérre biccentett a szüleinkre,mire Logan újra karon ragadott,és futni kezdett utánunk.Ijedtségemben meg sem tudtam szólalni,egyfolytában azon agyaltam mennyire fájhat most anyának.Idővel,ahogy láttam egyre növekedni a húgomat megszerettem,és alig vártam,hogy eljöjjön ez a nap,viszont nem gondoltam bele ebbe,hogy ennyire ideges leszek.Mikor befordultunk az egyik folyosón anyáék után már Mike mellett állt egy orvos három nővérrel közrefogva,és hevesen beszélt Mikeal,míg az egyik nővér anyához beszélt,és próbálta meggyőzni,hogy vegyen nagy levegőket,viszont anya csak össze szorított szemekkel,hevesen lélegzett.Az orvos bólintott egy utolsót,és bevitték egy kórterembe.Anya magzatvize még nem folyt el,és féltem,hogy jön még nehezebb is.Loganra pillantottam,aki már húzott is maga után,és nagy hévvel nyitott be az ajtón.Mike ült ott,és az orvos,akivel beszéltek.
-Jól vagy?-szóltam anyához amint kiért a fürdőből.Már másik kötényt viselt,és már nyugodtabban lélegzett az ápolók hatására.Lefektettél az ágyra,Mike azonnal hozzá sietett és megfogta a kezét.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz.Nem sokára már itt lesz velünk.-puszilta meg a homlokát.Én és Logan csak néztünk.-Fiam,vidd ki Skylert,nem néz most ki túl jól.-mondta Mike,mire Logan azonnal előttem termett,és kirántotta az ajtót,majd kitolt onnan.
-Jól vagy?-kérdezte nagy szemekkel,mire bólintottam,és összeszorított szemekkel ráztam meg a fejem.Mikorra kinyitottam már ültem az egyik kórházi széken.
-Nem tudtam,hogy ez lesz.-nyeltem nagyot.
-Nyugi,Skyler.Anyukádnak semmi baja.Sőt,most az egyik legboldogabb pillanatának kellene lennie,hidd el,örül..Csak..Most nem tudja annyira kimutatni.De majd ha megszületik Phoebe meglátod,jobb lesz.-simította meg a hátamat.
-Oké,igazad van.Csak le kell nyugodnom.Na meg fel kell fognom,mi is történik.-sóhajtottam.-Nem nehéz.Születik egy féltesónk.Szegénynek,fura lesz.-nevetett.
-Hé,kislány lesz,mindent megtanulhat tőlem.-mosolyogtam büszkén,mire oldalba bökött.-És én leszek,aki mindenkit elver,aki megbántja.-mosolygott.
-Jajj,szegény fiúk!-nevettem.-Rettegjenek!
Csörögni kezdett a telefonom,mire előhalásztam a táskámból.Mikor megláttam a nevet a telefon kijelzőjén elmosolyodtam.
-Sziaaaa!-köszöntem.
-A kórházban vagytok?-kérdezte,mire bólogatni kezdtem,de ezt úgy sem látja.-Igen,és annyira félek.Még nem folyt el a magzat víz,de anyának már fájdalmai vannak,és hamarosan megszül.Pár óra.-mondtam.
-És te jól vagy?-kérdezte,mire elmosolyodtam.
-Igen,jól.De azért furcsa mindenkinek.Logan nagyon jól bírja.Amúgy,szerintem már Kaylee is tudja a hírt,és amilyen biztos hamarosan felbukkan,és ellát aggódó tanácsokkal.-nevettem,mire ő is.
-Oda menjek?-kérdezte.-Nem kell,de megígérem,hogy holnap meglátogatlak.
-Már várom.Na szia Skyler.
-Szia Harry.-mosolyogtam,és letettem a telefont.A zsebembe csúsztattam.Azt,amit akartam részben helyre hoztam.Semmi sem olyan mint régen,de sosem sejtettem,hogy ami tényleg fontos volt visszakaptam.Visszakaptam a barátságukat,és nagyon jól kijövünk egymással.Annyira furcsa,mégis jó velük lenni.
Loganra néztem,aki már a kórterem ablakán nézett be,majd felállt,és rám nézett.-Szerintem elfolyt a magzatvíz,gyere.-mondta,majd kézen ragadott,és bementünk a kórterembe.Anya miket látva elmosolyodott,míg Mike nyugtatta.Egyre hangosabban fejezte ki a fájdalmait.Míg mi leültünk Mike egy percig sem hagyta,hogy beálljon a szája.
