59.~Félsz,vagy próbálkozol?

Sziasztok!Meghoztam az új részt,aminek remélem örültök,én nagyon örülök,mivel pipáztok :3 Köszönöm a 6 pipát,most tényleg örülök,nem hittem,hogy még olvassátok ennyien.Másrészt azért is örülök,mert nyitottam egy új blogot,amiben már "érdeklődnek".:DNagyon rövid lett,amit sajnálok!:c

Párszor kicsengett a telefon,az arcomon levakarhatatlan volt a mosoly,de mégis úgy gondoltam hogy ezt nem kellett volna.Mikor beleszólt csak nagyobb lett a mosolyom.
-Szia Harry.-köszöntem neki,tudtam hogy tudja kivel beszél.
-Megkaptad,ugye?-kérdezte a vonal másik végéből.-Igen,megkaptam.De miért?Nagyon tetszik,egyszerűen gyönyörű,de nem kellett volna.
-Maradjon titok,hogy miért,de lehetőleg ne dobd ki,ne koszold össze,és a legfontosabb hogy csak akkor vedd fel ha szólok.-mondta,valószínűleg mosolyogva.Nem értettem mi értelme ezeknek a "szabályoknak",de inkább szó nélkül beleegyeztem.
-Rendben.Amúgy hogy vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Jobban,azt hitem már sose hívsz fel.-nevet.
-Tudod nem számítottam,hogy ruhát fogsz küldeni.-nézegettem a ruhát,és megigazítottam,hogy ne gyűrődjön össze.Azt is mondhatta volna,hogy amíg nem szól zárjam el magamtól.Túl kíváncsi leszek,hogy áll rajtam.Mi van,ha rosszul,vagy rossz a méret,akkor nem mehetek el sehova benne..
-Sajnálom Skyler,de sietnem kell.Majd hívlak,szia.-tette le a telefont.Összevont szemöldökkel emeltem el a fülemtől a telefont,és raktam le az ágyra.Hova kéne sietnie?
Nem sokáig érdekelt,egy fogasra akasztva a ruhát tettem be a szekrényembe jó távol a többitől.Lebattyogtam a lépcsőn egészen a konyháig,ahova bementem.Ahogy átléptem a küszöbön valami neki csapódott a lábamnak,így rögtön odakaptam a tekintetem.
-Howie!Egész nap nem láttalak.-emeltem fel a földről,így a karjaimban simogattam.Megpusziltam a fejét,és elindultam vele vissza a nappaliba,mivel a konyhában senki nem volt.A nappaliban volt mindenki Logant kivéve,biztosan megunta a babázást.Anya és Mike babáztak most,aminek Phoebe nagyon örült,édesen mosolygott rájuk.Leültem a kanapéra,onnan néztem tovább őket.Mikor elengedtem a kutyát azonnal anyához szaladt,aki felkapta Phoebet a földről.
-Skyler,kérlek vidd innen a kutyádat.-nézett rám mérgesen,mire elindultam Howie után.Felkaptam az ölembe,és Logan szobájához indultam.Kettőt kopogtattam az ajtón,nem akartam csak úgy berontani.Egy hangos "Gyere" után benyitottam,és beengedtem Howiet.
-Sziaa.-köszöntem neki mosolyogva,és leültem az ágyára.Az ágyán feküdt,kezében egy könyvet tartott.
-Nem baj,ha itt marad Howie?-kérdezem bizakodóan,mire sóhajt,de megrázza a fejét.
-Köszi.-mosolygok.-Amúgy hogy vannak a haverjaid?Matt,meg a többiek?Nagyon régen nem láttam őket.-kérdeztem,mire rám emeli tekintetét.
-Ők is érdeklődtek felőled múltkor,ha vége van a szünetnek megmondom nekik hogy üdvözlöd őket.-mosolyog,mire felvonom a szemöldököm.
-Nem mondtam,hogy üdvözlöm őket.
-Miért ne üdvözölnéd őket?-vonja fel ő is a szemöldökét,mire elnevetem magam.Ez a beszélgetés elég érdekes.
-Mindegy,mondd meg nekik.-mondom.Egyszerre kapjuk a fejünket Logan asztalához,amit Howie szagolgat.
-Miért nem viszed a te szobádba?-kérdezi,de csak megvonom a vállam.
-Nem akarok egyedül lenni.-sóhajtok.Nem tudom miért,de most semmihez sincs kedvem,valahogy üresnek érzem magam.
-Baj van?-vonja össze a szemöldökét,mire megvonom a vállam.-Nincs.-erőltetek halvány mosolyt az arcomra.
-Nézzünk filmet?-mosolygott,mire aprót bólintottam.
Kiválasztott egy filmet,amit berakott a lejátszóba,míg én kimentem és csináltam pattogatott kukoricát.Aztán bementem,betakaróztam,és a kezembe vettem Howiet,aki mocorgott,de aztán lepihent az ölemben.A film unalmas volt,így,hogy most semmihez nincs kedvem.Annyira furcsán érzem magam,letörtnek,üresnek,de nem tudom mi kéne nekem.Minden olyan fura,semmi sincs ami meggátolna valamiben,mindent lerendeztem mégis hiányzik valami.És attól tartok tudom mi kell nekem,de túl gyáva vagyok bevallani.Egyszerűen nem megy,és ha rá gondolok magam előtt látom az összetört életemet,ami romjai a mostaninak.Egyszerűen félek hogy tönkreteszem újra az egészet,amit felépítettem.Úgy érzem szükségem van rá,de túl nagyok a gátak,hogy közel engedjem magamhoz.Újra.