60~A meglepetések pofonokkal járnak

Sziasztok!Meghoztam az új részt,sajnálom hogy nem tudtam eddig,de alig van szabadidőm,és ha van is általában nem a gépnél töltöm,ráadásul most írok egy novellát amit nem sokára elolvashattok:) Sajnálom,hogy ennyire rövid,nem is értem,ha máshova írok ennyi idő alatt az hosszú,de ide öt óráig ülhetnék hogy hozzak egy hosszú részt.Bocsánat!:c Jó olvasást!(:

A napok gyorsan teltek,elszaladt az idő,minden időmet anyáékkal töltöttem.Közben nem egyszer eszembe jutott az iskola,amit el kéne kezdenem,igazából még semmit nem tettem le,és nem akarom,hogy ez így maradjon.Most hogy minden rendben semmi nem volt,ami miatt aggódnom kellene,ha gondolok is Harryre próbálom pozitívan csinálni a dolgaimat,az új stratégiám szerint csak "sodródj az árral" persze ezt nem mindenben vetem be,de a Harrys ügyben csak ezt találtam megfelelő megoldásnak.Eleinte féltem,de most már nem félek a "randinktól",igazából nem tudom minek hívjam,bizonytalan vagyok,fogalmam sincs,hogy azzal hogy elutasítom megadom,vagy elveszem magamtól a boldogságos.Ebben ködös minden,de sajnos nem beszélhetek a rózsaszín ködről,hiszen most óvatosnak kell lennem a magam módján.Megpróbálok mindent,de nem adok sokat.Harry ismer,tudja,hogy nem lesz könnyű.Még akkor is,ha változtunk,ő is,én is,és már nem vagyunk gyerekek.Sok időnek tűnik visszagondolni,de pofon egyszerű,csak rá kellett jönni mi a probléma.Minden tiszta lett,a jövő továbbra is ködös,csak annyit tudok hogy a meglepetések pofonokkal járnak.
Telefonom hangos csörgése késztetett,hogy felkeljek az ágyból.Összevont szemöldökkel nyitogattam a szemem,hamar észbe kapok,hogy már négy óra van,és ez csak egy kis délutáni alvás volt.Nem szaladt el még egy nap.Szememet dörzsölgetve nyúltam a telefonomért,elhúzom a zöld ikont és a fülemhez emelem.
-Haló?-kérdeztem ásítások közepette.
-Szia,Dakota vagyok!-hallom hangját,mire hirtelen átváltok éberbe,és mosolyt veszek az arcomra.
-Szia!De rég hallottalak!-mondtam.
-Igen,tudod én és Ethan arra gondoltunk,hogy eljöhetnél meglátogatni minket.Itt is aludhatnál,ameddig csak akarsz.-mondta,mire felvonom a szemöldököm.
-Szerintem sokkal jobb lenne,ha ti jönnétek!Hisz még nem is láttátok Phoebet,és Logannal is alig találkoztok.És mióta nem láttad anyát?!-mosolyogtam,mire egy hümmögést hallottam.
-Rendben,akkor még megbeszéljük.Majd hívlak,most mennem kell.Szia!-köszönt,majd letette a telefont.Mosolyogva indultam le,ahol süti illat terjengett a levegőben.Fogalmam sincs hogy anyának hogy van ennyi ideje babázni,és sütit sütni is.A konyhába mentem,ahol nem találtam senkit a sütiken kívül.Egyet a kezembe vettem,forró volt így dobálgattam,így nem égette annyira a kezem.A nappaliban volt anya a kisbabával,aki éppen aludt,így halkra vettem a járásomat.
-Miújság?-ülök le a kanapéra anya mellé,aki ringatja Phot.
-Mike még dolgozik,Logan iskolában.-mondja anya,mire összevonom a szemöldököm.-Nem kettőig van bent?
-Van valami projekt,amiben részt vesz.Ötig marad egész héten.-mondja,mire bólintok.
-És te?Átvegyem,míg alszik nem lesz semmi baj,addig te lepihensz.-ajánlom fel,mire felvont szemöldökkel néz rám.
-Igazán?Őszintén szólva jól jönne egy kis pihenés.-gondolkozik el,mire elmosolyodok,és kezemmel feltessékelem a helyéről.
-Minden rendben lesz.-mosolygok,majd közelebb csúszok húgomhoz.Anya egy fáradt mosollyal ajándékoz meg,majd elindul hálószobája felé.Behajtja az ajtót,ami fájdalmas nyikorgással válaszol.Sóhajtva nézek húgomra,aki hang nélkül alszik,csak pici ujjai rezzennek meg néha,mint ahogy a szempillái.Nincs sok haja,de épp elég.Barna haja talán olyan lesz mint az enyém,de lehet hogy olyan lesz mint Logané,arany barna tincsekkel is biztosan hódítana.Nem tudom elképzelni őt pár év múlva,annyira békés és kicsi,de ha rám ütött nagyon rossz lesz,állítólag Logan hisztis volt,-amit nem tudok elképzelni- és ha ez párosult mindenkit kifog készíteni,és még azt sem mondhatom neki hogy nem játszhat a ruháimmal anélkül,hogy ne vágná le a hisztit.Még fel kell készülnöm,ahogy anyáéknak is.Mi nemsokára "kirepülünk" ők itt maradnak,de hálás leszek Phoebenek,hogy nem maradnak egyedül,itt lesz nekik ő,akit dédelgethetnek,ha szeretet hiányuk van.Így sem lennének magányosak,de azért mégis más egy gyerekkel élni,és ha még néha megunják is mindig tudni fogják,hogy ő egészíti ki az életüket.Ahogy egykor mi tettük.
Egy órával később már mindenki itthon volt,én még mindig a nappaliban ültem,de már a tévét nézve,Phoebe felkelt,Mike járkál vele a házban,amit imád.Logan mellettem ül egy könyv felé görnyedve,és bevallom hiányzik már ez.A tanulás,a barátok,és Logan barátai is hiányoznak.Hiányzik a régi életem.
Logan magában tanult valamit,amihez motyognia is kellett,így idegesített tévé nézés közben,de nembaj,tudtam hogy fontos neki,hisz most fog végezni.
Gondolataimmal nem maradtam egyedül,Logan mellettem volt,Mike és Phoebe pedig tíz percenként szelték át a nappalit,ami húgunknak láthatólag nagyon tetszett,főleg ha Logan édi mosollyal az arcán integetett neki.
-Miért van,hogy téged jobban szeret,mint engem?-vágtam értetlen fejet,mire kuncogni kezdett.
-Szereti a jó srácokat.-villogtatta meg fehér fogait,mire grimaszolni kezdtem.
-A bátyja vagy,nem jó srác.-nézek rá,mire elneveti magát.
-Jó-jó.-mondja,majd beletemeti magát a könyvbe.Sóhajtva nézem tovább a filmet,amit hamar megunok.Egész nap nem csinálok semmit,ami lehangol,de nem zavar sokáig.Felszaladok a szobámba,és azonnal előkapom telefonomat.Néhány sóhajtás után hívni kezdem Harryt.
-Szia!




Megkérhetlek hogy hagyj pár szót a fejezet alá?Előre is köszönöm!:)