A következő órák iszonyat lassúsággal teltek,a telefonomon pötyögtem,és zenét hallgattam hogy eltereljem figyelmemet anyáról,akinek egyre jobban fájt.Végül Phoebe Sandel lett a neve,a vezetékneve ugye Mike miatt lett ez.Először megijedtem,de belegondoltam milyen lehet nevelni.Anyáékat látom hullafáradtan,mégis boldogan,mert van ő nekik.A ház tele gyerek játékokkal..Nagyon furcsa lesz.Nem mintha eddig nem lenne millió játék,és baba ruha.Mindenből olyat vettek,amit felvehet fiú,és lány is,amíg nem tudták milyen nemű lesz.Mikor anya alatt megmozdították az ágyat szinte kitéptem a fülemből a fülhallgatót,ás figyelni kezdtem.Anya megszül.Ránéztem az órámra,már négy órája várunk.Követtük anyáékat,de Logan és én nem mentünk be.Újabb órákat vártunk,míg kijött az orvos,és mosolyogva közölte,hogy anya,és a baba is egészséges.Rámosolyogtam Loganra,mire felkapott,és szorosan megölelt.Mikor letett,az orvos szólt,hogy átviszik a kórterembe,így mi ott vártunk.Az izgatottságtól meg sem tudtunk szólalni.Mikor betolták anyát rögtön hozzásiettünk.
-Jól van.-mosolygott fáradtan.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Most nagyon fáradt lehetsz,aludj.-mosolygott rá Logan,mire bólintott,és lehunyta a szemét.

Tegnap még sokáig maradtunk a kórházban,és egy üveg falon át még Phoebet is láthattuk.Mikor hazaértünk mindenki bedőlt az ágyba,és aludt,aztán reggel sietve hagytuk el a házat és mentünk a kórházba.A kórházban anya még mindig nagyon fáradt volt,és a kisbabát is láthattuk.Anya még aludt,de Logan és én elmentünk,mert Mike azt mondta nyugodtan menjünk,ő itt marad.Ezért döntöttem úgy,hogy Logannal,ahogy ígértem elmegyünk Harryékhez.Először Kayleehoz mentünk,aki nagyon örült nekünk.Mikor mondtam,hogy mehetnénk már Harryhez ők leragadtak egy új albumon,így egyedül mentem,de nem zavart.
Az út gyorsan telt,siettem,közben pedig nézelődtem.A kilenc hónap amin átmentem anyáékkal sokszor nehéz volt,de mindig észben tartottam miért jöttem vissza.Nem azért,hogy akkor adjam fel,mikor tudom,nem sokára helyre hozok mindent.Miután a fiúkkal sikerült visszakerülnöm oda,ahol velük voltam minden sokkal könnyebben ment.Mikor Faith és a nagyimmal is mindent megbeszéltem egyre szakadtak le a nehéz kövek a szívemről.Miután tudtam,hogy ők ott vannak nekem semmit nem akartam elpazarolni.Egyetlen percet sem akartam anélkül élni,hogy ne tudjam ők velem vannak.Mindig is ezt akarom érezni,mint most.Ha az élet hullámvasút én most valahol magasan lehetek.De a félelem is bennem van,mert tudom nemsokára zuhanok..Csak azt nem tudom hogy hova.
Harry ajtaja előtt állva kopogtattam,mire lábdobogást hallottam,majd a kulcsot a zárban csörögni.Mikor kinyílt az ajtó Harry mosolyogva ölelt meg.
-Szia.-köszönt,és elengedett.Szélesebre nyitva az ajtót engedett be mire bementem.
-Hello.-tettem le a táskámat az egyik székre.-Mi volt a kórházban,kérdezte,miközben kinyitotta a hűtőt,és kivett belőle egy narancslevet.
-Hát,anyával nem nagyon tudok beszélni,mert mikor ott vagyunk fáradt.De legalább láttuk Phoebet,egy kicsit.-mosolyogtam rá.
-És a fiúk?-kérdeztem,mire elnevette magát.-Mi olyan vicces?-kérdeztem,mire leült a pult másik oldalára,elém.-Tegnap este elmentek valami bárba,és most szerintem otthon kínlódnak.-mosolygott.
-És te?
-Én inkább otthon maradtam.Tudtam,hogy jönni fogsz holnap..Így..
-Harry.-sóhajtottam.-Na mindegy.Szóval most eléggé ki vannak.-húzta el a szája szélét,és az arcomat nézve féloldalas mosolyra húzta a száját.Mindig ugyanazt csinálja..
-Arra gondoltam elmehetnénk ma este bulizni.Kaylee,Logan,te,meg én.A fiúk nem hiszem hogy újra bulizni akarnának.-Hát,erre biztos nem mondanak nemet.Hol?-kérdeztem mosolyogva.
-Mi lenne,ha Kaylee lakására mennék értetek?-kérdezte,mire bólintottam.
-Oké.